Szültél már tejesen egyedül?

Én is egyedül szültem. Mindkettőnk szülei messze laktak, nem volt lehetőségük rá, hogy ott legyenek. A férjem pedig dolgozott. Ráadásul többen is szültünk egyszerre akkor hajnalban. Nem volt fogadott dokim, a szülésznő és a doki is szaladgált egyik nőtől a másikig, mint a mérgezett egér. Odajött néha, benézett oda, aztán ment vissza. Aztán egyszer jött, benézett, és azt mondta nekem, hogy ha jön a fájás, akkor nyomjak. És megint elment. Én meg a kínjaim közepette csak arra gondoltam, hogy te jó ég, nyomjak mikor itt vagyok tök egyedül? A gyerek meg majd leesik a földre, vagy hogy lesz? Aztán mikor már látták a fejét szerencsére odajött a doki, és levezette a szülést.

Nagyon rossz volt egyedül. Egy az, hogy hosszú volt, és fájdalmas, a férjem mellett talán könnyebb lett volna mindent elviselni. De igazából én nem akartam, hogy a férjem velem legyen odabent, mert ismerem, és tudtam, hogy ő nehezebben viselné az egészert, mint én. De majd a második gyerekkel már mindenképpen viszek valakit magammal, mert egyedül nagyon nehéz volt 12 órát végig szenvedni.

3 gyereket szültem "egyedül". Igaz, a férjem bevitt a kórházba minden alkalommal, de egyikünk se akart apás szülést. Az elsőnél bőven volt idő a kórháza érkezéstől a szülés megindulásáig (ki voltam már tágulva, de fájásokat nem éreztem, így a doki repesztett burkot.. utána már éreztem a fájásokat, r 3 órára meg is lett a fiunk. ez késő este volt, engem meg dél körül vitt be a párom. Akkor még nem volt apás szülés. 19 éve). A szülésznő rendes volt, mert felhívta, mikor mindennel végeztek.

A másik két szülésnél se akartunk apás szülést, pedig már lehetett volna. Én úgy érzem, kimondottan zavart volna, ha ott van, akár csak a folyosón bárki is. Így aztán szülés után én telefonáltam, hogy mi a helyzet :)

Mondjuk, azért azt, hogy fájásokkal vezessek, biztosan nem vállalnám be. Szerintem az akkori tudatállapot nem biztos, hogy megfelelő ahhoz, hogy biztonságosan vezess. Nincs senki, aki be tudna vinni (egy szomszéd, rokon, barátnő)???

Én csak álmodoztam arról,hogy Apa velem/velünk lesz a nagy pillanat(ok)ban....

Az elsőnél még otthon voltunk,amikor beindult a szülés. Akkor kb 1 óra telt el az első "fájástól" (nem fájt,csak kellemetlen volt) mikor hívtuk a mentőt. A párom utánunk jött kocsival,de állítólag nem engedték be,állítólag azt mondták,hogy már megszületett a kicsi-pedig akkor még csak az adataimat vették fel,a tolófájások közepette. Mindegy.

Miután bevittek a szobába,akkor jöhetett be hozzám,de a lányát nem láthatta,csak az 5. napon,amikor hazamentünk.

A második szülésnél a kiíráson már túl voltunk,amikor bezavart a doki a kórházba. 2 nap semmit tevés után bújt ki a kicsi- esélye sem lett volna ott lenni,mert a nagylány is otthon volt... De nem is bánom,mert nem látta a gyengeségem- a tolófájások alatt remegtem,mint a kocsonya! A lányát csak a 4. napon láthatta,amikor hazamentünk.

A harmadik szülés... na,ott ami változás volt,hogy a rideg szülőszoba helyett egy mentőben született a kicsim. Apuka dolgozott már akkor,méghozzá abban a városban,ahol a kórház van :-D Ezúttal okosabb voltam,és kértem kölcsön egy fényképezőgépet,és így a kislányát már 2 naposan láthatta -képről. A 4. napon pedig személyesen is.

Nagyon nehéz az volt,amikor a 2. gyermekünkkel voltam bent,és a párom bejött,és behozta a nagyobbat is. Na,akkor aztán tört a mécses,amikor jöttek,és amikor mentek is!

Egyes egyedül csináltam végig az összes szülést,a kórházi napok alatt is csak 1x volt látogatóm- mi sem abban a városban lakunk,ahol a kórház van.

Elég ügyes voltam lelkileg! -ami azt illeti, a párom "lelki betegnek" hív... roppant gyenge vagyok lelkileg,apróságokon sírva fakadok, szóval nem áll messze az igazságtól! Plusz az én családom piszok messze lakik-bár anyám akkor sem látogatott volna meg,ha ott lakna a kórház mellett.. Ő ilyen lusta típus.

Ne aggódj,nem olyan car egyedül szülni! Amúgy sem azzal leszel elfoglalva,hogy egyedül vagy,hanem azzal,hogy a kicsivel minden rendben van e,és persze az utófájásokkal!

(én a második szülés után az utófájások mellett a gátvarrás alatti fájdalommal -nem hatott a lidokain- voltam elfoglalva)

Könnyű szülést és egészséges kisbabát!!

Üdv: Friss 3 gyerkőcös anyuka

A gyermek miatt ne aggódj!

Nálunk úgy volt,hogy a 3. szülésnél egyedül voltam itthon a 2 gyerkőccel- mondjuk rendszertelenek is voltak a fájások,így nem siettettem semmit. Beálltak 6 percre,kb fél órán keresztül,majd mikor felébredtek a lányok,reggel,akkor hirtelen 2 percesek lettek. Mondjuk nekünk a közelben lakik após,így neki tudtam telefonálni,hogy sürgönyben jöjjön,majd a mentőknek is telefonáltam. A mentők hamarabb ideértek,mint apósom,a mentős csávó kihívta a rendőrséget. A mentős azt mondta,hogy ilyenkor nyugodtan hívhatjuk a rendőröket,ha nincs aki a kiskorúakkal legyen! A ház előtt megszületett a kicsi,amikor felsírt,akkor ért oda apósom,utána pár perccel a rendőrök.

Ilyenkor mindenki azt mondja ezen az oldalon,hogy "biztos van egy szomszéd aki..." Sokan azonban nem hiszik el,hogy bizony nincs olyan szomszéd,aki velük lehetett volna! Gondolom Te is ebben a helyzetben vagy!

Ami nagyon nagyon rossz volt még,hogy végig aggódtam a kórházi napokat,hogy a lányok,főleg a kisebb (2 éves) hogy bírja azt,hogy nem vagyok...Azon izgultam,hogy amikor após nincs velük,és a párom nagyanyja van csak a lányokkal,hogy akkor nehogy baj legyen- a saját lábában szokott elesni a Dédi. -közben a párom "nyugtatott" telefonon,hogy mellette a gázt is néha nem szokta elzárni rendesen... Nagyokat nyeltem,de nagyon!! Végül a 4. napon megnyugodtam,mikor láttam,hogy a lányokkal minden rendben van!- ellentétben a házzal! Hú,hogy milyen sok mindennek máshol találták meg a helyét... -A délutánt azzal töltöttem,hogy pakoltam a konyhaszekrényben.

üdv: Friss 3 gyerkőcös.