Akinek brutál alacsony a fájdalomküszöbe hogyan tud felkészülni a szülésre?

Én az a fajta vagyok, aki szült és utána halálosan rettegve ment a fogorvoshoz bölcsességfog műtétre, mert jajj fájni fog, pedig abból semmit nem lehetett érezni. 😀

Szóval az irracionális fájdalomtól való félelem nálam is fennáll, de most várom a második gyereket és én nem akarok császárt pl másodjára se. Igen fáj a szülés, kár szépíteni, de nagyon sokat számít, hogy állsz hozzá. Én aztán a két lábbal a földön típus vagyok, semmi ezoterikus ősanya érzés, de más az, ha tudod mikor milyen folyamat történik, mit csinál a tested, mivel támogathatod és nem ellenállni próbálsz a fájdalomnak, hanem felhasználni. Egy csonttörés vagy bármi, az egy értelmetlen, céltalan szenvedés, attól nyilván csak szabadulni akarsz mielőbb, de a szülés egy folyamat. Ott van egy végcél.

De így halkan mondom, ha van rá pénzed, magánban simán megcsászároznak jó ok nélkül is, bár az sem a könnyebb út, max kiszámíthatóbb. Szerintem ez mindenki egyéni döntése, de hacsak pszichésen érzed az akadályokat, egy jó szülésfelkészítő szerintem sokat számíthat.

Nem lehet rá felkészülni. Kibírhatatlanul, rhadtul fáj, és egy idő után azt kívánöd, inkább valaki végezzen veled, mert belehalsz.

Igen, ez a valóság, én is szó szerint a halálomért könyörögtem a férjemnek, miközben bőgtem, meg próbáltam visszatartani a sikítást :D

Ez van, majd elmúlik.

Amúgy kérhetsz császárt, ha viszel papírt hogy pl súlyosan rettegsz a szüléstől vagy ilyesmi.

Kérdező, én pont olyan vagyok mint te. Elvágom az ujjam, és már sírok, mint egy kislány. Rettegtem a szüléstől. Néhány éve még lehetett orvost választani, aminek éltem is a lehetőségével, mert mindenképpen olyan kórházban akartam szülni, ahol van lehetőség fájdalom csillapításra. A körzetiben nem lett volna. Mondjuk végül nem úgy zajlott a szülés, ahogy terveztem, sürgősségi császár lett. Hát nem áltatlak: nekem már az előkészítés is fájt, amikor branült szúrtak, meg a katéter... aztán a gerinc érzéstelenítőt megelőző helyi érzéstelenítő is. A műtét után meg minden. A hátamon a szúrás helye, a katéter helye, a hasam, meg a szinte azonnal kisebesedett mellbimbóm, mindez egyszerre. 3 napig azt hittem, nekem végem, én ezt nem bírom, és biztosan mindenkinek elment az esze, aki ennek tudatában vállal még gyereket.

Én a fájdalmat sem felejtettem el, de még így is azt mondom hogy megérte.