Akinek kettő vagy több császármetszése volt, melyik volt a legnehezebb?

Mert elhagytad magad, és a fájdalmadra koncentráltál, nem a felépülésre. Nekik van így, ahogy te írod+ az elsőnél mivel nem készül fel az ember váratlanul éri az eszméletlen nagy fájdalom.Olyankor roppannak így össze, és szedik nehezebben össze magukat az ilyen emberek mint te.

A másodiknál nem szabad a fájdalmadra koncentrálni. Most már tudod mire számíts, nem fog felkészületlenül érni, tehát, mi a cél: a mielőbbi talpra állás,menés, nem a fekvés. Ez legyen a célod. A fájdalom meg elmúlik majd.

Ahogy felállhatsz, így tegyél, és ezzel extra gyorsan fogsz felépülni.

A harmadik után, ahogy fel lehetett kelni, onnantól számított második óra után 2 emeletet mentem le, hogy lássam a gyermekemet-a férjem segített le, igaz morgott közben, vissza már nem tudtam menni, de lementem láttam a babát, és utána kellett keresni egy tolószéket, mert vissza már nem bírtam menni. De óriási dolog volt, és míg a szobatársaim napokig szenvedtek, extra gyorsan regenerálódtam-persze ésszel.

Kitartást neked, és csak a célra nézz.Ne a fájdalomra.

Első meglepően könnyű volt, a műtét és a felépülés is. Komolyan mondom, semmi rossz érzés nem maradt bennem utána.

A másodiknál 10 évvel idősebb voltam, kicsit nehezen ment az érzéstelenítő beadása, valami kicsit félrement, mert bár hatott rendesen, utána egy hétig olyan idegbecsípődés jellegű fájdalmam volt egy oldalt amilyet soha nem éreztem. Bónusznak a katéterezéstől olyan jó kis fertőzést kaptam, hogy antibiotikum lett a vége. Ez a kettő együtt rosszabb volt mint maga a heg miatti fájdalom.

Ha ez a kettő nem keseríti meg az első 1-1,5 hetet, ez a felépülés se lett volna vészes.

Pár nap múlva lesz a harmadik, majd beszámolok.

Az első nagyon nehéz volt, szintén rengeteg vér, hetekig tartó felépülés - biztos, mert "elhagytam magam" :D milyen szöveg már ez, 2-es :D :D

Na szóval, akkor ikreket vártam, és pre-eklampsiám volt, napok óta rosszul voltam, legyengültem, állítólag azért úsztuk meg mindhárman, mert pont bent voltam a kórházban, mikor sürgősen meg kellett császározni.

A második programozott császár volt, és igen, természetesen sokat segített, hogy legalább nagyjából tudtam rá készülni, hogy milyen lesz, és mi fog előtte vagy utána kelleni. Valami homeopátiás bogyót is kezembe nyomott a barátnőm, azt szedtem a tanácsa szerint, vérzéscsillapításra és a méh összehúzására volt jó állítólag.

Sokat számított, hogy nem legyengülve mentem be a kórházba. Emlékszem, feküdtem a szülőszobán, ott csak vártam, hogy előkészítsék a műtőt, és néztem az ablakon át a fákat, szép őszi napfény volt, erőt adott.

Aztán mégis lettek gondok, engem el kellett altatni, utána sokáig kómás voltam, kértem a fájdalomcsillapítót infúzióba, de utána sokkal gyorsabban talpra álltam, mint az első császárnál, s ment minden tovább.

kitartást, jó egészséget kívánok! rendben lesz minden, ne félj!

A második könnyebb volt.

Elsőre természetes szülésre készültem (második gyerekkel, tudtam, hogy milyen). Óriási kudarcnak éltem meg, hogy császár lett. Stressz, ijedtség, kudarc együtt, hát nem a legjobb kombináció.

Második császár tervezett volt (harmadik gyerekkel). Tudtam, hogy mi vár, nem kudarcnak éltem meg, és tudtam, hogy ha többet mozgok, gyorsabban gyógyulok. Egyedül az volt rosszabb, hogy a vajúdás teljesen kimaradt, így császár után erősebb görcseim voltak, főleg szoptatás alatt. De ez csak 3 napig tartott.