Jó tanács első szüléshez ?

Ina May Gaskin útmutató szüléshez

Hogy ne csak szőrnyűséget olvass, hogy teljesen tisztába légy a folyamattal.

Nyilván ha nem vagy spirituális, azokat a rézseket átlapozod, bár nincs szerintem benne túltolva.

Nekem segített, hogy megadja a “képes vagyok rá” érzést.

A 2. Szülésemnél vissza tudtam utasîtani az oxyt, mert úgy éreztem nincs szükségem rá ( nyilván megkérdeztem, hogy miért tarja indokoltnak, miért akarja adni, hiszen nem vagyok orvos.. azt mondta, hogy csak segíteni akart, hogy gyorsabb legyen 🤷🏻‍♀️ 15 perccel később megvolt a baba nélküle)

Nahszóval szerintem fejben jó készülni és nem baj, ha tudod milyen rossz dolgok is lehetnek.

De egy élményt lehet innen is onnan is nèzni.

Pl nekem ebben segített a szülésnél segítő szülésznő és orvos az első esetben

Plusz, hogy fejben felkészült voltam akkor is

Lehetett volna, hogy traumatikusan élem meg, mert volt minden, ami ezeknék a szüléseknél, majdnem ott is maradtuk a babámmal.

-hasból könyöklés, metszét, vákuum, oxy.. minden volt… sajnos kellett

Mindig mindenről szóltak előre, elmondták miért kell, hogy fog és mi fog történni.

Időt is hagytak, 2 h kitolásszak volt!!!

Utána másnap az orvos odajött, hogy reméli nem vette el a kedvem a 2. GYerekről, elmagyarázta mi történt..

( tudta, hogy többet szeretnénk)

Szóval ezek az élmények nagyban függenek a tálalástól is

( egyébként rövid köldökzsinórral született a baba, és oxy ellenére nem volt tolófajásom 2 h-val az eltünt méhszáj után sem)

Én annyit tanácsolnék, hogy miután már úgy érzed, van elég infód, gondold végig a lényeges dolgokat, hogy mit szeretnél, mit érzel fontosnak amire figyelned kell.

De véletlenül se gyárts kész forgatókönyvet. Próbáld meg elfogadni, hogy sok váratlan dolog történhet, de jó kezekben vagy, bármi van, megoldják azt, amit te már nem tudsz.

Próbálj megbízni a téged körülvevőkben is, értetek vannak ott.

Nincs bevált praktikám, de nekem nem volt traumatikus a szülés. Ugyan féltem a császártól, mint műtéttől, de tudatosítottam magamban, hogy lehet olyan forgatókönyv, ami miatt arra lesz szükség és mivel a szülések egy jelentős hányada (sajnos) így végződik, ezért biztosan túl lehet élni. Nem kellett végül, de az sokat segít az embernek, ha nem egy forgatókönyvre fókuszál, hanem mindenre felkészíti magát.

Én az elején szóltam már, hogy csak annyi ember legyen benn, ahánynak dolga van, aki szájtátani jönne, az keressen erre más alanyt. Ezt érdemes tisztázni mihamarabb, mert képesek a beleegyezőt a legnagyobb fájdalmak közepette az orrod alá dugni , ahol kb bármit aláírsz, úgyhogy ahogy beérsz, ezeket már közöld, ne várd meg, hogy megkérdezzék.

Illetve nem szabad élményeket olvasgatni, mivel hírértéke nyilván a horrorsztoriknak van, az senkit nem érdekel, hogy “nem volt semmi különös, bementem, megvizsgáltak, vajúdtam pár órát, kitoltam - közben volt pici vágás, de nem éreztem - összevarrtak, majd hagytak minket arany sok órázni”. Ez utóbbi amúgy ami velem történt.

Nekem 2 tanácsom lenne a szülésedhez. Az egyik, hogy amikor már vannak tolófájasok, lesz egy olyan pillanat, amikor a szülész szólni fog, hogy most ne nyomj. Szerintem az a legfájdalmasabb rész, ha azon túl vagy, akkor már tényleg nincs sok hátra. Tolófájás, inger lesz, de nem nyomhatsz, mert a méhszájat akkor igazítják le a baba buksijáról, hogy ne repedjen meg a méhszájad.

A másik, hogy próbálj meg inni a szülés után (0.5-1 litert) az aranyórában. Ha sikerül pisilned, akkor megúszod a katétert és akár ülni is fogsz tudni már a műtőasztalról való lemászás után.

2x szültem és mind a kettőre jó szívvel gondolok vissza. Nagyon szurkolok nektek!

Valamelyik kórháznak talán a Szent Jánosnak van ingyenes online szülésfelkészítője, az nagyon hasznos, a sok apróságon túl- amire nem is gondoltam, a helyes légzést is például onnan tanultam meg. A vajúdásnál az tényleg nagyon sokat segített nekem.

Nekem segített az is hogy benn volt a férjem, biztonságérzetet adott.

Nem vagyok spirituális gondolkodású, így a különböző meditációk rajtam nem működtek, de már mindent megpróbáltam hátha alapon. Helyette előre kitaláltam magamnak egy mantrát, hogy ki tudjak tartani. Valami olyasmit hogy bármilyen rossz is lesz, csak egy napig tart. Mert (habár utána még ott a felépülés) attól féltem korábbi tapasztalat alapján, hogy hosszan elhúzódó kilátástalan fájdalomnál ki szoktam bukni mentálisan egy idő után ha nem látom a végét. Ez megnyugtatott valamennyire hogy van vége. Az olyanok hogy "benn még nem maradt baba" nekem nem ezt fejezi ki és sose nyugtatott meg, se az hogy "a kisbabát a karodban tarthatod utána", mivel most fáj akkor nem az utánán gondolkozol.

Úgyhogy én azt javaslom hogy a saját félelmeidet gondold át és próbálj találni rá egy kapaszkodót egy olyan gondolatot ami segít kitartani és átlendülni a legsötétebb pillanatokban.

Ezen kívül tényleg maradj nyitott hogy bárhogyan alakulhat.

Én csak annyit szeretnék neked mondani, hogy pihenj előtte/közben, amennyit csak tudsz! Semmi problémám nem lett volna, ha nem vagyok olyan izgatott, hogy elhanyagolom az alvást, így pokolian kifáradtam a végére!

Közben is kortyolgass és az ahogy írták, igyál sokat az aranyórában.