20án programcsaszárom van. Eddig nem feltem de mostmár rettegek. Valaki kicsit megnyugtatna?

Sokat sírsz, hatalmasak a fájdalmaid????-de mitől, ez nem normális.Mit mond a doki???

A kérdésedre is válaszolva, szerintem ez egy természetes félelem, de próbálj meg lehiggadni.

Gondolj arra, hogy mindenki meg tudta csinálni, te is erős vagy, és a babáddal közösen megcsináljátok.

Ne a műtét részleteiben gondolkodj, hanem abban hogy a babád hamarosan veletek lesz.

Én úgy igyekeztem a félelmeket előre kezelni, hogy lesz egy rossz időszak, ami nagyon rövid azonban, ezzel szembe kell nézni, lesz egy elcseszett napom, ez van, kész. Természetes szülésre készültem.

Aztán mire beertem a korhazba, elszállt a félelem, sodródtam. Utólag negyed annyira se volt szörnyű mint vártam.

Sztk-ba császároztak tavaly augusztusban. A kiirt időpont előtt 1héttel derült ki, hogy császár lesz. Akkor be is fektettek, mert valami fertőzésem volt így minden nap vizsgáltak. A kiirt napon megvolt a műtét. Első baba első cs.m gondolhatod, hogy f.stam🤣

Bevittek raktak fel katétert jött a doki érzéstelenítő. Szédültem majd vénásan kaptam valamit plusz kaptam oxigént is. Az altató orvos folyamatosan beszélt hozzám, hogy terelje a figyelmemet. Elmondta hol tart a doki. Kérdezett tőlem mindent (szerintem az egész életemet elmondtam neki) 😅

Mire észbe kaptam már tettek egyik ágyról a másikra és vittek az őrzőbe. Észre se vettem hogy eltelt annyi idő. Olyan volt mint 10perc. Szóval nyugi.

Fájdalmas az biztos (leginkább műtét utan) de ha viszik majd a picit hozzád hidd el semmit nem fog fájni. Én így voltam vele 😊 kitartást kívánok és sok boldogsagot 😊

Én nagyon örülök, hogy a babám farfekvéses lett és nem kellett megszülnöm.

Természetesen indult be a szülés, úgyhogy megtapasztaltam milyen a vajúdás. Hát rettenetes. Nem fogok soha természetesen szülni, mégha lehetne császár után, akkor sem.

Bementünk a kórházba, már vártak rám mert ott volt pont a szülésznőm.

Rákötöttek a gépre ami nézte a fájásokat (hasonló az nst-hez).

A katéter szar volt, az nagyon fájt, de állítólag van aki meg se érzi úgyhogy nem törvényszerű h fájjon.

Beadták az érzéstelenítőt, amit meg se éreztem mert először kicsi tüvel érzéstelenítenek.

Aztán lefektettek, letakartak, és elkezdték a műveletet.

Nem mondom h nem ijesztő, mert mindent érzel, csak a fájdalmat nem.

Még a vágást is éreztem, olyan volt mintha egy ceruzát végighúztak volna a hasamon.

Húzkodtak vonkodtak aztán kiemelték a babát.

Ahogy hatott az érzéstelenítő, egyre jobban nem éreztem a matatást sem.

Utána átvittek a megőrzőbe és aludhattam amíg nem hozták első szopira a babát.

Az első felállás durva, lehet h nem is fog elsőre menni, de csak egyszer kell túlélni (mi császárosok is szenvedjünk már egy kicsit :D )

Egyébként semmi fájdalmam nem volt, ahogy ment ki az érzéstelenítő, tolták vénásan a dupla fájdalomcsillapítót.

Ne olvass rémtörténeteket, nálam pl. semmi borzalom nem volt, semmi sem fájt, tök jó élmény volt egy természetes szüléshez képest.