Mit tegyek, ha nem tudok a babámhoz szólni?

Tegnap volt egy hete, hogy haza jöttünk a kórházból. Napközben vele vagyok egyedül, a párom szülei-nagyszülei nagyon sokat segítenek. Ebéddel, takarítással stb. Nekem csak az a dolgom, hogy vele legyek.

Mégis nagyon rosszul érzem magam lelkileg. Ma derült ki, hogy hiába van tejem a kisbabám nem szopizik annyit belőlem amennyit kellene, így cumisüvegből is kell etetnem, tehát eddog akkor éhezett?? És akkor itt vannak ezek a mondókák, egy sem jut az eszembe. Ha sír nem tudom, hogy vigasztaljam meg. Nem szeretném, ha olyan baba lenne, aki állandóan a kézben van, de szinte csak úgy nyugszik meg.

Nem tudok hozzá beszélni, mert államdóan sírva fakadok.

A férjemmel sem tudunk mit kezdeni egymással, nagyon új neki ez a helyzet és sokszor nem is merem rábízni még a böfiztetést sem.

Meddig leszek még ilyen bizonytalan?

A fősuli alatt is babysitterkedtem és kicsi húgom van, mégsem tudom hogy mit tegyek sokszor.