Már lehet tudni szülés előtt valamiből, hogy szükség lesz gátmetszésre? Vagy ez csak ott derül ki, és előre látható testi jele nincs?

Ez csak a kitolási szakaszban derül ki, a doki vagy szülésznő dönti el, hogy kell-e.

Megpróbálhatod a gátvédelmet, ez általában lassabb szüléssel jár, de első babánál nagyon nagy százalékban vágni kell.

De ne félj tőle, egyáltalán nem vészes dolog.

Szia!

Elvileg ott a helyszínen dönt a doki, de a legtöbb orvos elővigyázatos, és inkább vágnak. Nekem pici a babám, mégis vágtak. Nem éreztem semmit, sőt a varrás sem fájt. Másnap már simán ültem rajta. Nem vészes, és inkább vágjanak mint repedjen, mert az nagyon nehezen gyógyul.

Minden jövőben szülő nő figyelmébe ajánlom ezt a cikket:

Kutatások már régóta azt sugallják, hogy a gátmetszéssel járó kockázatok – beleértve a vérveszteséget, a fájdalmat, a duzzanatot és az esetleges fertőzést – messze meghaladják az eljárás állítólagos előnyeit. Mindezek ellenére egyes orvosok jóformán minden kismamánál alkalmazzák. Azzal érvelnek, hogy az egyenes vonalú vágást könnyebb „helyrehozni”, mint a szabálytalan repedést. Ha viszont megfelelő tapasztalattal és türelemmel rendelkező segítő lehet mellettünk a szülés alatt, a baba kitolása közben esetleg kialakult repedések is villámgyorsan felgyógyulnak, és még összevarrásukra sem lesz szükség. Ritka az olyan repedés, amelynél több öltésre lenne szükség, mint egy átlagos gátmetszés esetében. A legtöbb repedés kicsi és egyenes. Varrásuk éppen úgy történik, mint a gátmetszés esetében. Előfordul ugyan, hogy a repedés varrása nagyobb hozzáértést igényel, mint egy vágásé, de gyakorlott orvosnak vagy szülésznőnek ez nem okozhat gondot.

Több tanulmány is igazolta, hogy nincs jelentős különbség egy másodfokú repedés és a gátmetszés okozta seb között a szülés utáni időszakban érzett fájdalom szempontjából. Ugyanakkor kimutatták, hogy a gátmetszés hosszabb távú, néha akár több hónapig is elhúzódó kényelmetlenséget és fájdalmat okoz a szexuális életben. A kutatásokból az is kiderül, hogy repedések esetében a nők kevesebb fájdalmat éreznek, és a fertőzések is ritkábbak. A gyorsabb gyógyulásnak köszönhetően szexuális életüket is hamarabb folytathatják.

Épségben maradó izmok

A gátmetszés hívei szerint a kitolási szak rövidülésének és a szabályos, jól ellátható vágásnak köszönhetően jó állapotban maradnak a nők medencefenéki izmai. Ez megelőzi a későbbi hólyagsüllyedést, akaratlan vizeletcsepegést, hüvelytágulást – állítják. Ezzel szemben egyetlen kutatás sem igazolta, hogy a gátmetszés bármilyen módon is befolyásolná ezeket a tényezőket. A medencefenék izmainak állapotát sokkal inkább a rendszeres testedzés, az egyén öröklött tulajdonságai és az öregedéssel járó hormonális változások határozzák meg. A medencefenéki izmok sérülésének megelőzése szempontjából a segítők gyakorlata és felkészültsége a legfontosabb tényező. Az irányított és gyengéd nyomás kevesebb sérülést okoz az édesanya szöveteiben, mint az erőteljes nyomás. A szülésznő és az orvos rendszerint segítik a szülő nőt, és szólnak, mikor nyomjon, vagy mikor végezzen légzőgyakorlatokat a nyomás felfüggesztésének megkönnyítésére. Az anya szövetei akkor tágulnak fokozatosan, sérülésmentesen, ha a baba feje lassan, természetes ütemben halad át a szülőcsatornán. A gátmetszés nélkül zajló szülések negyven-ötven százalékában semmilyen sérülés sem keletkezik.

Továbbrepedhet a vágás

A repedéseket súlyosságuk szerint szokás osztályba sorolni. Az elsőfokú repedéseknél csak a bőr és a nyálkahártya sérül. A másodfokú repedések esetében az izomszövet is károsodik. A sérülés mértékének szempontjából a gátmetszés ebbe a kategóriába tartozik. A harmadfokú repedéseknél a végbél záróizma, negyedfokú repedéseknél pedig a végbél nyálkahártyája is megsérül. A legtöbb természetes repedés első- vagy másodfokú. Harmad- és negyedfokú repedések rendkívül ritkán fordulnak elő olyan esetekben, ahol a szülő nőnél nem hajtottak végre gátmetszést, és a szülést sem gyorsították. Gátmetszés esetén azonban, különösen akkor, ha a kitolást mesterségesen gyorsítják (például vákuummal, fogóval, hasra gyakorolt nyomással), vagy a szülés magától is rendkívül gyorsan zajlik le, sajnos nemritkán továbbreped a bemetszés. Miért? Képzeljük csak el, mi történik, amikor egy lepedőt darabokra szaggatunk. Ha az anyag nincs előre bevágva, nehezebb eltépni, mint ha először egy kis vágást ejtenénk rajta. A magyarországi szülészeti statisztikák sajnos csupán a gátmetszés tényéről emlékeznek meg, a repedések, továbbrepedések számáról, valamint a gátmetszések szövődményeiről már nem. Ez megnehezíti, hogy a hazai helyzetet összehasonlítsuk a külföldi kutatási eredményekkel.

Nekem ott többet nem vágnak!

(…) Volt időm gondolkodni a hosszú hetek alatt, míg se ülni, se állni, se feküdni nem bírtam a sajgó gátseb miatt. Fájdalomcsillapítón éltem, miközben kínlódtam az első gyerekem szoptatásával, az éjjeli ébredésekkel, el lehet képzelni. Akartam még gyereket, de úgy döntöttem, csak akkor, ha nekem ott még egyszer nem lesz vágás. Nem igaz, hogy a természet úgy tervezte a nőt, hogy normálisan ki ne férne ott egy gyerek, csak ha vérző sebet ejtenek rajta! Rá kellett jönnöm, mi volt a „hiba”

B. E., Diósd

Amikor orvost választunk, kérdezzük meg, milyen gyakran alkalmaz gátmetszést. Kérjük meg, hogy sorolja fel a módszer alkalmazásának okait. Amennyiben nem kapunk hihető vagy számunkra elfogadható választ, lehet, hogy rossz helyen kopogtatunk. Ahol nem hagyják a kismamának, hogy maga válassza meg a testhelyzetét, ahol sürgetik, meggyorsítják mesterségesen a szülést, az mindig további orvosi beavatkozásokat generál, ilyen pl a gátmetszés is…