Kismamák akik kórházban szültetek milyen a szülés menete Magyarországon (esetleg valaki Szlovákiában)?

XI kerületben szültem TB alapon 2016 végén.

A szülés megindulása után, amikor már bizonyos volt, hogy indulni kell, mentőt hívtam, bevittek és felkísértek a szülőszobára.

A szobán bekísértek a vajúdó szobába, ahol rám kötötték az NST gépet és kértek, hogy öltözzek át, majd jönnek az előkészítés miatt - ha kell. Mert lehet még órákig várni kell ugye. De az öltözködés közben vérezni kezdtem csúnyán és "előrébb vettek".

Átmentünk egy másik szobába, ahol kaptam beöntést, megmértek mindenhogy (súly is volt talán), átvették a papírjaim adatait.

Ezután mentünk is a szülőszobára, ahova behívták a férjemet is. Ott magunk maradtunk, meg lett mutatva a szoba, legyünk kényelmesen, ha gond van szóljunk (gondolom a férj).

A szülésznő elment, másokkal is kellett foglalkoznia. Kedves volt, törődő, de látszott hogy sok dolga van.

A fájásokat folyamatosan NST-n nézték és egy x óra után kaptam oxitocint, mert nem tágultam eléggé. Fájdalomcsillapítót nem szeretnek ott adni, mert nagyon rövid az az idő amíg adni lehet és lelassítja az anyát és a babát is.

Szóval én nem tágultam, amit először kádban fürdéssel, majd különböző pózú fájás fogadással próbált javítani a szülésznő, végül annyira nem ment, hogy oxitocin infúzió lett belőle. De az sem segített.

A kórházakban ingyenes szülésfelkészítők vannak, ahol pont az ilyen kérdéseket lehet feltenni a szülésznőknek. :) Ott elmondták azt is, hogy a bemetszést csak akkor kérik, ha látható, hogy se masszírozással, se olajozással nem sikerül megoldani. Na ez nálam nem jött be, úgyhogy megkérdezték, hogy engedem-e. Nyilván engedtem, mert már közel voltunk a 20. órához a szülésben.. Féltem, nehogy baj legyen. Kaptam helyi érzéstelenítőt és SEMMIT sem éreztem a vágásból.

Utána nemsokára meg is született a fiam, kisegítették a méhlepényt (olyan 20 percre rá?) és az orvosi vizit után a doki összevarrt (nem éreztem semmit) és állítólag 1 órára (nekem 20 percnek tűnt) magunkra hagytak a babával. Fel volt öltöztetve már, tiszta volt, ott volt a kocsija amiben a kórházban fektetni kell.

Ezután elvitték estére (plusz vizsgálatok), engem áttoltak a szobámba és közben kaptam egy méh összehúzó gyógyszert. Reggel még bőven lötyögött a hasam... Szerintem 1 hét minimum kellett, hogy ne legyen olyan petyhüdt.. (Utána is az maradt, de igazodott a testemhez).

Reggel 6kor ébresztő mindenkinek, át mehettem a csecsemősökhöz a fiamért. Na itt kezdődnek a bonyodalmak. A csecsemősök terhelt emberek, akik itt nem szerették ha kérdezték őket. Vagy lehet pénz nélkül nem válaszolnak? A lényeg, hogy kérdeztem őket a szoptatásról, hogy vajon sikerült-e, de nem igen segítettek csak legyintettek, hogy biztos. Nem mutatták meg a fürdetést, a pelenkázást, semmit. Ha jót akarsz, erőszakosan utánuk mész. Különben nem kapsz semmilyen információt. Amúgy kedvesek, csak sok a dolguk.

A babát innentől már csak a vizsgálatokra kell bevinned, végig veled lehet. Azt nem szeretik ha kiveszed és az ágyban tartod magad mellett / sétálsz vele a kezedben. Félnek attól, hogy rosszul leszel és baja lesz.

Alapvetően a három nap kibírható, de nem túl hatékony a csecsemősök miatt.