Sírtatok a boldogságtól?

Én nem sírtam egyik gyereknél sem.

Csak jóval később, már otthon.

Én sem sírtam, pedig azt hittem, h fogok, mert ha pl filmben látok ilyen képeket, azonnal elsírom magam.

Én végig morcos voltam a szülés alatt, beszóltam a férjemnek, a dokinak, a szülésznőnek, de legalább jól vették, nevettek rajta.

A gyereknek is beszóltam, láttam, h milyen gyönyörű, fel voltam készülve, h majd tele lesz véraláfutásokkal, deformált les a feje, ehelyett gyönyörű kerek buksi, kisimult arc nézett szembe velem:)

Megpusziltam, és megjegyeztem, h de fura illatod van, majd megkérdeztem az orvostól, h ilyen szagúak vagyunk belülről? :)

Már itthon voltunk, kb 2 hetes lehetett, amikor először belém hasított, h ő az én fiam, és ez milyen csodálatos dolog:) Esténként még most is könnybe lábadt szemmel nézem, ahogy alszik, mint egy kis angyal:)

tisztán emléxem minden pillanata fél napig kínlódtam a szülőszobán mire betoltak a műtőbe hogy császár legyen!/beszorult a szülőcsatornába/

megszúrtak lefektettek majd kérdezgettek ezt érzi ezt érzi, majd végig kommentálta a dokim hogy mit csinál, mit lát és a következő pillanatban hallottam hogy hogy sír a kis drágám!

én meg könnyes szemmel üvöltöztem sír ugye ő sír=) majd odahozták és megcsókolgattam:) nem sokkal késöbb már a cicimen alcsikázott=)

Engem aztatással császároztak, de biztos forrásból tudom, hogy az apuka sírt mikor meglátta a picit.

Én már rá voltam készülve a nagy találkozásra, hiszen éjféltől reggel hétig nem láttam a babámat.

Akkor nem sírtam, de utána sokat ha visszagondolok, vagy a fiamra nézek. A szülés után bután hangzik, de igazából meglepődtem, hogy: "és tényleg egy igazi baba! Az én babám!" Az első szavam az volt: Szűzanyám! (ekkor még a lábam között volt) Mikor odaadták nagyon meg sem nézhettem, úgy takargatta a szülésznő, pedig nagyon vártam, nagyon kíváncsi voltam rá.

Ez tényleg egy csoda! Lehet szentimentalista vagyok, de tényleg annak érzem. Annyira féltettem(féltem most is), csak tartottam és figyeltem :)

Aztán mellettem egy apa született. Mert a férjem abban a pillanatban megszűnt egyszerű férjnek lenni és apa lett! Ahogy már elsőre a kezébe vette a fiunkat, ahogy elkezdett hozzá beszélni....és ahogy akkor néztem őket, no akkor telt meg a szemem könnyel. Mikor még az én kezemben volt a fiam, olyasmiket beszéltem neki, hogy nagyon szeretem, nagyon vártam... :)

Igen, ezt nem lehet elképzelni, mert....nos :) Igazi csoda :)

Nagyon boldog babavárást és babaázást!