Pozitív/kellemes szülés élmények?

Első szülés. Indítással. Itt gyakorin kb. a halálomat jósolták meg.

Ehhez képest 6 órát vajúdtam szépen nyugiban, aztán másfél órát voltam a szülőszobán, ennek fele még vajúdás volt, és igaz gátmetszéssel, de nagyon gyorsan megszültem a 3700 grammos babám.

Nem, nem volt halálfélelmem, nem éreztem úgy, hogy szét fogok szakadni, nem fájt iszonyatosan és amíg a doktornő varrt, még nevetgéltünk is.

Ne rettegj, az nem segít. És ne menj kész tervekkel, elvárásokkal. Bízz meg a szakemberekben. Ennyit tudok tanácsolni.

Szó

A fö gond, hogy Magyarországon csak az "szült igazánból", aki ilyen horrortörténeteket mesél, aki azt mondja, hogy elviselhetö volt, az "nem tudja, milyen a szülés".

Nekem az elsö sürgösségi császár lett, mert nem tágultam, kb 4 órát voltam benn vajúdni, utána vittek a mütöbe. A legrosszabb az volt benne, hogy altattak, ezért csak késöbb láttam meg a babát. A felépülés valamennyire kellemetlen volt, de nem olyan horror, mint amit mesélnek a legtöbben.

A második gyerek kb 5 óra vajúdás után született meg természetes úton, gátmetszés volt, de se nem szakadtam, se nem volt brutális fájdalom, se nem voltak bunkók velem, pedig nem volt fogadott orvosom.

Mindegyik esetben úgy mentem szülni, hogy ez egy természetes folyamat, nem betegség, nem borzalom, és ez a hozzáállás rengeteget segített.

A legjobb elkerülni a sztorizgató nöket, nem arra gomndolni, hogy mennyire fog fájni, hanem hogy meglátod a kisbabádat. A szülési fájdalom oka részben az, hogy elöre agyon vannak rémülve, minden izmuk feszül az idegességtöl meg a stressztöl, ahelyett, hogy ugy mennének oda, hogy ez természetes, nem borzasztó, nem rettenetes, nem szétszakadok dolog.

Próbálj meg lazítani, amennyit csak tudsz, magadban kikapcsolni a rettegést, sokkal könnyebben fogod elviselni a szülést, és egyböl ott lesz a jutalmad is, amikor a karodban tartod a gyerekedet.

Minden jót és könnyü szülést kivánok!

Én csak azt tudom mondani hogy sokat számít tényleg a hozzáállás.

Mindenki azért van ott hogy neked segítsen és minden azért történik hogy neked és a babádnak jó legyen. Ha császármetszés lesz végül az nem egy katasztrófa, hanem egy mód arra hogy egészséges babád szülessen.

A szülés tényleg nagyon fáj. Nem lehet elképzelni azt a fájdalmat és utólag el is felejted, hiába tudod hogy rohadtul fájt nem tudod felidézni a fájdalmat.

A gáátmetszés fáj, nagyon rossz, de egyszer meggyógyul és a régi lesz. Szerintem ugyanez van a császárnál is. Egyszer meggyógyul.

A fájdalom elmúlik, a babád pedig ott lesz veled.

(Tudom, ez közben nem motivál... Inkább az hogy egyszer vége lesz)

Első szülésem sem volt olyan túl rossz, így visszagondolva.

Mikor a 2.al terhes voltam, én vártam a szülést. Újra át akartam élni.

39+1nél jártam, mikor egy doki rámijesztett. Biztos vagyok benne, hogy ennek hatására indult be a szülésem.

Hajnali 2kor arra keltem, hogy görcsölök. Elmúlt majd megint. Kb fél órát gondolkodtam, ez vajon az? (Az első indított volt).

Letöltöttem számlálót, hajnali 5kor értem el az 5perces fájásokat. Keltettem a férjem, indultunk.

Kb 6ra voltam a szülőszobán (lenn az ambulancián mondjuk rossz élményem volt, nem oltattam magam covid ellen, azt konkrétan elmondtak minden szarnak. 2021ben volt).

Egyedül mentem szülni, nem volt kísérőm. Egy mérhetetlenül aranyos doktornőt kaptam, és egy írtó cuki szülésznőt. Végig támogattak, segítettek, bíztattak.

9re meg is lett a lányom gátvédelemmel.

Anyukamat tudnam mondani, masodik gyereke vagyok.

Ahogy bement a korhazba, egy oraval kesobb mar meg is szulettem hajnalban. Apam meg tesom reggel bementek, hatha szurkolni kell, de addigra mar reg megvoltam. Akkor meg nem tudtak telefonalgatni, ez ‘96-ban volt. Magamnak is ilyen szulest kivanok.

Én most a 40.hetben hárok, bárcsak olyan lenne a szülés én, mint az első volt... Kíváncsi vagyok...

A kisfiammal 1 nappal a kiirt időpont előtt éjjel elfolyt a magzatviz, itthon nyugi a letusoltam, leborotvaltam amit kellett, bementunk a kórházba, fajasaim nem voltak, elkuldtek a szobára, hogy menzi szerű fajasaim lehetnek, de reggelig próbálják aludni. Mihelyst otthagytak egyedül, rögtön rendszeres 3-5perces fajasaim kezdtek lenni. Mivel a férjemet hazakuldtej, mondván ebből még aznap nem is kell, hogy szülés legyen, így egyedül vajudtam, ami nagyon klassz volt, mert tudtam zavartalanul csak a testemre figyelni. Reggelig ültem a fittlabdan a zuhanyban és minden fájásnal csorgattam magamra a vizet, figyeltem a légzése, a fajasokra. Egyáltalán nem volt olyan szörnyű.

Még vicces sztorim is van - reggel egyszer csak elapadt a víz (technikai okok az egész kórházban, szerencsére gyorsan megjavitottak), azóta is azon viccelodok, hogy elhasznaltam az összes vizet a kórházban ☺️

Aztán reggel amikor megvizsgaltak, mondták, hogy most már gyorsan hívjam a férjemet, hogy még odaérjen... 8 után érkezett, 9től voltak ezek az egybefolyó fajasok, amiktől már teljesen más tudatallapotba kerültem és nem tudtam semmi másra figyelni, akkor már csak feküdtem és szorítottam a férjem kezét - szóval akkor meg nagyszerű volt, hogy ott volt, előtte csak zavart volna.... 11kor született a kisfiam. Bár a kitolasnal nem tudtam hatékonyan nyomni, segítettek, a szülésznőm egy tünemény volt, a férjem is nagyon dicsérte (nem volt fogadott dokim, se szülésznőm).

Utána ugyan majdnem egy órát varrták a gatsebem, plusz a huvelyfalat is össze kellett varrni, de a jó ebben az volt, hogy közben semmi fájdalmat nem éreztem, utána sem volt vészes (tudtam ülni), és 1 hét után már abszolút nem éreztem semmit, szóval nagyon gyorsan gyógyult, a szex pedig ugyanolyan jó továbbra is, mint azelőtt.

Összefoglalva: 10,5 órával a magzatviz elfolyas után a kezemben volt a kisfiam, fajasaim 8,5 órán keresztül voltak, ebből csak az utolsó 2 óra volt kibírhatatlan.

Az első szülésem nem volt jó élmény, ráadásul indokolatlan beavatkozások voltak.

Aztán a második szülésem teljesen más volt. Itthon kezdtem vajúdni, és ameddig csak lehetett, itthon is maradtam. 3 perces fájásokkal mentünk be (a doki mondta), bár ez nem volt jó ötlet, mert elég sietős volt így. :D

Bementünk, átöltöztem, megvizsgált a doki, kitöltöttük a papírokat. Aztán rögtön szülőszoba, és 10 perc múlva kint is volt a babám. Nagyon jó volt, hogy itthon vajúdtam. Itt volt a nagylányom, fogta a kezemet (11 éves volt akkor), jött anyósom, hogy a nagy ne maradjon egyedül éjszakára. Jót beszélgettünk. Vagyis én inkább hallgattam, de a férjemmel jót beszélgetett. Sokkal jobb volt így.