Császármetszét után. Valaki feldolgozta már teljesen? Hogy sikerült?

Én egyáltalán nem éltem meg traumának a császáromat, pedig 9 hónapig azt hajtogatta az orvosom, hogy könnyű szülésem lesz. Aztán mikor már pár nappal túlhordtam, szépen beirt a kórházba és lepasszolt egy másik orvosnak, akit nem is ismertem.

A szülést nem szenvedte végig a baba, mert aludt :) És én is :) Utólag derült ki, hogy rajta volt a köldökzsinór a nyakán, ugy hogy a lehető legjobb dolog történt.

2 napig sirtam a fájdalomtol, a császármetszés sebe miatt, de a baba a lényeg.

6 héttel a szülés után pedig kivették az epehólyagomat is.

Szóval nekem nem volt trauma. Maximum nem tudok beszálni a beszélgetésbe, mikor az anyukák a játszótéren arról beszélnek, hogyan kaptak aranyeret, gátmetszést, vajudtak napokig, meg ilyenek.

nem vagyok konkrétan császármetszés párti, a baba és a mama egészsége a lényeg, és örülök, hogy ilyen fejlett az orvostudomány.

Lehet nálad ez inkább valami másra vezethető vissza.

2 éves kislány anyukája

Szia!

Nagyon sajnálom, ami veled történt! Bár én nem császáral szültem, de át tudom érezni a helyzetedet. Szerintem, ha nem szeretnéd, hogy ez ismét megtörténjen válts orvost, és meséld el az új orvosodnak, hogy mi történt az előző szülésednél, és ezt szeretnéd elkerülni a következő szülésnél. Ha megtaláltad a normális dokit, akkor az biztos, hogy támogatni fog, hogy ez még egyszer ne ismétlődjön meg.

16 hónap telt el és még nem tudtad feldolgozni?

Nekem mind a két gyerekem császárral született,és nem értem hogy miért érzed úgy hogy nem vagy teljes értékű anya.Onnantól kezdve ahogy megszületik a gyerek,ilyeneken már nem szabad "nyavajogni".A gyerekeknek erős határozott érzelmi és lelkivilággal rendelkező anyára van szüksége.

Lehet lepontozni.

Igen, teljesen feldolgoztam! 13 hónapja történt. És nem mostanában tettem magam túl rajta, hanem már az elején!

És tudod miért? Mert van egy gyönyörű, egészséges kisfiam, akinek magabiztos, egészséges anyára van szüksége. Olyanra, aki szeretetben, gondoskodással felneveli! Megad neki minden tőle telhetőt! Vigyáz rá, ha kell, óvja, ha kell, elengedi, ha kell. Szeretgeti, babusgatja, tanítja, gondozza, és még sorolhatnám.

Az anyaság pedig már a terhesség alatt elkezdődik. Valaki nem attól lesz jó anya, hogy megéli a természetes szülés mivoltát! A szülés pillanata az anyaságot tekintve egy igen rövid momentum. És nem befolyásolja az anyaság milyenségét!

Szerintem téged inkább az orvosod hozzáállása bánt. Nem magát a műtétet nem tudod feldolgozni, hanem azt, hogy akiben 9 hónapig megbíztál, akit azért fogadtál fel, hogy neked a legjobbat tegye az utolsó pillanatban mégis csalódást okozott!

Nem tudom mennyi időt tervezel a két terhesség között, de mindenképp keress másik orvost a következő terhességedhez, ha minden áron szeretnéd megpróbálni a természetes szülést! Esetleg érdeklődd meg az orvost már az első vizsgálatoknál, hogy hogy viszonyul a császár utáni természetes szüléshez. (bár nem biztos, hogy könnyű lesz ilyet találni...)

A múlton meg ne rágódj! Változtatni úgysem tudsz rajta! Lényegében 25 hónapja anya vagy! Ne ragadj ki ebből a 25 hónapból egy kellemetlen pillanatot. Gondolj a sokkal több jóra, örömre, boldogságra!

Én sem életem meg traumának a császáromat. Sőt, 26 óra vajúdás után, nekem egyenesen megváltás volt.

És állítólag nekem a lábadozás is gyorsabban ment. Én már a második nap is könnyen mozogtam. Meg is dicsért a császáros gyógytornász a kórházban. Mellettem a szobatársam még felkelni se tudott (szintén császáros), én meg már vígan sétálgattam.