Mit tegyek, ha nem tudok a babámhoz szólni?

Szia!Ez valahol természetes...még neked is nagyon új ez a helyzet.Majd belejössz,csak a lényeg hogy ne görcsölj rajta,mert azt a babád is megérzi és sokkal nehezebb lesz megnyugtatni.Az,hogy most még nem mondókázol-nem is kell,elég ha csak dúdolsz,énekelsz neki valamit,ami téged is megnyugtat.Én is azt mondtam,hogy nem szeretném ha állandóan kézben legyen a pici,de nem bírtam ki,és hasfájós is volt...és egyszerűen imádom mikor "átölel".Most kezdem leszoktatni,már 5 hónapos.Nálunk meg inkább a férjemnek volt több tapasztalata,és engem ez frusztrált.Hogy én hogy lehetek ennyire béna...de mára belejöttem-mindig ami új,abban kicsit bizonytalan a helyzet.Próbálj sokat pihenni,mert ha már nem lesz segítséged,elég fárasztó lesz.

Lassan a férjed is beleszokik a helyzetbe-és nyugodtan odaadhatod neki a kicsit-nem fogja "elrontani".És ugyebár gyakorlat teszi a mestert.

És ha úgy érzed,bátran kérj segítséget(rokonok,ismerősök védőnő...)mert sokszor már az is segít ha csak kibeszéled magad.

Boldog babázást!

Hidd el,amit leírsz normális dolog.

Én az első 6 hétben állandóan bőgtem,fogalmam nem volt mit kezdjek a babával ha sír,hát sírtam én is.:)

Most 8,5 hónapos a kisfiam és mostanában érzem igazán milyen csoda anyának lenni!

Eddig is imádtam a babámat,de voltak pokoli napjaink együtt.

Nem tudtam,hogy etessem,mikor altassam,hogyan foglalkozak vele jól.

Mára úgy érzem belejöttem,kiismertük egymást és minden Vele tölötött napot kincsnek érzek.

Teljesen mértékben megértelek és remélem kicsit segítettem.

Ha szeretnél bíztatást,tanácsot írj privit nyugodtan!

Meglátod pár hónap múlva alig emlékszel majd a kezdeti nehézégekre.

És ne feledd:

Senki sem születik szuper anyának,aki mindent mindig tud.

Ehhez is idő kell!

[link]

Fel a fejjel belejösssssssz :)

Természetes, hisz még nagyon új neked ez a helyzet! A mondókák pedig most is jók, de jelentőségük később lesz! Amit én tudok neked tanácsolni, hogy amikor mondjuk öltözteted, akkor mondogasd, hogy "most a bal láb jön", "most a jobb kezecske". Ha fürdeted, akkor is beszélj hozzá, mondogasd, hogy mit csinálsz. Amikor nagyobb lesz, ő is sokkal hamarabb tudni fogja, hogy melyik testrésze melyik. És ami fontos, ne gügyögj neki! Az hülyeség! Úgy beszélj vele, mint mondjuk egy nagyobbacska gyerekkel.

Ami nagyon fontos, hogy tényleg ne hibáztasd magad, ha valamit nem úgy sikerül csinálnod, mint amit mondjuk a nagykönyv megír! Mindent csak szép lassan! Hidd el, menni fog! :)

ÓÓÓ még nagyon frissek vagytok egymásnak, annyira megfordul az ember élete ilyenkor hogy nemhogy napokba, hónapokba tellik mire megszokjátok egymást és érezni, érteni fogod mi a baja a picikédnek:)

Nekem is olyan bazi nagy elvárásaim voltak magammal kapcsolatban, hogy húú majd hogy énekelgetek neki és tiszta mosoly, meg szopi meg alvás lesz az életünk jaj de szép is lesz.

Aztán megérkezett a kisfiam aki 3 hónapos koráig eszméletlen sokat sírt, mosolyogni na azt egyáltalán nem volt hajlandó csak a kiságyában lévő virágra:)

Minket inkább gyanakodva figyelt:))

Én az az igazság, hogy direktbe oda is adtam a férjemnek, és ha hiszed ha nem sok szituban nála elhallgatott, neki elaludt és neki böfizett...bezzeg velem csak üvöltött, tolta el magát stb.

Sok sok lelkifurim volt, de aztán úgy döntöttem, csak éljük túl ezt az időszakot, minden napot túléltük együtt és 4 hónapos korától sokkal jobb lett minden.

A kisbabák nagyon érzékenyek a környezetre, az enyémnek eddig tartott, amíg megérett az idegrendszere erre a világra.

És mikortól vissza mosolyog, röhög, gügyög, hirtelen előbújtak az esti énekek és pár versecske amikre sose hittem hogy emlékszem:)

Illtev ringató foglalkozásra is eljártunk, amikor rendeződött végre egy napunk:)

Szóval sokan vagyunk így és kitartás és tuti jól csinálod:)

Sok örömöt nektek!

Én is azt mondom, hogy ne aggódj, ez a lekiállapot teljesen természetes!

Ilyenkor érzékenyebb, feszültebb az ember. Gondolj arra, hogy sokan meg komoly depresszióba esnek ilyenkor.

Pár hét, aztán minden könnyebb lesz, minden kezdet nehéz.

Én pl attól tudtam volna megőrülni, hogy az anyódom beleszólt mindenbe, hogy mit hogyan csináljak a gyerekkel kapcsolatban.

3 hónapos kora óta átalussza az éjszakát, és már nem fáj a hasa, azóta minden nagyon jó, alig sír. Én is azóta érzem jobban, hogy milyen nagyon jó dolog az anyaság. És én is élvezek vele minden percet.

Fel a fejjel!

Nem vagyok büszke rá, szinte nem is mondtam verseket, dalokat... főiskolát végeztem és valahogy ez kimaradt... Mikor baba volt a kisfiam, nem tudtam csókolgatni a lábacskáját, talpát... na de most! Nagy culus, 8 éves és nem bírom megállni!!!

Változol te is, a párod is. Ne legyél nagyon érzékeny, a baba is megérzi a bizonytalanságot! Bízz az ösztönödben, a baba is így teszi!