Mit gondoltok arról, mikor egy kismama gyertyákat, hangulatvilágítást, lágy, andalító zenét képzel el a szüléséhez?

vannak kórházak, ahol ilyet lehet és nem kell magánba menni. Az más kérdés, hogy én el sem tudom képzelni, hogy lassú, andalító zenét hallgassak, nekem a síri csönd jött be, még a férjem szuszogása is fájt. A csend viszont megnyugtatott, hagyott befelé fordulni.

a labda nekem se jött be, iszonyatosan rossz volt ráülni :))

Második gyerkőcöm a győri kórházban született, az egyik apás szülőszobában. Sajnos a vajúdás alatt nem lehetett még lezuhanyozni sem, mert nem volt meleg víz. :( Ez azért volt gáz, mert rettenetesen fáztam. Nem volt hideg, de az utolsó három hétben elkaptam egy vírust, láz, hörghurut, gégegyulladás, minden "tuti", kruppos rohamok, szóval mire elérkezett a nagy nap már eléggé kimerültem. Ja, meg ugye ott volt a két éves kislányom, akit mindezek ellenére el kellett látnom. Szóval az a lényeg, hogy a kimerültség miatt reszkettem, mint a nyárfalevél, ami átment izomgörcsökbe. Nem tudtam ellazulni, nagyon vágytam egy meleg fürdőre. Nem jött össze. Én a csendben szenvedő típus vagyok, de amikor a doki hozzámért és megérezte milyen hideg a bőröm, ő maga hozott egy polártakarót és bebugyoláltak a szülésznővel. Le kellett feküdnöm, de igazándiból a lábikragörcsök miatt mást nem is tudtam volna. A szülésznő megmutatta a férjemnek hogyan masszírozzon, közben elrohant egy másik kismamához, az orvosom viszont ott volt, adott rám zoknit, hozott vizet és mondta a férjemnek, hogy fel ne álljon,öleljen, melegítsen, masszírozzon. Amikor visszajött, megkérdezte, hogy mit szólnék egy kis zenéhez. Vacogó fogakkal bólintottam - nem igazán érdekelt már semmi. Valami komolyzene volt. Kicsit később a doki lekapcsolta a villanyt, el kellett mennie egy másik kismamához. A kintről beszűrődő fénytől ( kültéri lámpák ) félhomály volt. Megmelegedtem, összhangba kerültem a fájásokkal. Néha jött a szülésznő és adott homeós bogyót. Aztán megjelent az orvos, megvizsgált és mondta, hogy már 4 ujjnyira kitágultam, ennél tovább nem megy - most szülünk.Felesleges tovább kínlódnom, csak kifárasztanak a fájások, szóval nyomjak. A gátmetszésre nem is emlékszem. A doki egy állványos íróasztali lámpával világított hozzá. Így született meg a fiam, 10-ed annyi fájdalommal mint a nővérkéje. Pedig jópár órát eltöltöttem 130-140-es fájásokkal. Mégis életem legszebb emléke.

Nem készültem ekkora körítésre, egyszerűen csak megtörténtek a dolgok. Jobb is volt így,sallangok , felhajtás nélkül, szerintem az már elég görcsös, ha valaki egy csomag teamécsessel meg egy marék CD-vel megy be és ott izgul, hogy mikor jön már a kedvenc száma,azon parázik, hogy ellazuljon.Az olyan természetellenes. Nem erről szól a szülés. Szerintem.

Gondolom orvos párod van,azért tudtál ilyen körülmények között szülni,és nagyon nagyképűen hangzott a kijelentésed.

Szülés közben tőlem akár gyertyát rakhattak volna a fejemre is,az se érdekelt volna...szóval ha valaki igy akarja,akkor hajrá!

Kútvölgyiben szültem, amikor még nem magánkórház volt, és ott is lett volna erre lehetőség. Én rádiót akartam hallgatni, hogy legyen egy szám, amikor megszületik a baba, és arra mindig emlékezzek, de sajnos idegesített a zene, így ki kellett kapcsolni.

Ha valakinek jól esik a gyertyafény és az illóolaj meg a hasonlók vajúdás közben, hát miért is ne?

Mindent el lehet képzelni, aztán úgyis másképp lesz, mert előre senki nem tudhatja, mi fog neki jól esni vajúdás közben.

azt gondolom, hogy nyilván első gyerekét várja, azért tervez ennyire:)))

viccet félretéve, én nem is tervetem semmi extrát, mert úgy voltam vele, ha meg nem sikerül, ezen fogok parázni. magam se gondoltam volna, de végig üvöltöttem, mint a sakál, szegény baba először olyan hangon hallott megszólalni, hogy charlie ahhoz képest kutyafüle, teljesen berekedtem. éjjeli szülésre gondoltam, ehhez képest ugyan éjjel kezdődött, de délután lett, mire kibújt, akárhogy is sötétítettünk, hétágra sütött a nap, mécsesnek nem lett volna értelme. apás szülést szerettem volna, a párom nem akarta, nem erőltettem. egy idő után már olyan mindegy volt, akár Barack Obama személyesen is jöhetett volna, szerintem fel se tűnt volna:)

nekem nagyon megfelelt így is, a következőre se fogok annyira rákészülni, nehogy csalódjak.

De sok irigy ember van, boáááááá.

Nálunk is lehetett volna így.

Kádban vajúdtam, külön szobában-ahol fotelek voltak, színes falak, képekkel.....mint itthon. Ment a tv-apa nézte, én addig kádaztam...

Zene is lehetett volna-nem kértem.

Engem nem zavartak-otthagytak párommal, a doki és a szülésznőm lábujjhegyen közlekedett, leoltották a villanyt és hagytak minket hármasban.

Senki nem nyitott rám, nem bacogatot-ha történés volt, párom ment szólni...

Születem előtte már, 9 évig nem mertem babát vállalni a rossz emlék miatt.

Most 2 év után ismét babát várok, ugyan ott és ugyan annál a párosnál szülök majd.