Csak szerintem irtó bunkók a szombathelyi kórházban, vagy nekem volt pechem és kifogtam őket?

Rettegek a szüléstől és nem maga a tény rettent el, hogy szülni kell, hanem azalatt az egy hét alatt elszenvedett sok megaláztatàs (na persze a szobatàrsaknak is kijutott belőle bőven, a napi sírás mindenkinél megvolt), amit bent töltöttem egy kis komplikáció miatt.

Az ,hogy az orvosok, 1-2 kivétellel bunkók voltak és mindenki mást mondott , vagy nem is vette figyelembe ,hogy kérdez az ember ,csak egy dolog, de hogy a nővérek is kb orvost játszottak szintén 1-2 kivétellel és olyan bután szóltak az emberhez, és nulla empátia volt bennük, pedig sok kismama komoly problémával feküdt bent már volt aki hetek, hónapok óta és mégis sokkal úgy beszéltek, mint a kutyával. Nekem jó két hét kellett, mire szó szerint fél tudtam dolgozni, hogy mi történt ott. Azt meg hagyjuk is , hogy a zárójelentésembe nem is az szerepelt indokként amiért valóban felvettek a patológiàra, és olyan dolgokat is beleírtak, amit a terhesgondozást végző főorvos tökre másképp látott a vizsgálatok alapján magánrendelésen. Ne értsen senki félre, nem azt akartam , hogy bárki is kinyalja a fenekem, de minimális empátia, együttérzés azért ha ilyen helyen dolgozik valaki, szorulhatna bele. Bár tudom, ez a magyar egészségügy, de ha nézek bármilyen szüléses műsort, mindenhol kedvesek a kismamàval, segítenek neki, itt meg egy korty vizet nem adták annak sem, aki pl fel sem kelhetett az ágyból (őt 2 napon belül a 33.héten meg is kellett császározni).

Szóval nem tudom van-e itt olyan, aki Szombathelyen szült és esetleg a szülőszobán, szülészeten normálisan viselkedtek vele és ezt megosztaná velem, mert sok erőt adnak. Már csak 1-2 hetem van hátra a szülésig és rettegek , hogy abban a kiszolgáltatott helyzetben vajon hányszor fognak megalàzni. Sajnos nagyon lelkis vagyok, tudom, nagy jellemhiba, de nem tudok mit tenni ellene.