Miért nem "szeretik" a kórházakban, ha valaki hangosan szül?

Nem tudom, miért állnak így hozzá. Ki így tűri a fájdalmat, ki úgy. Mondjuk az biztos, hogy csendben kevesebb erő fogy, de ha valakinek annyira sok ereje van, kiabáljon:) Kinek mi:) Én csendben szeretnék szülni, de úgyis ott dől el, hogy hogy sikerül:)

20hkm

Én a 2. babámat úgy szültem, hogy ez első toláskor ordítottam egyet, mert annyira fájt. Rámszólt a dokim, hogy csendesebben, mert nem lesz még annyi erőm sem. Ezek után befogtam a számat, és már nem is fájt annyira.

A 3. babám indítva lett. Egész jól viseltem a fájásokat, de amikor 3 ujjnyinál burkot repesztett a dokinő és egyből a tolók jöttek, azt hittem ott maradok. Még nem nyomhattam, mert a méhszáj még nem tűnt el. Fél órán át minden egyes fájást el kellett volna sóhajtanom, de én nem tudtam sóhajtani, csak üvölteni. Borzalmas volt, pedig nekem elég magas a fájdalomküszöböm. Amint nyomhattam, már csendben voltam.

Utólag megdícsértek, milyen ügyesen csináltam, én annyit mondtam hogy na igen, de hangosan. Erre a dokik és a szülésznők is csak mosolyogtak, hogy igen, volt olyan része is, de hozzászoktak és ha valakinek úgy esik jól, akkor úgy esik jól. Nem csináltak belőle nagy ügyet.

Amikor a szülésznőm a papírmunkát végezte, nekem meg még nem fájt semmim, egyszer csak belehasított a kórház éjjeli csendjébe egy üvöltés, majd még egy, még egy....kérdeztem, hogy valami baj van-e, mire a szülésznőm mosolyogva mondta, hogy ááá, nem, valaki vajúdik. Nem volt kellemes hallgatni, de szerintem erről nem a szülő/vajúdó nők tehetnek. Én pl., néha káromkodtam, amikor már nagyon fájt, a szülésznőm meg nevetgélve mondta, hogy nyugodtan mondjam csak a magamét:)

Utólag szerintem nem kellett volna ezt szóvá tenniük, de a lényeg, hogy túl Vagy rajta:)