Vajúdásnál, amikor jön egy újabb fájás, és már nagyon erős, ti úgy általában hogyan reagáltatok rá, mit csináltatok?

Ciki, nem ciki, sikítottam és kiabáltam.

Végig programozott császárra készültünk, sosem olvastam a természetes szülésről, arról, mit hogyan érdemes csinálni, mi segíthet, mit hanyagoljunk. Őszintén, nem is nagyon érdekelt... Nem akartam soha hüvelyi úton szülni, nekem teljesen jó volt az is, hogy a 39. héten császároznak majd.

37. héten magától indult a buli, az ügyeletes orvos pedig közölte, hogy "már nagyon szépen kitágult és menni fog ez"... Könyörögtem, hogy műtsenek meg, aláírok bármit, de mondta a szülésznő, hogy a kedves doktorúr nagyon természetes szülés párti, ha nincs probléma, nem fog belemenni és inkább figyeljek befelé, mert nem fogom bírni később. Hát, igaza lett, konkrétan magamon kívül voltam már fél óra múlva.

Guggoltam, közben a bordásfalba kapaszkodtam és üvöltöttem, borzalmas volt az egész. Feszített, fájt. Emlékszem, az egyik erősebb fájásnál szóltam, hogy "szerintem kint van a feje"... :D Én kis naiv, akkor még csak a gátat nyomta a buksija, de az is nagyon fájt.

De mivel nem készültem fel előre, ezért tényleg azt csináltam, ami jól esett, amiről úgy éreztem akkor hirtelen hogy segít.