Bennem van a hiba? Nem fájt a császár.

Olvasgatom a rémtörténeteket anyukáktól, akik borzalmakat éltek át a császár után. Nekem kettő is volt. Nem fájt. Utána se. Hónapok múlva meg egyenesen "eltűnt" a helye is. Tudom, nem vagyunk egyformák, más a fájdalomtűrésünk, de azért érzek némi túlzást egyes irásokban.

Nem tudtam felkelni- kisfiam este 20.49kor született. hajnalban egyedül mosakodtam a csapnál. Kislányom 12.30kor-17kor szoptattam és 22kor lesétáltam hozzá a csecsemő osztályra (jó nagy riadalmat okozva, de úgy éreztem látnom kell :D )

Felülés, az szörnyű- nem mondom az első pár alkalom, az nem a világ legjobbja, de másnap törökülésben szoptattam

Wc használat-az kinek egyszerű? ne mondja senki, hogy egy szülés közben kicsúszó aranyeres csomóval könnyebb

Nem tudok szoptatni-a tejtermelés mindenkinél kb 1hét mire "beáll". az orvosok szerint a babák úgy vanak "kitalálva", hogy ezt a pár napot azzal a pár cseppel is átvészelik (többek közt innen az élettani súlyvesztés, ami ugye, minden babával megtörténik)

Hónapok múlva is fáj a helye-tudom, vannak olyan esetek, ahol történik hiba (orvosi) na de ennyire gyakran? ahol az megtörténik, ott később újabb műtétre kerül sor, de az általam olvasottak 100%ban erre nem került sor, vagyis csak fáj. :)

és még sorolhatnám.

Most várom a harmadikat, ő már tervezetten császár lesz. Egyáltalán nem bánom. Tudom, hogy 24óra múlva tökéletesen felépülök. Sok anyukát láttam még 3-4-5 nappal a szülés után is véreres szemekkel, tétova léptekkel a folyosón. Összevarrva, szétrepedve, kivérezve. Nem cserélnék velük.

Igaz, már nincs is rá lehetőségem :)