Szeretném megkerdezni azoktól akik császárral szültek, milyen maga az egész procedúra?

Nekem is surgossegi volt, de abszolut jo elmeny, az utana kovetkezo fajdalmakat leszamitva. Kellemetlen egy picit az EDA, de nem faj, csak ereztem, hogy cibatolnak odabent mindent. Inditottak volna oxitocinnal, de nem tagultam, csak szenvedtem egesz nap.

A lenyeg, hogy inkabb bevallalnek 3 csaszart, mint meg egy oxis inditasi kiserletet.

kb a teljes előző oldal teljesen haszontalan volt a kérdező szempontjából, csak arra jó, hogy jól megijesszétek, gratulálok...

kérdező, nyugi. egy programcsászár baromira nem így zajlik, köze nincs ahhoz amiket itt nagyrész leírtak. Nekem megmondta a doki, negyed4re menjek be. Felvették az adatokat, én kaptam egy kis oxis infúziót, hogy a baba is érezhesse, hogy valami készül, ne csak kikapják (amúgy én ezt támogatom, ha eü ok nincs, akkor jó kicsit vajúdni). A gép szerint voltak fájásaim, én semmit nem éreztem. Hagytak egy órát kb, infúzió ba volt kötve, nst a hasamon (de ha te nem szeretnéd vagy a szemed miatt nem is lehet ilyet, akkor ez a rész tárgytalan). Leborotváltak (bár úgy jöttem el otthonról, sok értelme nem volt, mindegy). Kaptam katétert, jött a műtősfiú, átmásztam a másik ágyra, feltolt a műtőbe. Ott fel kellett ülni, hátat domborítani, kaptam több érzéstelenítőt, hogy ne érezzem a gerincszúrást, nem is fájt. Lefektettek, sztem 2p nem telt el, már vágtak, az egészből kis rángatást éreztem, ill. egy nyomást a bordámnál, a doki megnyomta, hogy könnyebben kibújjon, de ez sem fájt csak éreztem. Negyed 4kor csengettem a szülészeten 17,30kor született a gyerek, műtőbe tolás után sztem negyed órával. Amíg engem varrtak apja volt vele, utána az intenzívre behozták kicsit, majd levitték az osztályra. Én nem tudtam aludni, az volt a legrosszabb az egészben :D Illetve remegtem, de ez a műtéttel jár, kérjél nyugodtan plusz takarót, ha fázol. Javaslom még a sportkupakos üveget, legalább hármat, én legalábbis rengeteget ittam :D Reggel mikor fel kellett kelnem nem is a hasfájás foglalt le, hanem ahogy felülte, "lezuhant" a gyomrom a helyére a sok víztől és hányingerem lett :D Elkísértek mosakodni, kivették a katétert. Simán lesétáltam volna az osztályra de ragaszkodtak a kerekesszékhez, abban toltak le. Péntek du szültem, én szombaton simán hazajöttem volna ha rajtam múlik, teljesen jól voltam. Vasárnap már a nurofent sem vettem be, amit a fájdalomra adtak. Viszont buta voltam, emelgettem a fejem míg feküdni kellett, így harmadik nap, mikor jöhettünk haza, pár órás iszonyatos fejfájás tört rám, de elmúlt hála isten, azóta sem volt gond ezzel sem. A sebem szépen gyógyult, vérzésem talán 3-4 napig volt, olyan szépen "kitakarítottak" belülről. Szóval, én csakis pozitívan tudok nyilatkozni a császárról, és mindenkit cska nyugtatni, nem kell félni!!! Ja, én kértem a császárt

Szia! Nekem 3 császárom volt.

A harmadik nagyon pozítív,így evvel talán tudlak kicsit bátorítani.

39.héten be kellett feküdni,mert itt az a szabály. Az első nap már menni kellett beszélni az altatóssal, vérvétel, nst, ultrahang. Ez 39+4 volt. 2 napig semmi se történt csak napi 1 nst. Utolsó előtti nap este szóltak,hogy a reggelivel várjak már mert,a vizit fog dönteni,hogy mikor lesz a műtét. Végül csak nst-t írtak elő. Másnap jött a nagyvizit, ott az osztályvezetővel közösen úgy döntöttünk,hogy nincs értelme tovább várni, így másnap szülünk.

Este jöttek még papírokat töltetni meg szólni,hogy keljek időben, mert 6 ra jönnek értem,megyünk a szülőszobára. Hát azon az éjjelen nem sokat aludtam. Reggel jöttek,bekísertek az előkészítőbe, leborotváltak,kaptam beöntést, tusoltam egy jó hosszút,hogy ne legyek ideges, de csak nem tudtam megnyugodni. Még felhívtam előtte a páromat,mert ő nem jöhetett be. 7kor jött a szülésznő,hogy kész vagyok e mehetünk e be. Felfeküdtem,oxitocin be,meg savlekötők,és itt kaptam a katétert is. Ezután 4 óra értelmetlen vajúdás következett. Nem mozoghattam nagyon kényelmetlen volt már. Közben nézték az nst-t ami szuper volt,az oxitocintól bepörgött a babám. Sajnos semmit se tágultam, de mivel nem volt szabad a műtő a nőgyógyászati műtétek miatt,így várni kellett. Bejött az anesztes csajszi,nagyon tündér volt. Az egész stílusa,lazasága,kisugárzása,hozzáálása annyira megnyugtató volt,hogy el is felejtettem,hogy mindjárt műteni fognak. Jött a műtősfiú a Jani, amikor először megláttam,majdnem megkérdeztem,hogy ő fog majd mozgatni? De minden flottul ment. Bekísért a műtőbe,elmagyarázta,hogy kell felmenni az asztalra,meg adott a hajamra egy ilyen hálóssapit. Aztán segített a pózt felvenni,hogy jól sikerüljön a szuri is. Végül annyira jól segített,hogy még meg is kérdeztem,hogy már kész is? Azt mondta igen,mondom mind2 szuri? Mondja igen. Picit ülni kellett még igazították a párnámat,a doki is beöltözött,közben kérdezték,hogy zsibbad e a fenekem? Mondom igen érzem,meg meleg érzést a lábamban. Éreztem,hogy nagyon fel van dagadva. De valójában nem volt,mert közben megkérdeztem. Lefeküdtem,raktak valami fóliát a hasamra,olyasmi mint a vákumfólia. Kaptam oxigénmaszkot,de baromira idegesített. Aztán elém tették a paravánt, és elkezdődött. Kérdeztem is az altatósomtól,hogy már el is kezdték? A másikaknál éreztem hideget,itt semmit sem. Tényleg semmit se éreztem,csak hogy rángatnak. Végig beszélgettünk az orvosokkal, mindenkivel, nevettünk is közben,nagyon jó hangulat volt. Az anesztes mindig mondta,hogy hol tartanak. Annyira izgalmas volt követni a babám útját a világ felé. Egyszer csak egy megkönnyebbülés érzés és kint volt a kislányom 🥰🥰 Nem sírt fel azonnal, de vitték is el azonnal. Néztem az ajtót vajon mikor hozzák már vissza,mekkora lett,vajon van e haja, milyen is ő. Közben rángattak össze vissza,de nem érdekelt,csak hozzák már. Bejött a gyerekorvos, elmondta,hogy egészséges,3260 g 49 cm makk egészséges kislány. 9/10 apgarral. Aztán hozták megmutatni,az az érzés felülmúlhatatlan volt. Azokkal a nagy szemeivel nézett rám,de sajnos nem adták oda. Összevartak,de előtte még tágítottak,hogy ki tudjon ürülni a vér. Megtöröltek alulról és már a hordágyon is voltam. Az őrzőben 1 napot voltam. Mivel már tudtam mire számítsak,ahogy az érzéstelenitő kezdett elmúlni elkezdtem mozgatni a lábaimat,felhúztam térdbe,a csípőmet mozgattam ahogy tudtam. Ez nagyon sokat segített,mert amikor fel kellett ülni és állni,probléma nélkül ment. Nem mondom,hogy nagyon jó volt,de csak feszült inkább. Tusolni is egyedül mentem már ki. Kivették a katétert és mehettem az osztályra a babámhoz. A draint 3 napra vették ki,de igazából üres volt.Jó helyre rakták,mert tudtam oldalt is aludni tőle. Ennek a kivétele fájt a legjobban szerintem az egészből. Innentől már olyan mintha nem is szültem volna. Mozogni is tudtam,a hasam se fájt. 5.napra mehettünk haza. 8.napra szedték volna ki a varratot,de én 7.en kirántottam,mert a doki kilazította,a testem meg kilöködte szépen. Visszamentem,doki látta, nem volt semmi gond se vele.

Remélem picit azért sikerült megnyugtatni téged!

Bocsánat ha egy kicsit hosszúra sikeredett :)

Szia!

Nem kell megijedni a császártól sem! - ha bízol az orvosodban, aki az adott helyzetben úgy ítéli meg, hogy a baba és/vagy a Te egészséged vagy akár életed védelmében szükség van a műtétre, akkor azt el kell fogadni! Végül mindenképp az eredmény a fontos: az, hogy egészségesen kézbefoghasd, a mellkasodra fektethesd és érezhesd a babád hozzád simuló kis testét, és azt hogy Te jelentesz számára mindent!

A várandósság alatt igyekeztem felkészülni életem egyik legmeghatározóbb kalandjára, a szülésre. Sokat olvastam a témáról és beszélgettem az ismerősi körömben az anyukákkal, hiszen számomra ismeretlen terepre készültem lépni. Arra jutottam, hogy nem is lehet igazán felkészülni rá, mert mindenhol a "vagy-vagy" lehetőségekbe futottam: vagy elfolyik a víz vagy nem, vagy érzem vagy nem, vagy hosszan vagy röviden, tehát vagy, vagy vagy... Szóval felvázoltam magamnak, hogy mi lenne az ideális és mit szeretnék elkerülni. Naná, hogy mindenki könnyű szülésre vágyik: aránylag rövid, fájdalomküszöböt alig-alig érintő vajúdás, gyors, problémamentes szülés - lehetőleg gátvédelemmel, boldog és büszke apával, cuki ráncos kis babával. És amit nagyon nem szerettem volna: hosszas vajúdás a végén császárral...

Végül csak a műtőben kötöttünj ki egy problémamentes várandósság és simának induló szülés végén, közel 50 óra alvás nélkül töltött, de többé-kevésbé egészen jól elviselhető fájdalommal járó vajúdás után... Eljutottunk a tolófájásokig, és szépen elnis indult a baba, de a buksija csak nem illeszkedett tökéletesen... Akkor már hulla fáradt voltam, alig voltam magamnál - két tolófájás között is képes voltam aludni... Úgy érzem, hogy az orvosom tényleg megtett mindent, hogy befejezhessük a szülést beavatkozás nélkül, de már csak pillanatképekben van meg, hogy átkerülök a műtőbe. Megkaptam gerinc mellé az érzéstelenítőt, és a fáradtságtól és az álmosságtól altató nélkül is átbóbiskoltam az egészet - lényegében csak annyi van meg innen, hogy kiemelik a kicsit és a vállamra kerül... aztán liftezünk a posztoperatívra...

No, a felépülés már érdekesebb kérdés! - Ami rémes, hogy a vajúdás és szülési kísérlet miatt eleve "hulla" vagy, még nem érzed a lábad, és nagyon nem esik jól megmozdulni sem, de érzed, hogy a lábad között a katéter mellett a távozó vértől átnedvesedett az azt felfogni hivatott "betét" és a lepedő, ami miatt talán már lenne is igényed arra, hogy kicsit tisztába rakd magad, de kegyetlenül nagyot kell küzdened amikor visszatér a lábadba az élet és kiparancsolnak az ágyból, hogy mosakodni kísérjenek... Viszont nincs mese! - a babát órákon belül egyedül (is) el kell látnod, szóval összeszorított foggal küzdesz. De hatalmas erőt ad, hogy néhány óranként kihozzák a kicsit és melléd fektetik!

Császár után összességében az első 12-24 óra amikor fekvő helyzetben is kellemetlen és fájó minden mozdulat, de ha másnap elkezd az ember lassan és óvatosan mocorogni, akkor már igazán küzdeni csak az ágyból való felüléssel és a lefekvéssel kell - de amire hazaengednek már ez is egészen elviselhetően megy. És ugye ott a kicsi is, így az ember egészen hajlamos lehet elfelejteni, hogy nagyobb műtétje volt :)

Ami nagyon hasznos tud lenni császár esetén:

- jó, ha a babád pólyában van, mert könnyebben meg tudod fogni;

- jó, ha van egy sportkupakos üveged vagy szívószalad, hogy felülés nélkül is tudj önállóan inni az első napokban;

- jó, ha a gyógytornász segítségével megtanulod hogyan tudsz aránylag biztonságosan felülni az ágyra szerelt hevedert is használva;

- jó, ha van pár eldobható bugyid vastag betéttel, amit a katéter eltavolítása után már tudsz használni;

- jó, ha a cipőkanál kéznél van, amikor a cipődbe próbálsz belebújni!

Nem kell tartani a császártól sem, és kár rágódni rajta, mert ha valóban indokolt, akkor ez is csak egy szükséges dolog...

Azt a néhány nehezebb napot át lehet vészelni, de az igazi aranyórát nekem peldául csak otthon sikerült megélni.