Van olyan köztünk aki azért nem vállalt második, többedik babát mert félt a szülési komplikációktól?

Nem szeretnék senkit elijeszteni

Kisfiam 40+4-re szültem.

4470 gramm,és 55 cm.

Elájultam a szülő asztalon,3 nővérke nyomta ki belőlem a gyereket,kívül belül vágtak, végbelem úgy nyomták vissza.

3 napig nem kaptam el a fiam,csak hozták szoptatni,ha felálltam,össze estem a 3 nap alatt.

Mikor kibújt a gyerek,akkor mondta a Dr nő, hogy ezt császárral kellett volna. Nagyon vékony alkat vagyok,férjem is,nem voltam/vagyok cukros

Trauma volt,az arcom teljesen feldagadt,és kiütések lettek rajta. Semmit sem mondtak mi történik velem,mit miért tesznek,ott hagytak egyedül vajudni,néha rám nézett egy nővérke és ennyi.

Itthoni felépülèsem 1 hónapig tartott, fél évig nem tudtam végezni rendesen a szükségleteim.

Mikor hazaértünk, folyton azt mondtam,nem lesz több,nem akarok többet. Ez 2018-ban történt.

2021 év elején kisfiam kint játszott az udvaron, ránéztem,és azon gondolkodtam, miért vagyok önző.

Sokat beszélgettünk férjemmel, belevágtunk, nagyon sokat imádkoztam hogy minden rendben legyen.

2021 november végén megszületett a kislányom,olyan csodálatos szülésem volt,mindent elfeledtem,az orvosom is jó volt,a nővérkèk,igaz,Covid osztályon voltam egyedül 8 napig, antibiotikum kúrán volt a lányom,4430 és 53 cm.

Most a harmadik babánkat várjuk,38+6 napon vagyok.

Nekem az első szülés még simaliba volt. 3 nap vajúdás, majd császár. A második szülés viszont nagyon gáz volt. Újabb 3 nap vajúdás, császár. Összenövéseim lettek, így széltében-hosszában fel kellett vágni a méhemet hogy hozzáférjenek a babához. Belső vérzésem lett, másnapra elöntötte a hasüreget a vér. Újra kellett operálni.

Nem vállalok többet.

#11

Hát bocs, de aki nem kockáztatja az életét, egészségét arra nem kellene azt gondolni h önző…