Létezhet hogy valaki "haragszik" a babára szülés után, a fájdalom miatt, amit a szülés okozott? Vagy mindent elfelejtünk, miután végre a karunkban tartjuk?

Én nem féltem a szüléstől,mert én akartam, én vállaltam, nincs más út ha már bent van ki is fog jönni!Én így álltam hozzá!

Nagyon szép szülésem volt,persze fájt, de olyan pozitív élmény, hogy az valami csodával írható csak le!Próbálj arra gondolni (csak arra),hogy miért küzdesz,fogsz küzdeni!Életetek értelméért!És hogy közben a kisbabád, ugyanúgy ha nem jobban szenved!Nekem ez adott erőt ahhoz,hogy újra és újra nyomjak és nyomjak!

Én mondjuk nem kiabáltam,sőt erőm nem lett volna szerintem!A nyomások között azt mondogattam,hogy szerintem rosszul csinálom, és hogy hány perc van még:)

És persze azt hogy nem bírom tovább!De bíztattak (a férjam, a szülésznő, a doki),és persze nem tudod feladni,olyan erősek a késztetések, és mi nők arra vagyunk kitalálva hogy ezt a csodát a legközelebbről éljük át!Hidd el ennél nagyobb örömöt nem tudok elképzelni!

Bár mikor már kint van és látod milyen ügyes, ahogy fejlődik,szinte napról napra egyre több mindent tud csinálni,egyre több mindent fedez fel...És Te tudod, hogy az volt a legszebbb dolog az életedben mikor Ő megszületett!

Van egy szülésvideó (nem az látszik ahogy premier plánban azon az amúgy csepp lyukon kijön egy "hatalmas" baba,hanem az ahihetetlen öröm,amit akkor érzel mikor megérzed a babád illatát,amikor először megöleled,hallod a hangját!ÉS egyből elfelejted hogy ez az egész neked még 1 pece mennyire fájt!

[link]

A harmadikat nézd meg!Vízben szülés majd határtalan öröm!Csodálatos,én sírtam mikor 7 hós terhesen megnéztem,és onnantól még jobban vártam azt a napot!

A szülésem nagyon gyorsan ment,lezsámítva a kitolást 55 perc volt mert a kislányom 61 cm és 3950 grammal született!Egy csodálatos napon!Nemrég volt egy éves és nagyon sok minden eszembe jutott,de csak jó dolgok!

Ezt a videót megnézheted nem fogod megbánni!De csak a 3-at

én direkt nem néztem szülős videót, sztem borzalmasak. a szülés magában is embertpróbáló feladat, még ilyenekkel stresszelni magát az embernek....a kérdésre válaszolva, nekem nagyon nehéz elhúzódó vajúdásom volt, végül oxitocint kaptam, kézzel tágított az orvos, hát nem volt leányálom már az se, de amikor az oxira jöttek a fájások (ált. erősebb fáéjésokat generál,mint a természetes fájáésok), én azt hittem , elpusztulok, így szó szerint. meg voltam győződve hogy meghalok. de egy pllanatra sem jutott eszembe, hogy emiatt a babámra vagy a férjemre haragudjak. közben nyilván nem, mert nem tudtam gondolkodni, csak anynit hogy úristen meghalok, úristen, de utána sem! a legboldogabb voltam, amikor végre kijött, és odarakták a mellkasomra. sztem aki így érez az egy önző valaki, akinek a későbbiekben is problémája lesz az anyasággal, mert lássuk be, hogy nem fenékig tejfel, nagyon sok fáradozás, lemondás....sztem az ilyen ember nem tudná megfelelően értékelni aztsem , amit kap cserébe, a csillogó tekinteteket és az örömteli kacagásokat. mert hát az elején mással nem nagyon hálálkodnak. :)

2 éves kislány édesanyja

Kösz a lepontozást, csakmert megmonja vki a frankót és nem kertel + mellébeszél...

:P

Először is minden szülés más!

ne hallgass senkire.

Tudom közhelynek hangzik, de tényleg igaz, hogy abban a pillanatban amikor megszületik mintha elvágták volna a fájdalmat. nagyon hosszú , nehéz és fájdalmas szülésem volt. De megérte. Abban a pillanatban amikor megszületett mintha elszállt volna minden fájdalom. És nagyon boldog voltam amikor rám tették a kisfiamat. Soha nem is jutott ilyen az eszembe hogy haragudjak rá!

21 hós kisfiú anyukája

Annyira csodálatos, és döbbenetes, mikor meglátod, és megfoghatod, hogy szerintem nincs ember aki haragudni tudna a babójára...Nekem ez eszembe se jutott, nem Ő tehet róla, hogy a természet így oldotta meg...olyan kis védtelenek, picikék, imádnivalóak...:-)

Bár biztos van 1-2 elmebeteg, de inkább nem is akarok erről tudni...

Azt azért nem mondnám, hogy mindent elfelejtesz, de én pl leírtam a szülésemet, és pár hét múlva mikor visszaolvastam, már csomó dolog kiesett, sé tök jó volt elolvasni...szal valóban van vmiféle emlékkiesés akkoriban...

Hát pedig sajnos én ismerek ilyen embert aki "haragudott" a babájára a sok szenvedés miatt. Az anyukám 19 évesen szülte az első kislányát, nővéremet, rettentően sokat szenvedett. Fent repedt meg a burok és korán folyt el a víz, fájások pedig alig voltak, oxitocint adtak neki 5! napon keresztül, a 2. napon kezdődtek a rendes fájások előtte "csak" rendszertelen voltak neki, de így is három napot szenvedett. (csak úgy mint én) Végül nagy nehezen hüvelyi úton született meg a baba, de oxigén hiánnyal mert túl sok idő telt el a víz elfolyásától a megszületésig. De mivel fent repedt meg a burok nem folyt el teljesen a víz hanem csak szivárgott, talán ezért talán másért (nem lehet tudni) nem császározták meg anyukámat. Azt mesélte, hogy mikor végre megszült az járt a fejében, hogy úr isten ezért a gyerekét szenvedtem ennyit?!?! Biztos nagyon rossz lehetett neki, az pedig még rosszabb mikor később bűntudata volt a rossz gondolatai miatt. Ráadásul a szoptatás sem ment könnyen mert befelé forduló mellbimbója volt/van úgyhogy azzal is jól megkínlódott. Enyhe depressziós időszak következett, de viszonylag gyorsan túl tette magát rajta és később vállalkozott még 3 terhességre (amiből egy sajnos nem maradt meg)

Nekem is elég húzós szülésem volt, túlhordás, jósló fájások, aztán 42. héten csütörtök 7 kor megindították és szombat 10-ig hagytak vajúdni, nagyon lassan nyíltam, közbe a babámnak többször is leesett a szívhangja ezért császár lett belőle. Nem tudom nálunk ez ilyen genetika adottság, hogy mindenki nehezen szül? :S Mikor kivették a kisfiamat nem sírt fel, ő is oxigén hiányosan született, de szerencsére rendben lett vele minden csak egy kis oxigénre volt szüksége, akkor már együtt sírtunk. Lekopogom nekem egy percig sem voltak hasonló gondolataim mint anyukámnak, pedig én is jól megszenvedtem a szüléssel. De nekem ahogy megláttam a kisfiamat és meghallottam azt a kis szörcsögő hangját, minden emlék megszépült és csak arra vágytam, hogy megölelhessem és végre aludjunk együtt egy jó nagyon mert nagyon-nagyon fáradt voltam. Végül is nem tudtam aludni mert olyan nagy drukk volt bennem, hogy képtelen voltam becsukni a szemem. Szóval nekem mindezek ellenére szép emlék maradt a szülés (főleg a fájdalommentes része a műtőbe) gyakorlatilag egy fél nap alatt felépültem, semmi fájdalmam nem volt, ahogy felkelhettem egyből szaladoztam.:)

22.46 vagyok.

Kedves utolsó!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz élményeitek voltak anyukáddal. El sem tudom képzelni, hogy ennyi ideig hagytak szenvedni, mikor annyi más lehetőség lehetett volna...egyértelmű orvosi hiba, hogy a tesód oxigénhiánnyal született...de akkoriban még lehet nem voltak olyan felkészültek, meg a császár is esetleg ritkább volt, nem?

Hát igen, ilyesmire nem gondoltam, hogy ilyen is van...:-(