Hogyan szültél?

1;Indítás, 8.órában sürgősségi császár.

2; sürgősségi császár

3; program császár

1. Természetes úton. Két éve, egyik csütörtökön voltak fájásaim. Azt hittem jóslók. Éjféltől indult be igazán, de nem rendeződtek, szorgalmasan írtam őket. Azt hittem, hogy jóslók. (Akkor azt hittem, hogy az mindenkinek van.) Reggel valami trutyis vízszeruűség távozott, hívtam a szülésznőt. Az előírt NST előtt kérte, hogy menjek be, rámnéz. 9re mentünk fel. 2 ujjnyira voltam nyitva. Szülőszoba. Sétálgatások után 12-kor kaptam oxit, majd repesztettek, volt gátmetszés, epi, sőt még könyöklés is. 14:30-ra lett meg a kislányunk. Varrtak, sajnos nem hatott az érzéstelenítő és hát bitang fájt. Ettől függetlenül jó hangulatban telt a varrás. Utána lévő napokban fitt voltam, nem fájt a varrat (meg is lepődtem ezeken).

2. Szintén természetes úton. Két dolgot szerettem volna: otthon vajúdni és az epit. Fél éve az egy szombati napra szó szerint nem bírtam kikelni az ágyból, mert minden mozdulatot fájt. Este vérzés miatt ügyelet, rossz NST miatt bentfogtak, már 1 ujjnyira voltam nyitva. Néha jelentkezett fájás, de mivel csak az alhasam fájt, gondoltam, hogy na ez tuti jósló. Hétfőn kezdődött a buli. Aludni még tudtam éjszaka, de reggeltől indult a buli. Ezek a fájások egyre erősebbek lettek. Reggeli viziten közölték, ez jósló. Délutáni viziten: Most mit csináljak magával? Hát szüljön! 16-kor szóltam a nővéreknek, hogy ok, felőlem lehet jósló, de adjanak valamit, mert nem bírom. Megnyomogatta a hasam, sírtam. Miért sír? Mert fáj! Ohh, majd ha vajúdik vagy szül, na az fáj! Azért rám tettek egy ctg-t. Nézik, nézik. Most fáj? Sírva mondtam, hogy igen. Elmentek, majd jött vissza az egyik, hogy akkor menjek, megnéz egy orvos. Hát nehezen bírtam elmenni a vizsgálóig. Ott közölték, már 3 ujjnyi. Elsírta magam, hogy nem kaphatok epit. Tolószékkel vittek fel a szülőszobára, közben hívtam a férjem, a nővér pedig a szülésznőt. 17:05-kor már 4 ujjnyi volt, mondták, hogy 45-60 perc és baba lesz. Repesztettek burkot. Kitolásnál éreztem, hogy gátmasszázst alkalmaz a szülésznő, de mivel nem bírtam nem nyomni, így repedtem. 17:45-re lett meg a kisfiúnk. A varrás szintén fájt, két érzéstelenítő sem hatott, de szerencsére nem volt utána gond vele.

Ami nekem negatív, az a méhsüllydés. Az sajnos mindkettőnél jelen lett és tornával enyhíthető, de tud kellemetlenséget okozni. (Ez szinte bármikor kialakulhat nagy nyomás/súly hatására.)

Aminek örültem, hogy egyiknél sem tudtam, hogy vajúdok, így kicsit máshogy állok ehhez hozzá.

Igen, én mindkettőt megismételném, nyilván nem mindennap, de pozitív volt hál Isten mind a kettő.

Kimaradt a szavazatok közül a “mindkettőben volt már részem” opció.

Az első császár volt, nagyon kínlódtam utána. A második hüvelyi szülés, az simán ment, hamar rendbejöttem.

Amúgy miért divat lepontozni azt, aki a császárba nem

Akart belehalni és pozitívan élte meg? En természetesen szültem, de ez mindig fel.sza az agyam. Most komolyan már. Mindenkinek joga van a pozitív erzeseihez is.