Milyen érvek szólnak a császármetszés mellett, és melyek ellene?

Szia,

Hát akkor kezdjük:

-Ha nem indokolt már fizetni kell érte kb 200.000. Ft+ a dokinak szánt pénz

-életed végéig lessz a hasadon egy vágás amire azt mondják, hogy olyan, mintha egy partfis nyél lenne benne.Sosem múlik el, nem húzódik vissza, és front érzékeny lessz.

-végig vágják az összes izmodat és mikor kiemelik a babát akkor az összes belsőszervedet széthúzzák, úgy tudják kiszedni a babát.míg visszarendeződik az is napok kérdsée.

-gyerek szempontból pedig meg a folyamat, hogy felkészüljön egyszer csak benyúl érte egy kéáz és kiszakítja a sjól megszokott kis biztonságos világából.

Lehet, hogy még lenne mit sorolni, de nagyon drasztikusan hangzik.

Mellette:

-Nincs vajúdás....viszont van szülés utáni szenvedés a varatokkal.

-Nincs gátmetszés, tehát varrás sem.

Igazából talán a fájdalmat lehet megúszni amit sajnos az ember törleszt egész hátralévő életébe.

És ha 1szer császárral szül valaki akkor onnantól kezdeve már a következőt is úgy kell.

Tegyük hozzá, hogy én császár ellenes vagyok, biztosan másképp hangzik egy császár párti szájából az érvek felvonultatása, de ha a fájdalomtól való félelem áll fennt akkor javaslom az epidurált, ugyanazt kapja az ember császárnál is de az utolsó 3-4 tolást már érezni, azt talán túl lehet élni.Nincs heg, nincs gond.

Bocsi ha tényleg drasztikus lett a hozzászólásom :o)

Szia!

Minden műtétnek megvan a kockázata.Valamint a spontán szülésnek is.

Szerintem olvasgass ezen a honlapon.

Sok mindent megtudhatsz.

[link]

Az első válaszolónak üzenem.hogy nem kellett volna a lehető legrosszabb dolgokkal indítani.

Magyarországon nem választhatja meg a kismama (törvényes úton),hogy hogyan szeretne szülni.Ezért a 200 000 ft sem igaz.Persze mindent lehet pénzért.

Nincs mindenkinek csúnya sebe ,barátnőmnek 3 császár után alig lehet látni.

Az sem igaz,hogy az összes izmot átvágják.

Mint az sem,hogy utána mindenképpen császár lesz a következő is.

Az tény, hogy kézzel emelik ki a babát,de az sem jobb (spontán szülésnél)hogyha már kinnt van a feje és kikönyökölik ill.kihúzzák belőled ,mert sietni kell.

Szia!

Én nagyjából egyetértek az első válaszadóval.

3-ik babámat várom.Az első,a fiam születése nagyon szép emlék,még most is szívesen emlékszem vissza rá.Ő 14éves,és akkor még nem avatkoztak közbe,ha kell,ha nem.Igaz,hogy közel 20 óra volt az egész folyamat,de az egyetlen beavatkozás a gátmetszés volt.

A kislányom 2 éves múlt,ő császárral született,soha többet nem kívánom.

Ezért mondtam,hogy részben értek egyet,mert:a vajúdást, a fájdalmat nem lehet,és nem is kell megúszni,mert ez egy élettani folyamat,amire szükség van.Nálam igaz csak 6óra volt,oxitocinnal indították,és nem is bírta a baba.Nem is értem,minek kell siettetni.Én most ezzel a babóval,akit most várok,nem engedek semmilyen felesleges beavatkozást.

Csakis,ha szükséges.Mondjuk én a császárba is csak a kislányom miatt egyeztem bele,mert rosszul volt.

Szerintem egyébként,csakis ez az egyetlen érv mellette,ha a baba,vagy a mama életét kell menteni.Egyébként semmi más.Aki csak a fájdalomtól fél,az nem érett még a gyerekvállalásra.A gyerekünkért bármit kibírunk,legalábbis normál esetben,ha tényleg nagyon vágytunk rá,és szeretjük őt.

Én nagyon lassan épültem fel,több mint egy év,és soha nem leszek a régi.Minden időt megérzek,és valóban az összes ideget végigvágják,ami útba van.Olyan a hasam még most is,mintha nem is az enyém lenne.Sok helyen nem érzem a magzatmozgását,amit már kívülről is látok.Egyszerűen érzéketlen maradt.

én most is a természetes szülésbe bízok,annál jobb biztosan nem lehet,sem a mamának,sem a babának.

Első válaszoló:

akkor bemásolnék egy cikket:

Rist Lilla először Rákóczi professzort kérdezte a császármetszések emelkedésének okairól, melyek közül

dr. Rákóczi István professzor hármat emelt ki:

• Az első császármetszés a második gyerek megszületésének módját is meghatározza. Régebben másodjára megpróbálták a spontán szülést, most azonban 80-90 százalékban ismét császármetszés végeznek.

• Medencevégű fekvés esetén is országos gyakorlat a császármetszés.

• Nagyon magas a magzati indikációk aránya, amikor a rossz szívhang, azaz CTG-lelet miatt végzik el a császármetszést, annak ellenére, hogy a CTG vizsgálat nem megbízható.

Dr. Kincses Gyula leendő [szerk. megjegyzése: azóta már kinevezett] államtitkár elmondta, hogy a tárca vizsgálatai során óriási különbségeket találtak megye és megye adatai között, és ez szakmai okokkal biztosan nem magyarázható. Feltételezéseik szerint a császármetszés elvégzése sokszor nem a szakmai protokollok alapján történik, hanem az adott kórház szokásai szerint, illetve annak megfelelően, hogy az adott orvos milyen „iskolában", kinél tanult. Ezért a tárca a megoldás útját a szakmai protokollok kidolgozásában és betartatásában látja.

Dr. Bőrdős Lajos felvetette a média felelősségét is, szerinte a kért császsármetszések emelkedése annak is köszönhető, hogy sokan a hírességek példáit szeretnék követni. Többen is felhívták rá a figyelmet, hogy a kérésére elvégzett császármetszések aránya elenyésző, így az általános növekedés okai nem ebben keresendők.

Bálits Éva a Kismama újsághoz beérkező több száz szüléstörténetre hivatkozva szintén úgy látta, hogy nem gyakori az ilyen eset, ő még a szüléstörténetek között ilyennel soha nem találkozott. Tapasztalatai szerint, ha egy kismama császármetszést kér, akkor két eset következhet be: vagy elküldik hozzáértő pszichiáterhez, hiszen a kérés maga valamilyen pszichés problémára utalhat, amit kezelni kell, mint okot. Vagy, ha éppen olyan a kórház, tárt karokkal fogadják a kismamát, és valahogyan kerül objektív indoka is a műtétnek. Később azonban ő is kiemelte a média felelősségét, mivel szerinte a szennymédia hatására van természetes szülés-ellenes és császármetszés-párti közhangulat ma Magyarországon.

Dr. Varga Kata pszichológus dr. Martini Jenő korábbi előadására hivatkozva azt emelte ki, hogy mennyire kedvezőtlen az a légkör a szülés körül, ahol az orvos ügyvédek által fenyegetve és félelemben érzi magát. Ezt az idegességet a szülő nőnek is átadja, és ezzel egy lefelé irányuló spirálba kerülhetnek. Szerinte nagyon fontos lenne az orvosok feszültségét is csökkenteni és az orvosok kommunikációjának a minősége is nagyon fontos. Hiszen ezzel tudják megerősíteni vagy éppen elbizonytalanítani a szülő nőt abban, hogy sikerülni fog-e a hüvelyi szülés.

Dr. Egyed Jenő professzor szerint az elsődleges társadalmi igény az egészséges újszülött, és az orvosok azért érzik fenyegetve magukat, mert előbb-utóbb, a nagy számok törvénye alapján úgyis bekövetkezik valamilyen negatív történés, ezért azonban könnyen perelhetők. Megemlítette okként azt is, hogy a mai, modern nők igényei már mások, mint korábban – ez közderültséget és egyben némi felháborodást is kiváltott a hallgatóság soraiban ülő, „mai, modern nők" között.

Dr. Bőrdős Lajos az okok között még megemlítette, hogy manapság már olyan kórképekben szenvedő nők is teherbe eshetnek, akik régen nem, és ezeknek a terhességeknek igen nagy százaléka fejeződik be császármetszéssel. Ilyen például a cukorbetegség vagy az örökletes szűk medence.

Mi hát a megoldás?

A megoldások keresése során szimbolikus volt, hogy míg a nők inkább lelki és érzelmi támaszban, támogató környezetben gondolkodtak, addig a férfiak a szakmai protokolloktól és jogi teendőktől várták a megoldást. Kivételesen ez a két szempont most szerencsésen kiegészítette, és támogatta egymást.

Boksay Rita dúla vetette fel elsőként, hogy a lelki-érzelmi támaszt nyújtó dúla, egy, az egészségügyi személyzettel együttműködő, és egyben az anya pártján álló személy jelenléte bizonyítottan csökkenti a császármetszés valószínűségét.

Bottyán Emese szülésznő is a szülés alatti támogatás fontosságát emelte ki, amiben igen jelentős szerepe lehet a szülésznőnek is, aki egyszerre tud jelen lenni mind szakmai, mind emberi minőségében. A Bábaszövetség éppen ezért szeretné elérni, hogy a szülésznőket is bevonják már a várandósgondozásba is, és hogy az élettani szüléseket ők kísérhessék. A szülésznők képzésük során már megszerzik az ehhez szükséges ismereteket, azonban a törvény által engedélyezett szülésznői kompetenciák ennél sokkal szűkebb körűek.

Dr. Kincses Gyula államtitkár úr megerősítette, hogy tervezik a szülésznők és a terhesgondozás helyzetének felülvizsgálatát, és hajlott arra, hogy támogassa a javaslatot, hogy a szülésznőket is bevonják a terhesgondozásba.

Boksay Rita szerint sokat segítene az is, ha a szülő nőt nőként és emberként kezelnék mindenhol. Ez anyagilag is jobb lenne az államnak, hiszen a megelőzés még mindig olcsóbb, mint a felesleges beavatkozások sora, a műtétek, és annak következményei, illetve a tápszertámogatásokra költött milliók.

Bottyán Emese is egyetértett azzal, hogyha beindul a beavatkozások sora, egyik hozza magával a másikat. Ezért is tartaná jónak, ha szülőcentrumokban, születésházakban is lehetne szülni, illetve, ha a szülésznőképzésnek tananyaga lenne a természetes segítségnyújtás módjai, módszerei is.

Többen – Boksay Rita, dr. Varga Kata – már a következő generációkra gondolva kiemelték, hogy mennyire fontos, hogy lányainknak mit mesélünk, mit tanítunk a szülésről, a saját nőiességükről, mivel császármetszést kérni elsősorban önnön nőiségükben bizonytalan, szorongó, depresszív alkatú nők szoktak.

Boksay Rita elmondta, hogy az oktatásban is van teendő, hiszen a gyógypedagógusok, szülészek, jogászok nagy része nem tudja, hogy a magzati oxigénhiányos állapotok 95 százaléka már a terhesség alatt bekövetkezik, és csak 5 százaléka alakul ki szülés alatt. Így fordulhatott elő, hogy két gyógypedagógustól is azt hallotta, hogy „nincs elég császármetszés" a károsodások megelőzésére.

Rákóczi István professzor szerint nem is az országos átlag (Magyarországon 28,6 százalék szemben az Eu 25 százalékos átlagával) az igazi probléma, hanem a kórházak közötti szélsőséges eltérések. Erre megoldást a saját kidolgozott szakmai protokoll jelenthet, amihez az osztály minden tagjának kötelező tartania magát, nappal is, és ügyeletben is! A megelőzést szolgálná az is, ha a várandósokat alaposan felvilágosítanák a császármetszés hátrányos következményeiről is, és eloszlatnák azokat a tévhiteket, hogy ez egy fájdalommentes, kellemes beavatkozás a szüléshez képest.

Dr. Kincses Gyula államtitkár úr elmenetele előtt, összefoglalásképpen elmondta, hogy szerinte az ügyvédi fenyegetettség érzése jelentősen hozzájárul a császármetszések számának növekedéséhez, hiszen inkább a biztonság kedvéért is elvégzik a műtétet az orvosok. A tárca szerint erre a megoldás a szakmai protokollok kidolgozása lesz, ami az orvosnak is védelmet jelent majd a bíróságon.

Dr. Martini Jenő felhívta az államtitkár úr figyelmét arra is, hogy a kórházak felelősségbiztosításának kérdését is rendezni kell, hiszen, ha a kórházaknak kell saját zsebből kifizetni a kártérítéseseket, az tovább rontja az ellátás színvonalát, személyi és tárgyi feltételeit.

A beszélgetés végén alkalma volt a hallgatóságnak is hozzászólni. Egy császármetszéssel szült édesanya elmondta, hogy neki például azért volt nagyon rossz élmény, mert nem tájékoztatták megfelelően, nem tudta, mi vár rá a műtét után, és később sem kapott semmiféle lelki támogatást a kórházban, neki kellett utánajárnia még annak is, hogy hol, kitől kérhet segítséget.

Rákóczi István professzor teljesen egyetértett azzal, hogy jogos az igény a lelki támogatásra is, és ezen a területen még nagyon sok a tennivaló. Véleménye szerint nagyon kevés az az eset, amikor azonnal rohanni kell a műtőbe, így lenne idő a szülőágy mellett megbeszélni a szülő nővel, a párral a következő eseményeket. Programozott császármetszés esetében pedig ez egyenesen kötelező, jogszabály írja elő!

Palásti Tünde, a TAVAM elnöke szintén a prevenció fontosságát hangsúlyozta, nemcsak a média felelősségét emelte ki, hanem azt is, hogy a szakember képzés során már gondot kellene fordítani a császármetszéssel kapcsolatos gondolkodás formálására.

Csűrös Erzsike szülésznő elmondta, hogy ők az osztályukon elvégeztek egy kétéves kimutatást arra vonatkozóan, hogy milyen beavatkozások történtek azoknál a kismamáknál, akik választottak, és akik nem választottak szülésznőt. Ez is azt támasztotta alá, hogy a beavatkozások (császármetszés, gátmetszés stb.) kevesebb volt azoknál, akik választott szülésznővel szültek. Ennek részben az is az oka (amit az osztály orvosai is elismertek), hogy az orvos nem „sündörgött" a szülő nő körül, nem vizsgálta feleslegesen, nem sürgette, hanem rábízta a szülésznőre a vajúdó kismamát.

A beszélgetés után azzal a pozitív érzéssel indultunk haza, hogy valami megmozdult, az érintetteknek sikerült átbeszélni a fal felett egymáshoz. Reméljük, lesz folytatás!

Kocsisné Péterfy Hajnal

Bocsi kicsit hosszú lett de így legalább tiszta lessz.

Szerintem az hogy valaki császár ellenes egyszerűen nevetséges. Miért ellenzi? Inkább ne is lehessen gyereke annak aki valamilyen egészségügyi okból nem tud normál úton szülni?

Én sem úgy készültem,hogy a műtőben kötök ki. A teljes terhességem probléma mentes volt,nem gondoltam volna soha,hogy nem tudom megszülni normál úton. De a természet máshogy döntött. Mindkét terhességemnél végigvajúdtam 14 majd 18 órát. Voltak fájásaim,tehát nem úsztam meg semmit,csak ahogy ő írja az utolsó 3 nyomást ami helyett kaptam 1-2hét alig tudok járni és mozogni "kompenzálást".

Amúgy a sebem nem érez meg semmi frontot.

Egyszerűen nem értem meg azt,hogy miért gond,ha valakinek csak ez a lehetőség marad.

Természetesen azt én is ellenzem,hogy valaki csak kényelmi szempontból szüljön császárral,de ha nincs más választás...