Császáros anyukák, ti milyen szót használtok a szülésre?

Amúgy én elfogadom azt, hogy ez volt az egyetlen járható út, de miért pont nekem kellett ebbe beleesni? Az összes nőrokonom, barátnőm szült simán, csak én nekem nem sikerült ezt se összehozni. Igaz, nem én felőlem fakadt a probléma a 37. héten hanem a baba felől, az ő élete (és mellette az enyém is) volt a tét, így elfogadom hogy muszáj volt, de attól még nem tudok vele megbarátkozni, ez van.

Úgy érzem meg sem szenvedtem érte, pedig tudom, hogy utána eléggé szenvedés volt, meg végülis ott is, a gerincérzéstelenítés még nem is, de aztán elkezdtem hányni a műtét közben meg elájulni de adtak oxigén utána jobb volt, az ott nagyon rossz volt, meg a katéterezés, a drain cső, a vérhígító, a reszketés pár óra után, meg minden, maga felállni is szörnyű kín volt, hetekig járni is alig tudtam, kín volt minden pisilés, mosdás, öltözés, sőt mai napig 1 év után is vannak gondjaim, a hegem se gyógyult teljesen normálisan, járok vele hegspecialistához. De valahogy nem tudom, ez nem teljesen olyan szenvedés mint vajúdni lehet pl. Ez már úgy utána van, hogy ott a baba, én valahogy nem kötöm ezt a műtét utáni kínt az érte való megszenvedésnek.