A császár is szülés?

Nem csupán szülés, hanem egy mentőöv.

Nekem mekóniumos volt a magzatvíz, mert a baba beleürített, ha term.úton szülöm meg, a legrosszabb is bekövetkezhetett volna...

A sok "okos" aki szerint nem az, annak gondolom még sose volt, nem tudja milyen napokig segítséggel felkelni az ágyból,és imádkozni,hogy legalább a wcről fel tudjon segítség nélkül állni.

Szóval: SZÜLÉS.

Előző vok még:

nekem egy fájdalomcsillapító injekciót adtak a bentlétem alatt, azt is aznap mikor szültem, hogy fel tudjak ülni, mikor végre hozták a bébikét.A többi napon sétáltam egy csomót, este kértem csak egy Algopyrint, hogy tudjak aludni.A tejem 5 nap műlva beindult, szóval rendbe jöttek a dolgok.

De a fájdalmat császárral se lehet megspórolni.

Nekem is sokszor eszemben van, mért is nem jött nekem össze a természetes szülés, hiszen mára már semmi bajom nem lenne :) Természetes szülésnek indult az egész. Éjjel 22:30 indultak a fájások, fél 3-ra apával már a kórházban voltunk. CTG-re tettek 10-8 perces fájásokkal jelentkeztem. Kitágulva 4 ujjnyira. Majd reggel 7-től 8:15-ig nézték az összehúzódásokat folyamatosan. Ekkor már megkérdeztem miért nem kelhetek fel, mert így már nagyon rosszul viseltem a fájásokat, mozdulatlanul. Ekkor kibökték, hogy a fiam szívhangját nézik, s folyamatosan belassul fájásra. Egy csomó orvos megjelent, tanakodtak, persze nem tudtam odafigyelni mit is beszélgetnek, mert addigra már volt elég bajom. Majd burkot repesztettek, s a babám ekkorra már végkép nem indult meg. S 8:35-kor irány a műtő. Akkor már teljesen mind egynek éreztem, csak vegyék ki, s minden legyen rendben mindkettőnkkel. Mert nekem rá volt-neki rám volt szüksége. S igen. Ez ahhoz képest ami utána következett mind semmi volt. Nem láttam rögtön a kicsimet, 2 napig intenzíven feküdtem, 2x láttam szegénykémet 5 percre. Katéter, vágott seb nyomkodása óránként, infúzió, görcsök, minden mozdulat fájdalmas. Másnap hashajtó, a felkelés maga a halál elsőre. Nagy nehezen lejutok a baba-mama szobába. Még nincs tejem, mire megindul a kicsim nem fogadja el a cicim. Ezerrel tápozzák. Akármilyen szarul voltam egész napra kértem, éjszaka is próbálkoztam a szopival. S éjszakákon keresztül csak sírtam. S ez mellett fájt mindenem. S elnézem akik simán szültek, jöttek mentek, semmi bajuk nem volt, nekem meg 10 percbe telt még lemásztam, majd 10-perc mire felmásztam az ágyba is. Haza jöttünk :) Itthon igaz bimbóvédővel de már cicizik, s csak cicizik, nincs tápszer. Viszont a belső varratok begyulladtak, antibiotikum, újra oxitocin injekció naponta. Mint a gyerekek már rettegek a tű látványától is. Az idegeim, a fájdalomküszöböm lassan nulla. (Pedig a 10 órás vajúdást egy hang nélkül ment.) Hasfájás, görcsök, derék leszakadás, s szoptatás is nehézkes, mert fáradt vagyok a ló gyógyszerektől. A kicsim is meg sínyli, mert az antibiotikumok a tejjel átjutnak, éjjel nappal sír a hasa miatt, alig alszik. Jelenleg itt tartunk. Szóval aki azt mondja, ez nem szülés, annak ajánlom az én esetemet, élje át.

1 hónapos csodás kisfiú anyukája