Azokat kérdezném akik császárral szültek és a másodikat is császárral AKARJÁK?

Én az elsőt is császárral akartam, îgy is lett. Nagyon szép emlék, semmi trauma nem ért. Nem voltam kiszolgáltatva fájdalomcsillapitas terén, biztonságos volt a babámnak is (nem akad el, nem lesz oxigénhiányos (császárnál ritka) nem fogják fogóval rángatni, ha nem jól birom a kitolást, amitöl számos baja lehet. Nem lesz rutinszerü gátmetszés, oxitocinnal kieröltetve belölem a gyerek stb. Nekünk jó volt így.Barátnöméknek is. Csak igy szulnék. Hozzáteszem programcsászár és sürgösségi ég és föld.

Nekem teljesen jó emlék, fogalmazzunk úgy megkönnyebbülés volt. 2napot vajúdtam, a végén nem sikerült már lábra állni és úgy éreztem teljesen kiszáradtam. Ahoz képest, hogy rettegtem a császártól, nekem nagyon könnyen ment a felépülés, semmi probléma nem volt, nem szenvedtem. Talán 2napig fájt. Most is be vállalnám, de ahol én szülök nem bemondásra megy a dolog. Kérdeztem a dokim lehetne róla szó? A válasz az volt majd a baba és a körülmények eldöntik. Szval termeszetesre készülök. De nem repesek a boldogságtól ez miatt.

Nekem programozott volt bizonyos ok miatt, így a következő is az lesz. Nagyon rossz volt utána, örültem volna, ha a vabacot engedi az orvosom. Annyiban jobb lesz a 2., hogy legalább tudom milyen lesz.

Mert már ismerem, tudom, mire számíthatok.

Mert nem volt rossz élmény és így nem az van, hogy megint egy ismeretlen dolog előtt áll az ember.