Bennem van a hiba? Nem fájt a császár.

Én hallottam már fájdalmatlan szülésről is. Akkor bennük is hiba van??? Ugyan már! Minden szülés más, minden császár utáni felépülés más, mindenki más.

Nekem igenis fájt, én nem tudtam ugrókötelezni fél órával a műtét után. Pokol volt 2 nap, mozdulni se nagyon, utána is csak zombiként a varratszedésig, utána lett jobb. Ez van. Nekem ilyen, neked olyan, a harmadiknak megint másmilyen. Akárki vádolhat téged is túlzással, ahogy te azokat, akik nem szökdécseltek kacagva egy nagy hasi sebbel.

Nekem meg még annyira sem fájt, mint neked, mivel a műtét után 13 órával a gyerekkel a karomban sétálgattam és másztam le-fel az egy méter magas kórházi ágyra.

Engem tényleg annyira nem viselt meg, hogy engem is meglepett,

de nem jutott eszembe kétségbe vonni a szobatársaim panaszát.

Egyáltalán nem értem, miért lenne menő felvágni a nem létező fájdalomra, miért túloznának?

Valószínűleg nekünk egyszerűen tényleg csak szerencsénk volt.

Én természetes úton szültem, és én is defektes vagyok, mert nekem sem fájt semmim, sem a vajúdáskor, sem a kitoláskor. A gátmetszés helyét sem éreztem, másnap voltam kicsit kába, és gyenge a vérveszteségtől, de kb ennyi amit el tudok mondani, meg az aranyeres csomóval volt gondom, de azzal is max két napig, utána ülni is tudtam, menni is.

Biztos hogy sok függ az egyéni adottságoktól is, császárnál meg a műtét körülményeitől is. Nálunk a családban mindenki aki természetes úton szült, a halálán volt, az összes nőrokonom apai, és anyai ágon egyaránt azt mesélte, hogy majdnem meghalt, nem lehet kibírni, és hogy a szülés és a haldoklás az tulképp ugyanaz az állapot, csak szüléskor megmentik az életedet, és hasonló dolgokkal szórakoztattak.

Eljött a nagy nap, délután fél egykor ötperces fájásokkal mentem be a kórházba, de nálam a fájás szó, az kb a pocakkeményedést takarta, mert az égvilágon mást nem éreztem, csakhogy keményedik a hasam, és ezt éppen ötpercenként teszi.Délután fél háromkor azért duzzogtam a szülésznőnek, hogy mikor fogok már vajúdni, merthogy nekem azt mondták, hogy az fáj, én meg itt vicceket mesélek, de se a derekamban, sem a hasamban nem érzek semmit ami csak egy kicsit is hasonlítana a fájdalomra, és ez biztos azért van, mert én még nem is vajúdok. :D A szülésznő azt mondta, hogy a jelek szerint én már elég régóta vajúdok, legalábbis az NST elég erős méhösszehúzódásokat mutat.Ez így ment este hétig, akkor már nyomnom kellett, és este 7:20-kor már fogtam a babát a kezemben. Én voltam a legjobban ledöbbenve a történtektől, másnap szédültem, meg le voltam lassulva, de két nappal a szülés után már sokkal jobb volt. Hazajöttünk öt nap után, jött a gyerekorvos, és ki volt akadva, mert szerinte úgy rohangálok a lakásban, mint aki nem is most szült.

Most vagyok 38-ik hétben a második babával, már nagyon várom hogy kibújjon, és remélem most is hasonló lefolyású lesz a szülés, és a regenerálódás is.

Jó babavárást neked, és a legjobbakat :)

2. és 3. :D szívemből szóltatok

nos nekem egy császárom volt, igaz 32.hétre toxémia miatt. Írjam hogy nekem sem fájt? de emlékszem arra hogy annyira magas volt a vérnyomásom hogy 21 órán át az örzőben tartottak és császár után 16 órával tudtam csak felkelni. a második nap éjszaka csengettem a nővérnek mert nem bírtam felkelni pisilni és szinte már sírtam.

de tudod mit, mégis azt mondom nem fájt?mert nem volt időm azon agyalni hogy fáj e vagy sem? 4 nap után hazaengedtek és onnantól bejártam hajnal négytől este kilencig a lányomat etetni. autóba be, ki, emeltre fel, le, leöltözés (pic-en nem lehet utcai ruhába menni) naponta 8-szor.....3 héten keresztül.

de ha valaki azt mondja hogy annyira fáj majd belepusztul akkor nincs jogom kétségbe vonni szavait. vagy most veregessünk vállon hogy te mennyire f@sza csaj vagy? és ha nem fájt? örülj neki hogy ilyen vagy!akkor sem hiszem hogy szép dolog kétsdégbevonni bárki érzését csak azért mert azt várod hogy elmondják neked: milyen jó!

nem mellesleg nekem 4 hónap múlva is hasogatott a vágás mikor egy nagyobb front jött. anyumnak mellkasát vágták és elmondta hogy bizony olykor már évekkel a műtét után is érzi a vágás helyét...pedig nem történt műhiba-mégis fáj!

Szia. Az első császárom után valahogy úgy voltam mint te,a 2.nap már szaladtam a folyosó...nagyon hamar rendbe jöttem.

Aztán jött a 2. császár.Na az aztán kegyetlen volt:( nem mondtam senkinek,hogy nagyon fáj,csak menni akartam haza,az 5.napon haza engedtek.Otthon a 6.napon sem tudtam egyedül felkeni az ágyból,olyan fájdalmaim voltak,hogy sírtam a tehetetlenségtől...a 8.napon éjjel kórházba vitt a férjem,a sebből csepegett a vér,mire beértünk már 2cm-en szétnyílt,nagyon nagyon fájt a hasam,mint kiderült feltelt vérrel és mindenfajta váladékkal,amit a szétnyílt helyen szívtak le egy hatalmas tűvel:( nem fájt,mivel még érzéketlen volt a seb környéke... 2hónapig jártam kezelésre ! És nem túlzok valóban iszonyatos fájdalmaim voltak igen sokáig :( Akkor mondtam ez volt az utolsó császár több nem lesz. De valahogy úgy alakult,hogy ismét terhes lettem jelenleg 25.hétben vagyok... Igen félek,hogy most mi lesz,de remélem minden rendben lesz akár csak az elsővel ! :)

Üdv