Miért dönt valaki a császár mellett, ha nem indokolt számára?

"Tudni még nem tudom, sőt elképzelni sem mennyire fájhat"

Na ez az, ami a magyar egészségügyet jól bemutatja... Még mindig ott tartunk, hogy fájjon csak, hisz nem betegség ez, "jó a babának", "ekkor vagy igazi anya", stb. Németországban egész más a szemlélet. 80-as évektől már bevett dolog a szülészeti érzéstelenítés. (Nagynéném kint tanult és ott nőgyógyász) Persze, lehet anélkül is, de nem kell fölöslegesen szorongani előre, hogy "nem lesz aki beadja", vágják a pofákat hozzá, közlik, hogy "elfogyott", mert nincs rá pénz, stb.

Én ezért vagy külföldön szülnék megfelelő érzéstelenítéssel vagy ha itthon, akkor már inkább császár.

Számomra kevésbé elrettenő egy műtét, ami abszolút rutin, hiába szokás riogatni, hogy "naaaagy hasi műtét". A laparoszkópos petefészekciszta eltávolítás is annak számít, aztán nem egy olyan súlyos dolog. Én inkább lábadozok egy műtét után úgy, hogy tudom, hogy minden rendben, mint kiszolgáltatottan hagynak szenvedni 1-2 napig és ki tudja hol a vége.

Mert tanultam szülészetet, tehát tudom, hogy milyen kockázattal járHAT egy hüvelyi szülés anyára és magzatra nézve is.

Ezek közül az újszülőtt vállának eltörése, hogyha beragad kitolás közben még egy elég enyhe következmény, de a nő teljes külső-belső szakadása utáni felépülés már nem ilyen egyszerű.

Van olyan barátnőm, aki 8 éve nem tud fájdalommentes szexuális életet élni emiatt (és nem az, hogy elején picit kellemetlen, hanem az összes heg, ahol varrták érzékeny, húzódik, nyillal).

Az orvos meg csak vállat von, hogy ő nem tud mit csinálni, szült, ezzel együtt kell élnie.

De gyakorlaton az egyik kismama szülés után majdnem elvérzett, őt vitték a műtőbe azonnal, hogy megmentsék az életét.

Ha valaha szülnék, nem hüvelyi úton. Számomra egy rutinműtét sokkal boztonságosabb, mint a természetes szülés.

Lehet minden rendben lesz, persze. És lehet, hogy a gyerek oxigénhiányosan jön a világra, vagy nekem lesz életem végéig maradandó panaszom.

Nekem 2 császármetszésem is volt,2016ban az egyil,sűrgösségi lett belőle,nagy volt a baba az én csípőmhöz képest,vagy egyikünk vagy mind2en ott maradtunk volna,életmentő volt.

Egy rövid ideig nem volt szívverésem,majd visszaállt a normálra.

Akkor azt mondtam soha többet.

2021ben a fiamat programozott császárral hoztam a világra,az orvosom félt a túl vékony hegem miatt,így javasolta a császárt,a végén annyira levoltam strapálódva hogy a dokim is 1héttel hamarabb kiírt.

A kórház nem értett egyet,kitartottam a döntésem mellett így kénytelenek voltak elfogadni ezt,de azt írták rá hogy azért volt császár mert félek a szüléstől.

Sokan nem divatból,meg azért választjuk mert jaj hogy ez jobb mint a természetes,sőt sokszor rosszabb is,mert a műtét után igenis kegyetlen az egész felépülés,de mégis bevállalják mert van mikor életmentő,van mikor nincs más választás és inkább megéri szenvedni így azok neharagudj nagyon buták.

Aki császárt akar,úgy is eléri hogy az legyen,m1 ki mit mond,saját döntése.

Igazából nem lehet választani,hogyan akarsz szűlni.

Vagy eldöntik hogy megtudod szűlni természetesen,ha nem és esetleg probléma adódna akkor császároznak.

Vannak olyan dokik akikkel meg lehet beszélni,te mit szeretnél,de ennek alapot kell legtöbbször adni.