Akinek végig 1000 volt a méhszája, annak hogy alakult a szülés?

Nekem is ilyen értékem volt, a baba már "lement", de én nem tágultam közben. Túl is hordtam a babámat (de ettől függetlenül, te akár holnap meg is szülhetsz).

Nekem zavaros volt már a magzatvíz, ezért 40 hét 3 naposan megindították a szülést. Ekkorra 1 ujjnyira voltam kitágulva, viszont tovább nem tágultam sajnos, hiába kaptam oxitocint. 8 óra vajúdás után végül azt mondta a dokim, hogy felesleges tovább szenvedni, mert ha ennyi idő alatt egy ujjnyit sem voltam képes tágulni, akkor ebből már nem lesz semmi, így megcsászároztak.

Amúgy engem a dokim 40 hét 5 naposan fektetett volna be kórházba, és a 41. héten indította volna a szülést, ha nem jön közbe az, hogy zavaros lesz a magzatvíz.

Dokitól függ, hogy túlhordás eseten befektet-e kórházba, vagy hogy indítja-e a szülést vagy sem.

Mindenképpen kérdezz rá a dokidnál, hogy ő hogy gondolja!

Szia!

8-án voltam dokinál (39.héten) még teljesen zárt voltam. Elkezdtem inni a málnalevél teát, naponta két-három csészével, 12-én szültem. Azaz 11-én este elkezdődött a vajúdás - de épp csak, hogy észrevettem, nem is fájt, inkább csak rendszeres nyomásérzésről volt szó - másnap reggel mentünk a kórházba, akkorra kb másfél ujjnyira voltam kitágulva, délután 16.22.kor lett meg a fiam. Amúgy 15-ére voltam kiírva.

Szerintem a természetes szülés a gyakoribb, csak akkor császároznak, ha úgy látják ez a jó a babának, pl. nem férne ki, köldökzsinór előreesett, rátekeredett, stb. Én délben már a takarítónőnek is könyörögtem, hogy vágjon fel, de a doki azt mondta, hogy a babának a hüvelyi lesz a jobb, én meg másnapra úgy is elfelejtem a szenvedést, - és igaza lett!

Akinek végig 1000...

Nos, nekem a 9. héttől 1110 volt, tehát még előrehaladottabb voltam, mint Te és jóval korábban. Nem pihentem, mert volt egy akkor 1,5-2 éves gyerkőcöm, és így is túlhordtam a kistesót, úgy kellett a 42.héten indítani a szülést. A fura az volt, hogy az a doki, aki a 9.héten vizsgált a kórházban, ő azt mondta, hogy ez a baba elmegy, nem fog megszületni. Ő volt az, aki a túlhordáskor 2szer is vizsgált, és nézett magzatvizet, kedvem lett volna a fejéhez vágni, amit a 9. héten mondott.

Amúgy az első babát is túlhordtam, vele a 32. héten lettem 1100. Őt többféle módon próbálták kirobbantani, de nem igazán segített. Egyik éjjel furcsát éreztem, a ctg nem mutatott fájást, és mégis az első furcsa fájdalomtól számítva 2 órán belül meglett a fiam, amiból maga a szülés, kitolás 18 perc volt, az előtte lévő idő pedig csak telt és telt, fájdalmam nem volt. Tehát, vajúdni nem igazán vajúdtam.

Bármi kérdésed van, szívesen válaszolok.

3. vagyok

Túlhordáskor, ha kiírnak, nem császároznak egyből. Beindítják a szülést ilyen olyan praktikákkal:)

Nyugi, ha elfolyik a magzatvized, vagy burkot repesztenek, utána felpörögnek az események. Nálam legalábbis utána már pikkpakk ment minden, pár perc volt csak hátra.

Ja, oxitocint egyik szülésnél sem kaptam, mert nem volt rá szükség.

Burokrepesztés után még kb 5 óra volt, mire kibújt a fiam. Én kaptam oxit, meg epidurált is, de nem sokat hatott - azaz csak féloldalra. Így visszagondolva sokkal hamarabb - szerintem max egy óra alatt - meglett volna a fiam, ha nem kell feküdnöm végig a monitorozás miatt. Amikor felállhattam negyed órára az epidurál miatt, gyorsan tágultam is, aztán mikor feküdtem, megállt.

Szóval, ha nincs gond, és nem kell feküdnöd, akkor próbálj meg inkább sétálgatni, de már az is jó, ha görnyedsz az ágy szélén, sok időt spórolsz magatoknak :)

Császározni csak akkor fognak, ha még a baba szülőcsatornába kerülése előtt kiderül, hogy nem férne ki (nagy a feje :) faros, vagy a köldökzsinór rossz helyen van- nyakán - amúgy megvárják, hogy természetes úton születhessen meg.

24 órát hagynak vajúdni, azt hiszem utána már mindenképp császár. Addig mindenféle praktikákkal segítik a babát, infuzió, oxi, engem még a doki kézzel is tágított, mindenféle fura poziciókat kellett felvennem az amúgy sem túl kényelmes ágyon :)

Ja és a vajúdás kezdetén nekem nem fájt, inkább csak rendszeres nyomás volt a hasamban, onnantól fájt, hogy burkot repesztettek. A kitolási szakasz meg egyáltalán nem fájt, az nekem csak egy hihetetlen erős "székelési" inger volt.

És a legfontosabb, ne félj tőle előre, mert minden szülés más, minden fájdalom más, és amint meglátod a picit, akár újra is kezdenéd, már nem számít mit éltél át előtte :)

tk