Mennyire véres, es ijesztő a szülés - elsosorban a veled lévőre (férj, anya, baratnő) gondolok?
Kb két honap múlva szülök, és a férjem most jelentette be, hogy (bár nagyon számítottam rá), lehet, hogy nem jön be. Ha jól sejtem, azért, mert fél a vértől, és engem is félt, de nagyon szükségem lenne rá, és nagyon megzuhantam, azóta depressziós vagyok, hajnalban felébredek, és zokogok - nem akarok, de annyira bíztam benne, és most ettől hirtelen úgy érzem, szeretni sem tudom, hiszen nem akar mellettem állni, mikor a legnagyobb szükségem van rá.
Azt mondja, lehet, hogy bejön, de nem akarja, hogy zsaroljam - persze bármi, amit ez iranyban mondok, zsarolasnak minősülne...
Minden férfi, akivel beszéltem, és bent volt a szülésnél azt mondta, hogy életük egyik legnagyobb élménye volt, és tudoményosan is bizonyított, hogy az segít a szülő nőnek (kisebb a fájdalom, gyorsabb a szülés, stb.) Mondjátok, mennyire lehet, hogy bejönne a párom, de nem venne részt a "véresebb" részekben? Annyira szorongok hirtelen attól, hogy egyedül hagy... (Pedig eddig nem féltem nagyon.)
Segítsetek légyszi(de lekicsinylő és felsőbbrendű válaszoktól kíméljetek meg, tényleg segítségre lenne szükségem...)!
Az én párom magától ajánlotta fel,hogy ott lesz.Utólag azt mondta nem bánta meg.
Mindvégig a jobb vállamnál állt és segített nekem.Törölgette a homlokom,inni adott.Vagy a gázmaszkot adta nekem.
Elmondása szerint semmi véreset nem látott.Rossz volt látnia a szenvedésemet.De minden rossz elmúlt abban a pillanatban amikor megérkezett a picurka és ő elvághatta a köldökzsinórt.
Azaz nem erőltetni, de megkérni, hogy az elejére jöjjön be ü most láttam, hogy nem írtam túl érthetően, bocsánat.
Pardon, egy kérdés a 2o.25-hoz, mi az a privi?
A kislányunk születésénél bent volt a párom és mondhatom sokkal szebb élményekkel távozott a szülőszobáról,mint én:)Próbáld meg elmagyarázni a férjednek,hogy nem kötelező a vért látni,elég ha csak a kezedet fogja,de Neked nagyon sokat jelentene ha bemenne veled.Ha mégsem megy,ne erőltesd a témát és fogadd el a döntését,mert erre nem minden férfi képes és így valószínű,hogy jobb is a kapcsolatotokra nézve,ha nem megy be.
Azt nem tudom,hogy mennyire véres egy szülés,mert nem láttam semmit az egészből,biztos nem egy pazar látvány,de azt csak garantálni tudom a párodnak,hogy a vér lesz az utolsó,amire figyelni fog,amikor kibújik a pici babátok...az egy csoda!:-)
6 hetes baba anyukája
Az én történetem:
Már a szülésfelkészítő tanfolyamon azt mondta a nővér, hogy minden apa úgy áll hozzá, hogy nem akar bemenni. Ott vannak, vajúdnak anyával, de szülni nem. Ehhez képest, mikor arra kerül a sor, nem hajlandóak kiemnni... :-)
Elmondása szerint élete során 2 apuka ment ki, a többi sokszáz bent maradt:-)
Férjem vállata, hogy bejön velem, de közölte, hogy csak is a fejemnél lesz, fogja a kezem, és semmi egyéb. Ő nem néz még arra fele sem....
Ehhz képest mindent meglesett. Megnézte, mikorm ár látszott a haja- a doki azon viccelt, hogy levágja, de mivel lány volt, megkímélte:- )
elvágta a köldökszinórt, és meglesett gátmetszéskor, szülés után még varrás előtt-pedig akkor aztán igazán nem lehettem szép....
és mégis élete legszebb élménye volt, állítása szerint, és már várj a következő szülést:-)
Erőltetni nem lehet, ezt be kell látnod, de bízz abban, hogy ha elkezdődik, jobban fog izgulni annál, hogy magadra hagyjon:-)
ha meg nem akar, nem fog odanézni, a kitolás csak kb 10 perc, + varrás megint 10 perc. Addig a férjem is fogta a babát, amíg engem takarítottak, a varrásnál fogta a kezem a míg a babát ellátták, utána meg csak öröm van:-)
Szóval még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek a segítséget! Megkértem a férjem, hogy olvassa el a válaszaitokat - megtette, és utána nagyon kedves volt hozzám.
Mikor este újra megkérdeztem, hogy akkor mi is valójában az oka, hogy nem tudja, hogy bejönüe, azt mondta, hogy ha szükségem lesz rá, úgysem fog magamra hagyni, mert azt sosem tenné. Meg, hogy az a baja ezzel leginkább, hogy nem akar rá gondolni (továbbra is azt hiszem a vér miatt, és mert engem félt), és neki túl sokat beszélek róla. Úgyhogy megállapodtunk, hogy nem fogok, vagy igyekszem, bár azt hiszem, ammenyire fontos ez nekem (2 hónapom van hátra), nem is beszélek annyit róla... (Sajnos külföldön vagyunk, nincs itt a családom, és a barátnőim, és elég nehéz így, különösen egy első terhességgel, nincs kivel beszélni róla nagyon.)
Szóval mindez sokat segített nekem lelkileg, és többé nem érzem, hogy megőrülök... És azt hiszem, a férjemnek is. Köszönöm!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!