Pozitív (! ) szüléstörténeteket mesélnétek?

Első gyerek: Három napos túlhordással semmi fájásom nem volt,de úgy éreztem,hogy szivárog a magzatvíz ezért bementünk a kórházba.Doki megvizsgált,de a burok nem volt megrepedve,felküldött a szülőszobára,pihengessek(12:30).Később megint éreztem,hogy folyik ezért ultrahanggal megnézett és kiderült,hogy igazam volt.Rendesen burkot repesztett(15:45).Beindultak a fájások,jöttek rendesen.18:10-kor 3.tolófájásból megszületett Réka.

2.gyerek:Szintén 3 napos túlhordással reggel fájásra ébredtem.Kikeltem az ágyból és zutty...Elfolyt a magzatvíz(07:00).Telefon a nagyszülőknek,hogy jöjjenek vigyázni a "nagyra",gyors zuhany,reggeli kávé.Ja és még a húslevest oda raktam főni :)Mire a kórházba értünk 3 perces fájásaim voltak és 3 ujjnyira nyitva voltam(07:45).Az előkészitést nagyon gyorsan megcsinálták és irány fel egyenesen a szülőszobára.A fájások nagyon beerősödtek és mire észbe kaptam,mint derült égből a villámcsapás jött a tolófájás.A szülésznő állt az ajtóba,én kiabáltam neki,hogy jön a baba,ő kiabált az orvosomnak,hogy szaladjon,mert lemarad,a párom pedig megjegyezte,hogy látja a haját.A doki gyorsan beadta az érzéstelenitőt és gátat metszett,a következő toló fájásból 08:50-kor megszületett Dóri.

39. héten már 2-3 ujjnyi volt a méhszájam, ezért megbeszéltük, hogy amennyiben nem indul be a szülés a 40. hétre, akkor programszülés lesz. Egész héten nem volt semmi, Sem jóslófájás, sem magzatvíz, a baba sem lapított.. Front jött, de nálam ne volt semmi.

Így bementünk a megbeszéltek szerint, a szülőscuccal felszerelkezve. Front volt, teltház a szülőszobán :) Gondoltuk Apával, nst-t megcsinálják, és hazaküldenek, mert még 4 nap volt a mensi szerint kitűzött dátumig. Végre lett hely, és sor került rám nst-n, majd megvizsgált a főorvos, és megkérdezte, akarok- szülni. Elég meglepő volt a kérdés, mondtam, nem tudom, mivel teszek jót a babának. Mondta, hogy amit én akarok, azt akarja a baba is. Mondtam, akkor igen, akarok szülni. Erre éreztem egy olyat, mintha kipukkanna egy buborék, majd mintha bepisilnék... Hirtelen olyan lett, mint egy álom... :)

Visszacibáltam a nadrágom, a csizmám (tél volt), és kimentem Apához, aki már adta volna rám a kabátot, hogy go home... Mondtam, nem, maradunk, SZÜLÜNK, folyik a magzatvíz!

A váróban hirtelen mindenki izgatott lett, (persze mi ketten a leginkább), gratuláltak előre. (ők sem láttak még vajúdó anyukát, akárcsak mi :D)

Apa lement a cuccért, én be a vajúdóba, de nem volt hely, így visszamentem a várakozók közé, a folyosóra. Apa is pont visszaért. Leültünk. Ekkor jött egy gyenguszka fájás, mint a mensigörcs. Örültem is neki, hogy végre érzek valamit.

Majd jöttek 10, majd 5 és végül 3 percesek. Közben lett hely a vajúdóban. Én mg mindig csizmában voltam, mert nem tudtam hol átöltözni. A magzatvíz, amikor felálltam, hirtelen ömlött belőlem, éreztem, hogy a belsőcombomnál járt, majd a térdemnél, bokámnál, és a talpamnál :)

Telt-múlt az idő, sétáltam a folyosón, 2-szer megvizsgált a szülésznőm és az orvosom, de még mindig 4 centis méhszájam volt. 4 óra múlva (burokrepesztéshez képest) lett egy üres szülőszoba. Befeküdtem, tettek fel ctg-t, és kötöttek be infúziót. Itt mondtam a szülésznőnek és dokinak, hogy amikor jön a fájás (3 perces), akkor olyan, mintha kakilni kéne. Mondták, hogy az jó, már gyönyörűen lent van a feje. Kb 4 óra, meg is lesz a baba.

Kimentek, Apa maradt bent, izgult, mint még soha, halálfélelem az arcán, hogy én szenvedek. (amit éreztem, közel sem volt olyan rossz, mint az Ő arcán látni az ijedtséget).

A 3. fájás után, vagyis 10 perc múlva, mondtam Apának, hogy szóljon a szülésznőnek, hogy a fájások között is marad a kakilási inger. Kiment, elment, szólt a szülésznőnek, meg elment pisilni.

Szülésznő megvizsgál, pont bejön Apa meg doki is. Erre a szülésznő mondja a dokinak, ki se menjen, 8 centi a méhszájam, kb. 1 óra, és a kezemben foghatom a babát..

Az oldalamra fektettek, jött még pár 3 perces amikor mondták, hogy ha jól esik, picit nyomhatok.

Majd mondték, hogy hogyan kell majd nyomni ki a babát, és jött is egy tolófájás.

Innetől nagyon gyorsan mentek a dolgok. Tolófájás - nagy levegő, nyomás - levegő, nyomás, levegő, nyomás - majd pihi. Ittam vizet, ettem szőlőcukrot, pihentem. Majd megint tolófájás....pihi, toló, pihi... Mindig kérdeztem, látni-e már a fejét, és egyszer csak mondták, hogy igen. Apa meg is nézte. Volt gátmetszés is, mert nagy volt a baba.

Kb 1,5 óra múlva a mellkasomra fektették a babát, Apa elvágta a köldökzsinórt. Babát kivitték, lemérték, több mint 4 kiló volt. Doki visszajött, megszültem a méhlepényt

Visszahozta apa a kislányunkat, majd megvizsgáltak, gátsebet összevarrták. Majd mindenki (doki+szülésznő) kiment, csak mi hárman maradtunk, 2 órán át... Gyönyörű volt! :)

Komolyan, életem legszebb élménye!

Mindkét szülés pozitív.

Első 7 órás az első fájástól kezdve, ebből 4 óra a kórházban, gátmetszéssel.

Második 4 órás, az első fájástól, ebből 1 óra a kórházban, gátvédelemmel, ez semmi nem volt, alig fájt, mindenkinek ilyet kívánok.

36.hét kicsit korán. Reggel 10kor elfolyt a magzatviz, azonnal korház semmi mosdás vagy ilyesmi(engem beijesztettek ha elfolyik a magzatviz akkor a köldögzsinór elnyomodás esélye miatt azonnal korház) Semmi fájás, fájások egy ora felé, enyhék aztán erösek, este 17:45-re megszületett egészséges pici fiam. :)

Ui: Nem is hallottam még könnyü szülésröl. De én is azt kivánok neked, mert ugy látom tényleg van ilyen. Azt gondoltam azt csak kivánni szokták, mint a lotto fönyereményt. :)