Amikor szülni mentél, akkor hogy viselte az otthon maradt gyermeked a távollétedet?

Barátnőmékkel már meg volt beszélve,hogy náluk lesz,mivel nincsenek közelben rokonok.3 gyerekük van,akikkel mindig jól eljátszik,úgyhogy attól nem féltem,hogy nem jó helye lesz,de mégis ahányszor rágondoltam,hogy egyedül hagyom könnybe lábadtak a szemeim.

El is érkezett a nagy nap,hajnalban szivárogni kezdett a magzatvizem,szóltam a barátnőmnek és átjött addig még aludt,utána mentek hozzájuk.Semmi gond nem volt,szinte észre sem vette,hogy nem vagyok ott,pedig nagyon anyás.

Nem hozták be a kórházba sem,mert féltem,hogy nagyon sírna,23 hónapos volt.Én is egész jól elvoltam,lekötött a picivel való foglalkozás.

Aznap,mikor jöhettünk haza,apával jöttek értünk,már nagyon vártam.Az ablakból láttam,mikor leparkoltak az autóval,na akkor már kész voltam,zokogtam,pedig semmi okom nem volt rá és vagy 15 percig nem tudtam abbahagyni csak szorítottam,meg ő is.Nyilván így jött ki rajtam a hiánya.

Hála az égnek semmi gond nem volt itthon sem,örömmel fogadta a kicsit,azóta is jól megvannak.

Tiéd mekkora?Mikor szülsz?

9 éves volt,úgyhogy nem viselte meg:-))))))

A szülés napján és másnap anyámékkal volt, amig a párom kijózanodott, utána ketten voltak itthon még 3 napig.

Nem volt itthon a házisárkány, úgyhogy gondolom azt csináltak,amit akartak és minden nap bejöttek a kórházba.

Túlhordás miatt befektettek, és 9 napot voltam bent.

Nekem nagyon hiányzott a nagyobbik fiam, akkor volt 21 hós.

Anyukám és a férjem voltak vele otthon. Úgy mondták, hogy nem tűnt fel nekik, hogy hiányoznék, viszont egy olyan szokása lett abban a 9 napban, amit se előtte se utána nem csinált. Annyira cumizott, olyan erősen, hogy véresre szívta kívül belül a száját.

2 és fél éves volt a kislányom,és rettentően anyás...nem különben ragaszkodtam én is hozzá! :) 3 hetet voltam bent a kórházban..nagyon megviselte a gyereket,és engem is.Eleinte minden áldott nap beautóztak,50 km-re volt a kórház.A lányom is zokogott minden elköszönésnél,és én is fél óráig ültem a parkban,hogy össze tudjam magam szedni.Felértem a szobába,megkérdezték a szobatársak,nah elmentek? Erre én kiakadtam,és bőgtem.Mondtam a férjemnek hetente 2x jöjjenek,mert nem jobb vele ha minden nap találkozunk.

Miután hazaértünk a Kicsivel,2 hétig volt kifordulva a lányom magából.Majd szépen lassan megnyugodott a kis lelke! És az enyém is. Embert és gyereket próbáló időszak volt. Most kezdjük tavasszal előről! :) :S Jön a 3. gyerek! :)