Mekkora az ideális korkülönbség? Szülni akarok!

Gyerek szemszögből tudom neked elmondani a tapasztalatomat:

Nekem a testvéremmel másfél év a korkülönbség. (ő fiú és idősebb, én lány és fiatalabb). Anyukánk soha nem mondta, hogy nem bírt volna velünk, sőt élvezte, hogy két kicsije van akiket szinte egyszerre tanított/taníttatott mindenre. Csak az elején érezhető a korkülönbség, később már nem igazán. Mire én másztam és rosszalkodtam, addigra ő már ment az oviba. Nekem a tesóm volt a mindenem, a játszótársam, ő féltett és megvédett mindenkitől, jó volt, hogy egy oviba, egy iskolába jártunk, különórára is együtt mentünk, így a szülőknek nem kellett minket kísérgetni, egymásra vigyáztunk. Sőt felnőtt korunkban is együtt jártunk bulizni, nyaralni, egy társaságunk volt - bár már kevésbé, hiszen saját családunk is van.

De, az igaz, hogy mikor pici volt és én megszülettem eléggé megviselte, rágta a körmét és bepisilt, nem tudom, hogy ez miattam történt, de ha jól tudom igen. Ő hisztis és akaratos volt picinek - lehet hogy ez is miattam - én voltam a nyugis baba. A sok játék mellett persze volt egy olyan korszak is amikor folyamatosan ütöttük vertük egymást, neki ciki volt, hogy a húga vagyok, de persze az osztálytársnőim előtt vagánykodott. Ő mindig mindenből újat kapott (pl. korcsolya, bicikli, stb), én mindent csak örököltem tőle, és ezt igazságtalannak éreztem.

Nekem még csak egy kisbabám van, de én is kis korkülönbséggel szeretném a másodikat, mert örültem, hogy így nőttünk fel a tesómmal. :)

Keresztanyámnak van egy 20 hónapos fia, és most fog megszületni a második baba, márciusba :)

Szóval nem lesz nagy a korkülönbség.

Viszont neki elég nehéz.A lassan 2 éves kisfiú beteg, epilepsziás+le van maradva szegénykém, szóval így nem lesz könnyű neki.

14 honap a korkulonbseg a gyermekeim kozott.

Mindketto fiu, a nagyobbik energiabomba, o mindig is az volt. A pici is tervezett baba, direkt vallaltuk, tehat fel voltam keszulve.

A kisebbik gyerek kicsit visszafogottabb, nem nyugodt, ulobaba o sem, de nem annyira szelvesz (most lesz 11 honapos, tehat meg lehet).

En fizikailag sokat birok, idegileg is, nem a turelmemrol vagyok hires, de vissza tudom fogni magam. Alkalmazkodo is vagyok, rutinos, es gyors. Ezert ereztem magamat eleg erosnek ahhoz, hogy ilyen pici korkulonbseggel vallaljuk a masodik babat.

Vannak nehezebb napok, de ez semmi ahhoz kepest, hogy milyen jo igy a ket gyerek!

Mar most latszik, hogy szinte egyutt nonek fel.

Amig a pici nagyon fiatal volt, addig sok kapcsolat nem volt kozottuk, 2-3 honapja alakulgat. Most mar ugyanazokat a jatekokat szeretik, a nagyobbik mutatja a picinek mi hogyan mukodik, ha valamit a pici bekap, ami masra valo, akkor elveszi es babanyelven mondja, hogy azt nem ragni kell. Negykezlab kergetoznek, bujocskaznak, kotekednek egymassal, cumit lopkodnak egymastol, babakocsizas kozben is csacsognak, kommunikalnak.

En erre azt mondom, hogy minden penzt meger.

Arrol ne is beszeljunk, hogy a nagyobbik fiam nagyon eros jellem, anyosomek felol elso unoka, igy amig a pici nem volt meg, addig a fel csaladot o iranyitotta, alig lehetett kordaban tartani. Mindenkit levett a labarol.

Ez most is igaz egyreszt, de osztodik a figyelem, o is megtanulta, hogy nem egyedul van, alkalmazkodni kell.

Szoval neki kifejezetten jot tett az ocsi gyors erkezese, mert mostanra sikerult volna ugy elkenyeztetni, hogy egy eletre olyan maradt volna...

Ami nalunk is nehezen megy az az elindulas, seta.

Oszig kertes hazban laktunk, ott jo volt, foleg nyaron, hiszen ki-be jartunk. Setalni ikerkocsival vittem oket, az is jo volt.

Majd koltozkodtunk, jelenleg kulfoldon vagyunk, az ikerkocsit nem tudtam hozni. 2 egyes kocsink van, kettot egyszerre tolni nem tudok, a nagyobbik gyerek is meg csak most mult 2 eves, esze agaban sincs mellettem jonni, testverfellepon is max egy percig marad, majd fut egy kort. Lehet, hogy gaz, de vettem gyerekporazt, azzal erem el, hogy ne fusson az autok ele es kb 20 perc alatt az o tempojaban elsetalunk a 2 percre levo parkba. Ott persze csatangolhat. De mire kierunk, addigra az occse megunja a babakocsizast, meg azt, hogy a batyja tempojaban lassan haladunk.

Arrol mar ne is beszeljunk, hogy emeleten lakunk es nagyon vicces beoltoztetni 2 gyereket teli szerelesbe, plusz magamat is, mindent osszepakolni amire szukseg lehet, levonulni a haz ele, osszerakni a babakocsit ugy, hogy egyik kezemben a 11 honapos, egyik labammal pedig probalom elerni, hogy ne fusson ki az uttestre a 25 honapos.

Gyakorlat teszi a mestert, de az ilyen elindulasoktol egyszeruen herotom van.

Ha ketten tudunk menni veluk akkor viszont semmi gond!

Ha lenne testverkocsi itt is, akkor sem lenne gond.