Nagyjából kijelenthetjük, hogy úgy a legrosszabb vajúdni, ha elfolyt a magzatvíz, és oxyt is kap az ember?

nekem is a magzatviz ment el és infuzuio után sem voltak fájásaim!reggel 5 kor ment el a magzatviz és 7 kor kezembe volt a pici fiam!

Első szülésemnél kaptam oxit,másfél óra volt,de iszonyúan fájt és egybefüggő fájásaim voltak.Második szülésem előtt elhatároztam,hogy majd jó későn megyek be,nehogy adjanak oxit.Na persze,szép is lett volna...Egyik hajnalban elöntött a víz,fájás egy szál se.Első gondolatom az volt,hogy,na ez gyönyörű,jöhet az oxi.Hát meg is kaptam és láss csodát,szinte semmi sem történt,10 perces kis enyhe fájásaim lettek és másfél óra múlva már meg is szültem.El sem hittem,hogy így is lehet szülni,ráadásul oxival.

2 ilyen szülésem volt, 3 év telt el köztük. Dettó ugyanaz a forgatójkönyv mindkettőnél: este magzatvíz el, zöld (meconiumos) mindkét esetben, először mert magára tekerte a zsinórt, másodszor mert túlhordtam. Kórházban 4 óra "vajúdás", összevissza és gyenge fájásokkal, majd oxi 2-essel még vagy 2 órán át, semmi, (illetve tágulgattam én, de túl lassan, a magzatvíz színe miatt sietni kellett), ezután ráteker 4-esre, 6-osra és fél óra alatt 9 centiig tágultam, majd utsó 10 percben méhszáj eltűnik, kitolás 10 perc mindkétszer. Először vágtak is, repedtem is (keze a feje mellett jött ki) másodszor gátvédelem, 1 varrat. Első 9 óra, második 7 óra alatt lett meg. Fogalmam sincs tehát, milyen egy sima, oxi nélküli szülés, vagy a szülésnek a fájásokkal történő megindulása. Kibírtam, az utolsó fél óra volt durva, de nem él bennem negatív élményként. Egy dolog volt idegesítő: a monitorozás, mert pici csúcsos hasam volt és lecsúszkáltak állandóan a tappancsok.