Minden természetes szülés úgy ér véget, hogy az orvos nyomja ki belőlem a gyereket a kitoláskor?

Nekem nem akart kijönni a baba, nagyon fent volt, nem szállt le a baba, bár a feje már beállt. Az egyik doki nyomta a hasam, a másik a baba fejét próbálta húzni, én meg nyomtam, de semmi, meg se mozdult a kislány. Állítólag nem voltak toló fájásaim sem, pedig fájt az rendesen, a belekönyökölést már észre sem veszi az ember.

A végén megcsászároztak, nekem az hatalmas megkönnyebbülés volt.

A doki és a szülésznő csak mondták hogy mi csináljak. A hasamhoz hozzá sem értek és egy varrattal megúsztam. pedig az első gyerek volt.

Neked is kívánok gyors és könnyű szülést!

Szia! Nekem a szülészeti klinikán dolgozó ismerősöm mondta, hogy náluk a szülések nagy részénél így csinálják, azaz kinyomják a babát. Csak hát erről nem szokás a szakmai körökben beszélni, mert elvileg már nem javasolt az efféle rásegítés.

Nekem is "rásegítettek" így, mert első szülésem volt, több, mint egy napig tartó vajúdással és 4 kg körüli baba. De komolyan mondom, hogy én tényleg nagyon örültem neki! Egyáltalán nem fájt és így 3 nyomásra meglett a babám. Nagyon ügyes volt a doki és a szülésznő, semmi rossz hatása nem volt, még fájdalom sem. Úgyhogy nem kell megijedned tőle, mert lehet, hogy félelmetesen hangzik, de egyáltalán nem rossz dolog. Sokkal jobb volt, mintha ennek hiányában toltak volna a műtőbe császározni.

Nekem sem segítettek rá. Első szülés, négy kilós baba, gátmetszés nélkül. Csak mondták, hogy mikor kell nyomni, mikor kell várnom és csináltam a dolgom, mint egy robot. Fogalmam sincs, hogy honnan volt bennem akkor annyi erő, szerintem ettől nagyobb erőkifejtést még az életben nem produkáltam szülés előtt. Igaz, hogy nem sokat vajúdtam, csak három órát, de akkor már két napja ne aludtam, nem pihentem, szóval nem voltam éppen a fizikai erőnlétem magaslatán.

De bízom az orvosokban, még akkor is, ha nem is ismertem korábban, ha úgy látták volna, hogy szükséges rásegíteni, akkor nem álltam volna ellen.