Jól kijöttetek a szobatársakkal szülés után?

Nem beszèlgettem velük. Egy èjjel voltunk csak bent, mindenki el volt foglalva a sajàt gyerekèvel.

Hajnali 2kor èrkeztem a 4 àgyas szobàba masodikkènt. Köszöntem a màsik nőnek, ès annyi eszmecsere volt, hogy nekem első, neki 5. gyerek. A harmadik èrkezővel nem is tudom köszöntünk-e egymàsnak.

Màsnap 10-re jött a pàrom, onnantòl behùztuk magunk körül a függönyt. Mentem zuhanyozni, vittem a babàt vizsgàlatra, jöttek a hallàsàt vizsgàlni stb. Nem is lett volna nagyon időnk beszèlgetni, dèlutàn meg mentûnk haza.

Elsőnél alig beszéltem a szobatàrsammal, de csak 1 napunk volt közös, aztán mentem haza.

2. Alkalomal 3-an voltunk.

Egyik anyuka teljesen közömbös volt.

Nem akarta a babát, de nem tudta elvetetni, így valahogy nem volt velünk meg az öröme

(amúgy szépen elvannak azóta, facebookon néha làtom, mert ott megjelöltük egymást más miatt, nem töröltem utána)

Másik anyukával tartom a kacsolatot, párhavonat találkozunk.

(3,5 és 2 évesek)

Az első szülésnél rendes szobatársat kaptam, ugyanaz nap szültünk, de az ő babáját elvitték másik kórházba, mert valami gond volt vele, másnap ő is ment utána. Utána már nem kaptam másikat.

A másodiknál is olyanhoz kerültem, aki ugyanaznap szült, csak ő reggel én meg este.. Tipikus gazdag megjátszom magam picsa volt. 2. éjjel rám szólt, csináljak valamit a gyerekemmel, mert nem tud aludni attól hogy sír. Az ő gyereke csak megnyikkant, már vitte a csecsemősöknek, mit csináljon vele, hogy csendbe legyen. Hál istennek 1 nappal előbb hazament, mint én.

A harmadiknál 1 éjszakát ketten voltunk, majd következő este kaptam egy császáros cigány csajt, akinek szokása volt mindenkivel kihangosítva vagy videochaten beszélni, persze füles nélkül. Se én se a gyerek nem tudtunk tőle normálisan pihenni, bezzeg a sajátja olyan jókat aludt, hogy irigy voltam 😅