Milyen csendes szüléssel szülni?

Szia.Én nem terveztem hogy hogy fogok szülni,de mégis egy hang nélkül hoztam világra a babámat.Az elején amikor megindultak a tolófájások,elhagyta egy két jaj a számt,de amikor nyomni kellett, meg a köztes időben is egy hang nem jött ki a számon.Nem igy terveztem, csak tudtam, hogy minél jobban kiabálok,annál kevesebb erőm marad a kitolásra.nem terveztem előre, hogy mit hogyan csinálok, ösztönösen jött.Egyszerűen becsuktam a szemem,vettem egy nagy levegőt,becsuktam a szám és nyomtam ahogy bírtam, és csak a babára koncentráltam.Ha visítok, kiabálok, akkor is ugyanannyira fáj,és még lehet tovább is tart.tedd azt amit az ösztöneid súgnak a szülőszobán,próbálj a babára koncentrálni, és hogy minél hamarabb túl legyél rajta.

Könnyű szülés kívánok.

6 hetes babó mamája

Én sem kiabáltam, mert sok időm nem volt rá. Este elment a magzatvizem 11 kor és éjfél után 18 percre kezembe adták a kisfiam.

Ha kiabálsz kevesebb energiád lesz nyomni.

Sok sikert és könnyű szülést!

Szia!

Én sem tartom magam hősnek, de azért valamennyire büszke vagyok magamra, hogy 22 éves létemre egy pisszenés nélkül kibírtam a szülést, pedig 11 órát vajúdtam, nem is akármekkora fájásokkal, de mindegy... Az embernek türtőztetnie kell magát, meg egyébként is tényleg elvenné még jobban az energiáját.

Én másfél óra alatt szültem meg a kislányomat, de nekem jól esett kiabálni közben. Aztán mikor jöttek a tolófájások, rámszólt a doki, hogy jó lenne, ha inkább a levegőre figyelnék, de nekem akkor is kiabálni kellett. Egyszerűen nem bírtam csendben maradni. Pedig ha sikerült volna, és tényleg a levegőre figyelek, ahogy a doki mondta, még hamarabb megszületett volna a babám.

Sokan úgy gondolják, hogy kínos meg kellemetlen hangosan szülni. Én nem tehetek róla, hogy így sikerült, hisz a nagy fájdalomban nem tud uralkodni magán az ember általában. Pont a szülést nem igazán lehet eltervezni előre, nem tudhatod, mit hoz ki belőled.

Hogy a babának mennyivel jobb a csendes szülés, mint a nem csendes, azt elég nagy feladat lenne kideríteni...

Mindenesetre szerintem sok-sok nő ösztönösen csendesen vajúdik, szül.

Nekem gyors vajúdásom volt, összesen három óra, viszont nagyon intenzív, mert felét két percesekkel, felét egy percesekkel csináltam végig. Az egy perceseket úgy kell értelmezni, hogy kb 45 mp hosszú volt egy fájás, azaz mire elmúlt az egyik és vettem egy nyugodt lélegzetet, addigra kezdődött a másik. Éjszaka történt, majdnem végig itthon vajúdtam a férjemmel, de eszembe sem jutott sikítozni, kiabálni. És nem azért, mert így terveztem, hanem azért, mert a testem nem kívánta a sikítozást. Sem a szellemem. Hihetetlen, de én úgy meglepődtem az első fájásnál, hogy mennyire durva, hogy szinte egy másik dimenzióba kerültem és ott is voltam szülés végéig. Csak néztem a szobát, néztem a férjemet, magamba szálltam, végig a vajúdásra figyeltem, a fájdalmon és a babán kívül senki, semmi nem érdekelt. Egyszer, középtájon megkértem a férjemet, hogy beszéljen hozzám, hátha az majd elvonja a figyelmemet. Nem jött be, mert fél perccel később, amikor ismét csúcsponton volt a fájás, már rászóltam nem túl kedvesen (sőt, soha nem beszélek így vele), hogy fogja be a száját. Ezt még egyszer eljátszottuk, kértem, hogy beszéljen, de fájás közben zavart, mert nem tudtam magamba fordulni teljesen, kizökkentett az, hogy hozzám beszél. Úgyhogy megint elhallgattattam. Ez és a szülésznővel, dokival váltott néhány két szavas mondat volt az összkommunikációm és hangadásom szülés alatt.

Jah, nem. Most jut eszembe, hogy az első tolásnál nyögtem egy kicsit az elején, de abban a pillanatban rám is szóltak, hogy ne nyögjek, mert akkor jön ki a levegő és nem nyomok olyan intenzíven, mint bent tartott levegővel. Hát ennyi.

Teljesen egyetértek az elöttem szólóval.Nekem is gyors,de annál intenzívebb szülésem volt,3 és fél óra,első gyerek.Az ember néha nyögdécsel,hangosan veszi a levegőt,máshogy egyébként nem is tudja.Annyira fájt,h tényleg ziháltam.Amikor már sűrűek a fájások,nincs idő gondolkodni,tényleg olyan,mintha egy másik dimenzióba kerültél volna.Az ember ösztönösen hallgat szerintem,igaz nem is gondolom,h lett volna erőm kiabálni.Én is egszer kiabáltam,mikor nyomni kellett,és mondta az orvos,h nyugodjak meg,mert így nem fogom hallani,amit mondanak nekem.Hozzá kell tegyem,h mi ki nem jött a gyerkőc,egy pisszenés sem hangzott el,mondtam is utána a dokinak,h ettől nyugodtan kiabálhattam volna:)

Még eszembe jutott az,hogy egyszer majdnem elsírtam magam,mert a szülésznő mondta,h próbáljuk ki a szülőszéket,és ki tudja,h miért,én nagyon nem akartam.Akkor sem tudtam volna megmagyarázni,de végül ráültem.Mondjuk utána már mentem is a szülőágyra.

Lett egy hangos,maszatos fiam,aki kiabált utána helyettem is:)

6 hós anyuka