Szülés közben hogy tudtatok úrrá lenni a fájdalmon?

Hát ez jó kérdés. Pont most vagyok túl a 2.(És utolsó ) szulesemen.

Az első is nagyon fájt, de ott csak a férjemnek mondogattam, hogy nem bírom.

Most viszont annyira magamon kívül voltam, hogy a nem bírom és a segítsen valaki felváltva hagyta el a számat. Ez van sajnos.

Nálam a kitolas is rettenet volt, főleg ahogy feszített lent és várni kellett a fajasra, hogy nyomhassak, szerintem maga a pokol.

Nekem az első volt nettó szenvedés (majd 24 óra, már a világomról nem tudtam) és elhatároztam, hogy másodjára mindent megteszek, hogy ezt megkönnyítsem annyira, amennyire emberileg lehetséges. Nagyon racionális ember vagyok, semmi ezoterikus vagy "alternatív" szemlélet, mégis dúlákat meg otthon szülő nők beszámolóit és oktató anyagait hallgattam végig, mert rajtuk láttam, hogy tényleg nem az életükért sikítanak. A sok rizsából kimazsoláztam a gyakorlati tanácsokat, és a második így egyrészt nagyon gyorsan, másrészt sokkal kevésbé fájdalmasan jött.

Pl legyél tisztában a jogaiddal, azzal, hogy mikor mi normális, mert ha alapvetően jól haladnak a folyamatok, senki nem szíjazhat téged a szülőágyra, és nem fekve szülni sokkal egyszerűbb. Nem fájdalommentes, de vannak pózok, ahogy a kitolásnál segítheted a baba útját, a fejének több helyet engedve. Nekem szerintem ez is segített, hogy én mindenkit leráztam magamról, hogy amíg nincs baj, engem hagyjanak békén, tudom mit csinálok, nem kell semmi, se oxi semmi. Fontos, hogy a kísérőd is tudjon ebben támogatni, mert vajúdás közben nehéz ott az urambátyám orvosokkal veszekedni, és egy balfa.szkodó férjjel csak eggyel többen vagytok, akkor legyen inkább egy dúla, az bele fog állni mindenbe.

De ahhoz, hogy magabiztos legyél tényleg értened is kell, hogy mi történik, hol tart a folyamat, anatómiailag is. Nekem ezek segítettek "észnél maradni", hogy tudtam mit csináljak, nem csak céltalanul szenvedek a világban.

Sehogy, ez egy ilyen dolog. Aki nem ordít kitolás közban, annak nyilván nem fàj annyira, mint annak, aki már magáról sem tud a fájdalomtól, ez ilyen, minden szülés más, nem kell rosszul érezned magad emiatt.

Az első szülésem nekem is nagyon durva volt, ordítottam kitolás közben, másodjára meg nem, mert az is kvára fájt, de nem annyira, mint az első. Szóval megértem azt is, mikor valaki kiabàl és valaki nem, hisz nem ugyanaz két szülés.

Kérdező, semmi gáz nincs az első szüléseddel. A tested tette a dolgát. Ez így van rendjén. Nem kell csendben lenni szülés közben. Teljesen normális, ha a kőkemény izommunkát hanghatások kísérik. Nem kell direkt üvölteni, de az sem jó, ha bent tartod aminek ki kell jönnie. Ha ez esetleg zavarja a szülésznőt vagy az orvost, akkor inkább menjenek a fenébe, mert nem értenek a munkájukhoz. A jó szülésznőnek jelzés értékű a hang, ami kijön belőled.

Az is teljesen normális, ha a folyamat egy pontján elveszíted a kapcsolatot a külvilággal. Egy más állapotba, egy másik világba kerülsz. Pontosan azért, hogy ne tudj figyelni a külső dirigálásra, hanem csak és kizárólag magadra meg az éppen megszülető babádra.

Jól csináltad! És másodjára is jól fogod csinálni.