Létezhet hogy valaki "haragszik" a babára szülés után, a fájdalom miatt, amit a szülés okozott? Vagy mindent elfelejtünk, miután végre a karunkban tartjuk?

Az ilyen az elvetemült ember, anyának nem nevezném.

A baba semmiről nem tehet, arról se hogy megcsinálták, nemhogy arról, hogy fájdalommal szülték - a baba is ugyanúgy szenved, mikor szülik, nem csak az anya.

Amikor én szültem,egy nő állandóan a férjét szidta szülés közben.Kiabálta,hogy többet nem fogja meb.ni,stb,ha a szülés ilyen fájdalommal jár.

De olyan nőről még nem hallottam,aki emiatt a babára haragszik. Én hármat szültem,és nem is voltak könnyű szülések,de amikor megszülettek már el is felejtettem a fájdalmat.

Érdekes, amit kérdezel. Már szültél vagy csak fogsz?

Én nagyon megszenvedtem, végül sürgősségi császárom volt komplikációkkal. Iszonyatos fájdalmaim voltak, azt hittem nem érem meg a másnapot, de valahogy erőt adott az az ici pici kicsi baba, akit megpillantottam... Nem mondom így egy év távlatában, hogy elfelejtettem mindent és már nem fáj, mert mindannak ellenére, hogy az volt életem egyik legboldogabb napja, egyben a legszörnyűbb is volt valahol. Haragudni nem haragudtam senkire, pláne nem a babára, hiszen mi akartuk őt.

Szerintem biztos lehetséges, főleg ha korábban traumatizálva volt az illető, de nem hiszem, hogy ezt könnyű lenne tudatosítani, mert nem tolerálja jól a társadalom, ha valaki nem csüng a gyermekén. Azért azt nem hiszem, hogy gyakori volna. De nem csak a fájdalom miatt lehet ám haragudni a babára, kvázi elveszi a szabadságot, és egy csomó egyebet. Ha valaki erről tud beszélni, akkor ez egy feldolgozható érzés, amit elmúlik.

Én nem haragudtam rá sosem, de az első napokban iszonyatosan nyomasztott az az üresség, hogy nem érzem azt a heves szeretetet, de tudom, hogy egy pár napig még a páromnak sem mertem elmondani, mert milyen anya már az ilyen.

Kedves Kérdező!

Tudod, minden fejben dől el. Én úgy voltam a szüléssel, hogy tudtam, hogy csodálatos lesz, hogy ez által több leszek, kiteljesedek. A szülés videók csalókák ám, csak olyat szabad nézni, amiből erőt tudsz meríteni. Nagyon szívesen javaslom neked Nandu Vajúdástámogatás mindenkinek című könyvét, biztos vagyok benne, hogy találsz benne hasznos információt. És ne aggódj előre a jövőn, a lényeg, hogy tudatos vagy arra, hogy mennyire szereted a kisfiad. Ez már elég is. Ha nem születik meg az érzés könnyedén, magától, akkor is meg fogod találni az utat hozzá. Jó babavárást!

Kedves Kérdező, amiről te beszélsz, hogy tartasz tőle, az a szülés utáni depresszió.Erről nekem mindig a Kramer contra Kramer c. film jut az eszembe, mert az erről szól, csak ott az anya drasztikus lépésre is elszánja magát.Szülés előtt ne nézd meg szerintem, de utána majd igen, mert nagyon jó film...

De az eredeti téma: szüléses videók.Én annyira ódzkodom tőlük, hogy inkább bele se kukkantok egybe se, mert elmegy a maradék életkedvem is, sőt én sopánkodó embereket se szeretek ezzel kapcsolatban meghallgatni, mert a fájdalom maga attól is függ, ki mennyire bírja azt.Valaki egy szimpla fejfájást is túlreagál ( nem a migrénre gondolok, az más ), valaki legyint egyet rá.

Szerintem a depi olyan nőknél jön elő, akik valamilyen kényszer alatt estek teherbe ( pl.párja akarta, ő nem ), vagy amolyan véletlen, nem várt gyerek és akik a szülés után se számíthatnak senki lelki - fizikai támogatására.

32 h km.

Én pont úgy voltam, mint Te, kedves kérdező (videókat mondjuk nem mertem nézni): semmi fájdalomtűrés. Én az vagyok, aki egy kis fejfájást is túlreagál, mert hát soha nem szokott fájni, úgyhogy ha egy kicsit fáj, az már tragédia. Viszont nem féltem a szüléstől, mert nem akartam belegondolni sem. Úgy voltam vele, hogy nem hiszem, hogy kevésbé lennék erős, mint az előttem szült milliók - nehogy már rajtam kifogjon! Viszont szívesen vettem akármilyen fájdalomcsillapítót, pozitívan álltam az EDÁhoz, nem bántam, ha császár lesz a vége.

Végül oxytocynos indított szülés lett, EDA nem volt elérhető. Ha hallottál már róla... hát az azért elég nagy kín. Semmi erőm nem volt sikítozáshoz, csak csendben nyögdécseltem. A kitolásnál pedig kaptam valami hüvelyi érzéstelenítést, úgyhogy azt meg egyáltalán nem is éreztem. Jött a fájás, és örültem, hogy nyomhatok.

Utána azért jó ideig úgy gondoltam, hogy legközelebb csakis epidurállal vállalom (márciusban szültem egyébként), de már úgy érzem, kibírok még egy ugyanolyan is. Májusban szülöm a következőt.

Könnyű szülést kívánok Neked!

Rengeteg szulos videot neztem meg szules elott,felkeszultem a sikitozasra meg a nagy fajdalomra.

szloszoban a nagy fajdalom megvolt viszont egy hang nem jott ki a szamon nemhogy orditas.