Ha magánkórházban szeretnék szülni, borítékolható a programozott császármetszés? Vagy hogyan?
Vidéken élünk, itt sajnos nincs olyan magánkórház, amelyik vállal szülést is.
Pesten van kettő, amiket néztem. Az egyik a Maternity, ott az utóbbi 2 évben három barátnőm is szült, a másik a Duna Medical.
Az állami ellátással eddig csak rossz tapasztalatunk volt, de szerencsére nem is kellett soha a kórház "vendégszeretetét" élveznünk komolyabb problémával. Igazából amik eddig voltak, az olyan volt, hogy laktóz érzékenységet összekevertek Crohn-betegséggel, és már szteroidokkal akartak kezelni. Vagy minősíthetetlen stílusban tárgyaltak velem, hónapos várólista volt stb.
Az éves szűréseket, mint pl. nőgyógyászat, fogászat, magánúton intézzük.
Mindenképpen magánkórházban szülnék, mert az sem szimpatikus, hogy a saját orvosom, szülésnőm nem lehet ott velem, hanem éppen aki dolgozik... Sajnos az itteni kórházban nem mind kiváló szakember, de ezt nem szeretném részletezni. Nem érezném biztonságban magunkat itt.
Viszont a távolság problémás, 200 km. Tudom, hogy első szülésnél általában nem siet a baba, de mi van, ha mégis? Nem szeretnék az esti hírekben lenni azzal, hogy az autópálya mellett szültem meg...
Ilyen esetben szerintetek hogy kellene ezt megoldani?
Nem álmom egy császármetszés, szeretném megpróbálni a hüvelyi szülést epidurállal, de kockáztatni sem szeretnék. Vagy ha már jóslózok viszonylag aktívan, menjünk fel Pestre és legyünk egy hotelben?
Vagy ha valaki volt ilyen helyzetben, elmesélné, végül mi lett a megoldás?
válasza:A SOTE 1 jó kórház.
Én viszont egy borzasztó pusztulatos helyhez tartozom.
Ahogy írtam, első gyerekkel gyanútlanul bementem. Mert mi baj lehet. Kibirom.
Borzasztó volt. Abszolút osztom azt is, hogy az anyuka hozzáállása sem mindegy a dolgozók felé, de én úgy érzem hogy maximálisan normális és kedves voltam mindenkihez, de mégis volt olyan aki úgy szólt hozzám mint a kutyához.
A SOTE 1 egyébként Papp Zoltán professzor kezei alatt lett virágzó intézmény, aki a nyugdíjazása után megalapította a Maternityt, 2008 körül, és vitte magával a dolgozók egy maroknyi csapatát is.
válasza:30- nekem is ez a tapasztalatom. Kedves voltam, kedvesek voltak. Igaz, hogy a csecsemős osztályon már egy fokkal alábbhagyott a dolgozók lelkesedése, de már kettőt szültem ott ügyeletben és mindenki maximális kedvességgel fordult felém, igaz könnyű volt velem együttműködni is, azt mondták. Nekem sem érne meg ennyi pénzt, de ha másnak igen, az az ő dolga és ahogy értelmeztem: a kérdezőnek bőven belefér.
Viszont valóban, néha negatívabban festik le az állami kórházakat, mert 2 rosszabb tapasztalat hangosabb, mint esetleg 10 jó és ettől a kismamák, főleg ha első gyermek, megijednek. Osztom a véleményed ezen részét 🙂
válasza:Örülök, hogy más is így gondolja. :)
Tényleg nem az a célom, hogy lebeszéljek bárkit is a magánkórházról, mert szíve joga mindenkinek oda menni, ahol biztonságban érzi magát. Csak nem szeretem, ha egységesen ki van kiáltva sz*r helynek minden állami intézmény, hiszen vannak azért nagyon nagyon emberséges és jó szakmaisággal megáldott helyek. Nem fair az ott lelkiismeretesen dolgozó emberekkel szemben ez az egysíkú gondolkozás. Nekem a SOTE 1-en abszolút az volt az érzésem, hogy aki ott dolgozik, az azért dolgozik ott, mert SZERET ott dolgozni és így nem teher pl. a szülésznőnek velem foglalkoznia akkor sem, ha éppen a falat vakarom és nem a legbájosabb oldalamat mutatom. Mindig tudott pár megnyugtató szót mondani, vagy csak észhez téríteni, amikor érezte, hogy kezdi átvenni az uralmat felettem a fájdalom generálta hiszti és kilátástalanság. A csecsemősök brutális amit napi szinten lenyomnak, előfordult, hogy kérdeztem és leintettek, hogy "jövök anyuka, amint tudok". Gondoltam is, hogy na ezt sem látom többet... :D Majd legnagyobb meglepetésemre kb. 2 óra múlva betoppant a szobába, hogy azt hiszi én állítottam meg a folyosón és "igen, mi is a kérdés?". Nekem jól estek ezek az apróságok, amikor láttam mennyit pörögnek kb. fejen, hogy minden rendben legyen a babákkal. :) Részemről minden tiszteletem az övék. És persze, ettől még nem mondom, hogy nincs vacak állami kórház, ahol én sem szülnék szívesen... :)
Elhiszem, hogy vannak normális állami kórházak, ahogyan biztos nem hentes a legtöbb orvos sem.
De itt, nálunk elég sok atrocitás éri a kismamákat, még abban a pár napban is, amíg bent vannak. Alsónemű nélküli várakoztatás a folyosókon, nincs olyan, hogy végig a baba velem lehet, néhány orvos úgy szól a betegekhez, édesanyákhoz, ahogy más még a kóbor kutyához sem stb. Vagy aki annyira természetes szülés párti, hogy indokolt esetben is inkább azt mondja, hogy próbálkozzanak még, nem kell még császár.
Vagy egy ismerősünk 40 év felett szült ikreket. A 34. héten mentek be rendszeres fájásokkal, már volt 3 gyereke, szóval azért tudta, hogy ezek nem jóslók. Egy délelőttön át ültették a váróban, utána beküldték egy közös "vajúdó szobába", hogy várjon ott. Mondta, hogy ő nem kiabált, nem jajgatott, mert tudta, hogy milyen, mire számítson, de bármikor kérdezte, hogy mikor vizsgálják meg, leterelték, hogy más előrébb tart, várjon. Mikor odajutottak hozzá, akkor mondta az orvos, hogy azonnal császár. A műtőben szülte meg mind a kettőt, természetes úton, annyira figyeltek rá... Nem lett baja egyik gyereknek sem szerencsére, meg utána mentegették magukat, hogy "hát miért nem szólt?", meg hogy a két kicsi súlyából ítélve valószínűleg előrébb tartott és ez nem is volt koraszülés, valószínűleg az orvosa számolta rosszul a heteket stb. Szóval kicsit nevetségesnek tartom az egészet. Ha szól az anyuka, akkor az a válasz, hogy "nem fáj az annyira", ha meg nem szól, akkor számon van kérve...
Szerintem ez egy jobb kórházban, akár állami, vagy magán, nem történhet meg.
Plusz én nagyon idegenkedem ettől, hogy 4-5 másik nővel legyek egy szobában. Régen az osztálykirándulásokon is utáltam ezt, pedig ott nem is ismeretlenekről volt szó. Nem vagyok barátkozós típus, én egy ilyen helyzetben inkább a párommal lennék. Tudom, hogy van lehetőség egyágyas szobára, de az teljesen lutri. Vagy szabad akkor, amikor szülök, vagy nem és így jártam.
Nem szeretném végigizgulni a terhességemet, nekem ez már most is hatalmas stressz igazából.
válasza:Állam kórház, császár után nem sokkal, bőröndöm az àgy alatt volt. Nem tudom hogy a került oda. Kertem volna egy nővért h vegyen ki belőle valamit, nem tudok lehajolni érte.
Az volt a válasz hogy otthon majd ki veszi ki?
És elment. Egy szobatars segített.
Aztán műszak váltás után meg jött egy fiatal tündéri nővérke, aki ezerszer megkérdezte, van e szükségem valamire.
Vegyes nagyon.
Kérdező, magànban a kényelmet is megfizeted. Van akinek ez nem kell.
Van aki elnyaral egy sàtorban, van, akinek csak a 4 csillag elég.
válasza:Kedves kérdező, hol jársz a terhességedben? Hanyadik hét?
Esetleg megprobalhatod azt, hogy pl valamelyik nagy UH-t (ha még nem volt a 12.heti, akkor azt) a Maternityn megcsináltatod, és akkor szét tudsz úgymond nézni, megnézni a körülményeket, a hangulatot, stb.
válasza:A negatív dolgoknak mindig nagyobb hírértéke van, mint a pozitívnak. Ezért van az, hogy feltudsz sorolni 10 rémhírt, de mellette kismillió sikersztorit, ami kellemesen sült el, nem. Ezen felül az emberek is szeretnek színezni és a kismamák a hormonbomba miatt, ami szüléskor leszáll is extrém érzékenyen kezelik a helyzeteket, ami máskor lehet simán lepattanna. Nem vagyunk egyformák mi emberek.
Keresd fel a magánkórházakat, illetve azok facebook oldalait is, kérj infót, keress előzményeket, véleményeket hasonló helyzetekre, mint a tiéd és meg fogod találni a számodra megfelelő megoldást.
válasza:Nem tudom, szerintem ha perelnek, meg betegjogi képviselőhöz fordulnak a bent átélt dolgok miatt, az nem feltétlenül felesleges rémhír, amivel lehet ijesztgetni a többi kismamát...
9 hetes vagyok, szóval még bőven van előttünk, de nem az utolsó pillanatra szeretném hagyni a kórházválasztást.
válasza:38-asnak. Nem ez a válasz és nem mondtam, hogy az a normális, hogy egy eü dolgozótól ezt kapja az ember.
Ez szerintem csupán csak az alap önkritika része! Tudom magamról, hogy érzékenyebb vagyok most, mert fáj és mert hormonok és stb., ezért igyekszem kevésbé felvenni a dolgokat és nem bolhából elefántot csinálni.
Ettől még igaz az, hogy a negatív dolgoknak mindig nagyobb a hírértékük. Azt senki nem fogja továbbmesélni érdekességként, hogy velem kedvesek voltak, nekem jó élmény volt minden dolgozó hozzáállása és elégedett voltam a higiéniával. A negatív hír nem feltétlenül rémhír. Azt sem mondtam, hogy nincs valóság alapja a negatív véleményeknek, csak azt, hogy a kismillió pozitívnak nincs hírértéke, így nem biztos hogy olyan széles körben terjednek, mint a negatívak sőt...
Egyébként ha már önkritikánál tartunk érdemes a saját oldalt is megvizsgálni. Én mindig kedves vagyok mindenkivel a munkám során? Sosincs rossz napom? Sosem szakad el a cérna, akkor sem, ha a 15. ember kérdezi ugyanazt a hülyeséget? Na ugye... Biztosan előfordul ez a magán szektorban is azért, ahogy nekem is van ilyen tapasztalatom onnan a baráti körből. Nyilván sokkal kevesebbszer, teljesen érthető okokból és éppen ezért gondolom úgy, hogy szíve joga eldönteni mindenkinek, hogy hol szeretne szülni, magát ismerve mit tud/szeretne bevállalni.
A 35-ösnek tök igaza van. Nyilván az állami egészségügyben előnyben azok, akik elnyaralnak egy sátorban is és olyan személyiségek, akik nem igénylik az állandó jelenlétet, segítséget, tutujgatást. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!