Szerintetek minden oké lesz? Rá fogok tudni hangolódni a babára?

Anyukák, segítsetek!

11 voltam, mikor a szüleim amúgy sem túl jól működő kapcsolata véget ért. 22 éves korom óta élek egyedül, minél önállóban. Sajnos belesodródtam egy olyan kapcsolatba, ahol a páromra semennyire nem számíthattam. Hiányzott a szeretet, a támasz, stb - így sokáig vele maradtam sajnos.

Az a program a fejemben, hogy a férfiaktól sajnos semmit sem szabad várni. Mindig nekem kellett az anyagiakat megteremteni, emellett a háztartást ellátni, szexinek maradni, stb. stb.

Miután ennek a kapcsolatnak vége lett, sokáig egyedül voltam, úgy érzetem, nem akarok még valakit beengedni az életembe, van elég bajom anélkül is.

Aztán jött a mostani párom, akivel nagy szerencsém van. Mindenben segít, támogat, naponta hallom tőle, hogy szép vagyok, ügyes vagyok... Nem tudok olyan hülyeséget kitalálni, amiben ne lenne partnerem. De érzem, hogy én belül még nagyon kemény vagyok.

Simán dolgozom éjjel-nappal, mert félek, hogy ha nem hozom haza a fizetésemet, nem tudjuk kifizetni a számlákat. Ha nincs itthon az autó, simán gyalogolok, hogy be legyen vásárolva. Főzök, mosok, igyekszem rendben tartani a házat, akkor is, ha az tipikusan férfi munka lenne...

Pár hónapja felmerült, hogy a párom szeretne gyereket vállalni. Mindig is szerettem volna anya lenni... Most viszont úgy érzem, valahogy nem megy.

Tudom, hogy meg kell tartanom a munkámat ahhoz, hogy megéljünk, de már most is csak az jár a fejemben, hogyan tudok majd a terhesség és a baba mellett plusz munkát vállalni, úgy, hogy a páromnak ne kelljen még pelenkát sem cserélnie - hiszen egy férfi nem bírja a kakis pelust...

Attól félek, ha megszületi a baba nem tudok ráhangolódni, egyáltalán nem fognak jönni az anyai érzések... Most is csak ott tartok, hogy a terhesség sok mindenben akadályoz, hogy nem lesz magánéletünk, hogy nem fogok tudni dolgozni vagy az építkezésben, felújításban segíteni...

A párom már a gyerekkel tervez, én viszont egyszerűen nem tudom megélni ezt a témát...

Szerintetek várjunk, tudjuk le az építkezést, jöjjünk teljesen egyenesbe anyagilag, hogy fel tudjak adni valamennyit a munkákból? Vagy a baba és a terhesség elintéznek mindent és tudni fogom, mi a fontos? Ti hogy voltatok ezzel?

A korom miatt sokat már nem lehet halogatni... De nem tudom, mi lesz, ha nem bírok el a gyerekkel...