Megyei kórházban vagy magándokinál szüljön az ember?

Ha nektek nem téma kifizetni a magánkórházat, szülj ott.

A családok 99,9%-a nem nagyon tudná kifizetni, tehát nekik adott a válasz.

Magándoki vagy magánkórház?

Ha magándokihoz jársz, jelen állás szerint valszeg nem fogadhatod fel szülésre, tehát marad ugyanúgy az állami kórházban az ügyeletes orvos.

A magánkórház más, oda járhatsz végig, szülhetsz is ott, csak mindenért fizetni kell. Ugyan Budapesten élek, Székesfehérváron valszeg valamivel olcsóbb, de kíváncsisgból megnéztem, itt magánkórházban csak a szülés néháyn napos bent tartózkodással 800 ezernél indul (terhesgondozás nélkül).

Ha lennének erre felesleges millióim, magánkórházba járnék és ott szülnék, de így marad az állami. Terhesgondozása magánba járok, de ez is megintcsak pénztárcafüggő.

Válasszuk ketté a terhesgondozást és a szülést.

Terhesgondozásra azért jó, ha magnrendelesre jársz, mert jó eséllyel pontosabban tartják az időpontokat, a rendelő kulturáltabb, az orvos is kedvesebb (erzekenylelkueknek:)).

A szülésnél, ha nincs extra igényed, és extra komplikáció akkor szerintem jelen felállás szerint mindegy. Extra igény alatt értem a külön szobát, normális körülményeket esetleg saját kérésre császármetszést.

Fiamat fehérváron szültem 2019ben, nem volt fogadott orvosom, se a szülésre, sem a terhesgondozásra.

Nálam úgy volt, 7 hetes terhes voltam, mikor először voltam az sztk-ban vizsgálaton. Ott megkaptam a papírt, hogy terhes vagyok, menjek a védőnőhöz vele, ő mondja a továbbiakat, meg kaptam egy időpontot a 12.heti uh-ra, az ambulanciára.

A védőnő persze semmit nem mondott.

Voltam a 12, 18(azthiszem) heti uh-kon, meg a kötelező vérvételeken, ennyi. 30hetes terhes voltam, mikor arra az uh-ra ismét az sztk-ba kellett mennem. Ott kaptam a lebaszást, mert kiderült, oda havonta kellett volna járni... na és ezt nekem nem mondta senki, én voltam a hülye... szóval emiatt bánom, hogy nem volt magándokim.

Szülni ügyeleten szültem, azzal 1000%ig meg vagyok elégedve.

Most októberben újra terhes lettem. Üres petezsák, missed ab.

Amit most átéltem, mind a vizsgálatokon, mind a műtét napján, na ezt nem kívánom senkinek...

Egyszerűen szavakkal nem tudom leírni, hogy megaláztak, semmibe vettek, bunkók voltak... életemben nem éreztem igy megalázva magam.

Ma teszteltem újra pozitívat. Nagyon gondolkozok, hogy beteszem-e a lábam a kórházba, vagy megyek magándokihoz...

Nem a tisztasággal volt a baj egyáltalán, vagy a zuhanyzóval. Mint írtam, a bánásmóddal.

De bemásolom amit valamelyik nap a helyi csoportban irtam róla:

Szeretnék én is reagálni a szülésznős posztra...

Én sem vitaindítónak szánom. Csak szeretném az ellenoldalt is "ismertetni".

2019ben szültem a fiamat. Nem volt fogadott orvosom. A vajúdás alatt amit leműveltem, na így visszagondolva én érzem gáznak a dolgot. Mégis iszonyú jófej volt velem mindenki. Annyira hálás vagyok a mai napig Nekik, el nem tudom mondani.

Ám de... 2020 októberében újra a nőgyógyászaton kötöttem ki. Ujabb babát terveztünk. 7hetes lettem volna, mikor az sztk-ban az orvos megállapította a terhességet. Üres petezsákkal. Visszarendelt 1 hét múlva. Nem változott semmi, kiírtak műtétre.

9hetes lettem volna, mikor műtöttek.

Reggel 7re kaptam időpontot az ambulanciára, hogy ott jelenjek meg. Elötte estétől nem ehettem, ihattam. 7re ott is voltam, egy sorstársammal együtt. 10ig ültünk a folyosón, a kutya nem foglalkozott velünk. 10kor már megkérdeztem, egy aszisztenst, aki kijött a szobából, hogy mégis meddig várjunk? Szomjasak, éhesek nem kicsit stresszesek voltunk. Az aszisztens burkoltan közölte, a doktornő azokat a betegeket veszi előre, akik nem sajnálják kinyitni a penztárcájukat. Várjunk türelemmel. Fél óra múlva behívtak. A doktornő elkezdett vizsgálni. Kérdezi, hány hetes vagyok. Elmondtam neki, 9hetes lennék, üres petezsákkal. Abban a pillanatban abbahagyta a vizsgálatot, mert ő csak élő terhességet hajlandó vizsgálni. De ezt olyan hangerővel, a folyosón hallották. Elmondani nem tudom, milyen megalázó volt átélni, kijönni onnan.

11ig ismét a folyosón ültünk, mikor jött egy orvos, aki hajlandó volt megvizsgálni minket. Ő legalább aranyos volt. Kiderült volt babánk, csak 5hetesen nem fejlődött tovább. (És ezt az sztk-ban a másik doktor úr nem látta, pedig 2x megultrahangozott.)

Felkísért minket a második emeletre, ott átadott egy másik doktornőnek minket. Addigra 6an voltunk ott, ketten missed ab-ra várva, 4en abortuszra. Velünk is konkrétan úgy beszélt, mint az abortuszosokkal, mintha én gyilkos lennék, és meg akarnám ölni a gyerekem. Pedig elhihette, én akartam volna a legjobban azt a babát. Ezt a doktornőt itt a csoportban mindenki isteníti.

Kaptam egy szobát, egy ruhát, végig bunkózva.

Félreértés ne essék, nem akartam semmi extra bánásmódot, vagy hogy körülrajongjon. Nem csak legalább beszélt volna velem emberségesen, nem úgy mint a kutyájával.

1 szó nélkül tűrtem, nem tehettem mást.

1kor visszahoztak a szobába a műtőből. Akkor a nővér jött be, annyit mondott 2 órát aludjak, utána egyek, igyak, majd mehetek haza, de a doktornő majd bejön megnézni. 4órakor kimentem, hogy jól vagyok, letelt a 2óra, sőt 3is szeretnék hazamenni, hisz otthon vár a kisfiam. Flegmán a doktornő odaszólt, hogy fél óra. 5kor ujra kimentem, rákérdeztem, ne sürgessem. Hozzáteszem abban az egy órában végoghallgattam ahogy az szisztenssel kávézgattak, egymás életét megbeszélték...

Pillanat, majd szól. 6órakor már felöltözve mentem ki, hogy én mennék, vagy záróval, vagy anélkül. Hozzáteszem addig is csak beszélgettek. Akkor az aszisztens csak hozzám vágta a zárómat és ennyi. A doktornő annyit nem mondott, hogy viszlát.

Annyi tájékoztatást nem kaptam, hogy semmit. Úgy jöttem ki bőve a kórházból, hogy azt sem tudtam meddig vérzek, meddig nem próbálkozhatunk, semmi. Szó szerint annyit nem érdemeltem, hogy legalább köszönjön.

3hónap eltelt azóta. Én a mai napig nem tudom feldolgozni. Nem azt, hogy elvesztettem egy terhességet, hanem ezt a bánásmódot.

Én okot nem adtam. Annyi volt a bűnöm, hogy elvesztettem a babámat. Ilyen bánásmód mellett hogy beszéljünk máshogy róluk? Ha ők ennyire nem tisztelnek meg minket, akkor nem értem a felháborodást.

Hozzáteszem, tisztelet a kivételnek. Rengeteg olyan emberrel találkoztam ott, akik irtó rendesek voltak. A fiamat pl egy olyan orvosnál szültem, akit itt mindenki szidott. Mégis imádtam. Nagyon jófej volt. Elhiszem azt is, hogy az új törvény, illetve ez a vírus sokat nehezít az ott dolgozók munkáján. De nem hiszem, hogy erről mi, a "betegek" tehetünk.

Tervezünk babát még. De nagyon elgondolkodtam, hogy fehérváron akarok e majd vizsgálatokra járni, ott szülni.