Természetesen szült anyukák! Kérlek segít-setek! Nekem is menni fog?

Nekem is az elsö császárral született, a második természetesen. Hidd el, nem rosszabb igy sem, viszont jobban átérzed, hogy gyereket szültél. Egész biztos, hogy meg fogod tudni szülni, és ha ott leszel, eszedbe sem fog jutni, hogy ezen gondolkodj - egyszerüen csak engedd el magad és hallgass az orvosra/szülésznöre. UTána - mármint ha rendbejöttél a gátmetszés és szülés után, ugyanolyan leszel nöként, mint elötte. Elöfordul, hogy eleinte kicsit érzékeny leszel, esetleg fájhat is, de ha az orvosodnak szólsz, tud olyan krémet adni, ami sikosit és a fájdalmat is csillapitja. (Nem nagy fájdalomról van szó, ha van is, de mivel sokan félnek, ezért megfeszitik az izmokat, és ezért lehet kellemetlen. A krém ezt segit elmulasztani.) Aranyeret kaphatsz, de a legtöbb esetben a terhesség alatt alakul ki, nem a szüléskor.

HA meg tudod szülni a babádat császár nélkül, akkor örülj neki, mert a picinek igy jobb. (Kivéve, ha valami komplikáció van, de akkor úgyis az orvos közbeavatkozik)

Ne idegeskedj és ne félj, nem lesz semmi baj, és utána el sem tudod majd képzelni, hogy most miért éreztél igy.

Minden jót kivánok meg egy gyönyörü kisbabát.

Pont ezt nem szabad, rettegni az egésztől! Ha már így indulsz neki, a végén teljesen kétségbe fog esni. Gondolom már mozog a kicsi, legyél azzal elfoglalva.

Én is rendesen szültem 2010 novemberben és semmi problémám sincs. Az aranyér is rendbe jön, és gátseb is. Nekem azt mondták, hogy császármetszésnél tovább tart a felépülés.

Én egyszer szültem, természetes úton és tudom, hogy előttem már rengetegen végig csinálták, de én azóta is nagyon büszke vagyok magamra. Még úgy is, hogy gyors szülésem volt (5 óra az első fájástól számítva).

És amiatt se aggódj, hogy az első császár volt. Volt egy szobatársam, neki is az első császár volt, és a második babát természetesen szülte. Nagyon örült neki és talán még büszkébb volt magára, mint én. :)

Izgulni lehet, csak ne idegeskedj. Egyszer már szültél, nem lesz gond. Nem lesz baja a babának, és nő maradsz.

Én kétszer szültem, mindkétszer természetes úton.

Elsőnél nagyon izgultam, de mikor oda kerültem már nem volt idő ilyenekre. Nagyon szép szülésem volt, kellett pár hónap míg ugyanolyan lettem mint előtte (egy hónap után már egyátalán nem fájt, csak inkább furcsa volt,és száraz ahogy előttem írták, de kicsit több előjáték megoldotta ezt a dolgot)

Másodikra ikreket szültem, én nagyon szerettem volna császárt, féltettem a második babát, aki ráadásul faros is volt. De azt mondták hogy egyet már szültem, így meg kell tudnom őket is szülni. Itt féltem, és nem is nyugtattak, ikresnél mindenki parázott, még a dokik is. Műtő elő is volt készítve, hátha a másodikkal császározni kell, és nem ihattam ugyancsak emiatt. Ez volt amúgy a legrosszabb.

Hála Isten nem volt semmi gond, második fiam úgy jött farosan mint a katona, karok a test mellett, lábak egyenesen. :-) Azóta is ügyes kiskrapek.

Szóval ne aggódj és félj, csak légy kíváncsi inkább.

Én nagyon örülök hogy végül nem engedtek császárt az ikrekkel, nagyon hamar regenerálódtam, egy héttel szülés után már alig vártam hogy letelljen a 6 hét. :-)

Szia,

Igaz, hogy még nem szültem, de azért leírom pár szóban, amit érzek/gondolok, hátha segít kicsit.

Már csak napok választanak el Angyalkánktól, június 7-re vagyok kiírva. Lehet épp ma jött el a nagy nap. :)))

Hidd el talán még jobban izgulok, mint Te, hiszen nekem teljesen ismeretlen az egész folyamat. Még attól is izgulok, hogy nem fogom tudni mikor kell menni a kórházba. Ennek ellenére azt mondom, MEGCSINÁLJUK!!! :) Nagyon nagyon várom már... és igen! MENNI FOG NEKÜNK IS! Hiszen annyian végigcsinálták már. Hiszem, hogy tényleg kárpótol mindenért az a pillanat, amikor kibújik a kicsi Manó.

Bár ebben szerintem Neked már nagyobb a tapasztalatod, mint ahogy abban is, hogy az azt követő hetekben mi történik.

Eljutottam oda, hogy nem félek, bármi lesz is, a lényeg, hogy legyen kint, és legyünk teljesen egészségesek. Az orvosod gondolom nem véletlen választottad, hanem azért, mert jó szakember. Bízz benne! Hiszen Ők már annyi szülést végigcsináltak, hagyd, hogy történjenek maguktól a dolgok.

Remélem kicsit azért tudtam segíteni, még ha "közhelyekkel" is, hiszen félig meddig egy cipőben járunk. :)))

Sok sok szerencsét és könnyű szülést Neked!

39+4 hetes kismama.

Aranyérről tudok nyilatkozni. Nekem már terhesség vége felé is volt egy kis borsónyi, szülés után 3-4 kis borsónyi lett, nekem különösebb panaszt nem okozott.

Annyi, hogy éreztem, hogy ott van, de fájdalomnak semmiképp nem nevezném. Lehet, hogy sokaknak fáj, de pl nekem nem, szóval ilyen is van. Ott van, kenegetem HEMORID kenőccsel, majd elmúlik.

A többi kérdésben pedig csak bízni tudsz, mi pedig szorítunk! Nem lesz semmi baj! Ez az alapállás. Ez a normális.

És ha ez megnyugtat, gondolom, mindenki aggódik emiatt, ezért kell túllenni rajta, és meglátod, hogy minden rendben.

Nyilvan egyenileg mas-mas, de en ugy fogtam fel az egeszet, mint egy kihivast.

Hozzateszem, hogy en az egesz eletemet igy elem, mar a vizsgakra, allamvizsgara is mindig ugy keszultem, hogy nem gyotrelem lesz, hanem egy lec, amit meg kell ugrani es milyen jo lesz utana, hogy sikerult.

Szoval en az elso szuleshez is igy alltam hozza. Inkabb pozitiv izgalom volt bennem.

De! Nem gondolkodtam rajta sokaig sohasem, mert semmi ertelme annak, hogy mar terhesseg alatt ezen gondolkodsz elalvas elott. Eszembe jutott, temat valtottam magamban. Ugyis ott a helyszinen derul ki, hogy milyen lesz.

Utolag sokkal tobbet gondolkodtam rajta, szerencsere maximalisan pozitiv emlekkent maradt.

Hala Istennek mindket szulesem szep volt es gyors. Intenziv, eros, en nem kertem fajdalomcsillapitast sem, mert az elsonel nem volt ra ido, akkor rajottem, hogy megy eda nelkul is, igy a masodiknal mar nem is akartam.

Gatmetszesem sem volt egyiknel sem, ez nem volt cel, csak megprobaltak es sikerult, ami jo.

Aranyerem az elso terhessegem vegen volt, nagyon feltem, hogy a szulesnel romlani fog, de nem romlott. Sot, mar aznap sokkal jobb volt, mert nekem az okozta az aranyeret, hogy beilleszkedett a 37. heten a fiam, nagy baba volt, rettenetesen nyomott ott lent mindent es kijott az aranyerem is. Szules utan ugye megszunt a belso nyomas es az aranyer sokat javult egybol.

A babanak nem lesz semmi baja, ha megis, akkor azt ugyis eszreveszik es meg mindig ott van a csaszar lehetosege.

A nonek maradasrol: bennem, rajtam semmi nem valtozott fizikailag a huvelyi szules miatt. Ahogyan irta nekem vagasom sem volt, konkretan semmi, de semmilyen fajdalmam nem volt ott lent mar par perccel szules utan sem. En mar ott torokulesben ultem. Csak a betet volt kenyelmetlen, ez volt a legnagyobb problemam...

Tavaly június 3-án született a fiam. Természetes úton, fájdalomcsillapítás nélkül hoztam őt világra. Életem legeslegjobb élménye volt!!! Nem azért, mert megszólalt bennem az édesanya, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak nagy élmény! Apás szülés volt, végig jó hangulatban, még nevetgéltünk is. Persze fájdalmas volt, de például egy fülfájás sokkal rosszabb és értelmetlen. Megpróbáltuk gátvédelemmel, de nem sikerült, úgyhogy nagyobb varratom lett, mint az átlag, viszont középen, úgyhogy másnap már remekül ültem. :) Az aranyerem durván kijött, de az ilyesmi mindig kezelhető. A legrosszabb a szülés utáni napokban az erős izomláz volt. Na, az tényleg durva volt! :) De komolyan! Győzd le a félelmet, mert azt mondják javarészt a hozzáállásodon múlik minden.

Ja, és éppen a második bébit várom, rettegek, nehogy császár legyen! Olyan jó lenne/lesz újra átélni! :)