Anyukák! Milyen élmény volt számotokra az első szülés?
A feleségemmel várjuk az első gyermekünket. És hát meg kell vallanom, én ilyen csodás ajándékot még soha nem kaptam, mint mikor a feleségem ezt elmondta. :D
Hát... Nem kicsit sírtam, de már megszokta a kedvesem, hogy ha nagyon örülök, akkor sírok is. :DD
És... Igazából nekem két kérdésem lenne hozzátok.
Egyrészt arra vagyok kíváncsi, hogy hogy éltétek ti meg a szülést? Függetlenül a módjától.
A másik, amire még választ várnék, hogy ilyenkor mit kell tenni leendő apaként? Mármint én nyilván segítem a feleségem, ahogy csak erőmtől telik, de ekkora megtiszteltetést, hogy egy nő az én gyermekemet hordja a szíve alatt... Úristen. :D És nem igazán tudom, hogy mit tudnék tenni, hogy érezze, hogy milyen mérhetetlenül hálás vagyok neki, amiért van nekem és hogy a gyerekünknek olyan apja, neki pedig olyan férje leszek, amilyet megérdemelnek.
Teljesen önkívületi állapotban vagyunk vagy két napja. Sem a feleségem, sem én nem bírjuk ezt ép ésszel felfogni. :D
Nagyon cukik vagytok. :) Csodálatos volt a szülésem, háborítatlan gátvédelmes igazi álomszülés. Amit a férjem segíteni tudott az a fájások számolása volt az elején egy alkalmazással, a szülés közben csinált nekem pici törölközőből borogatást, hozott vizet amit egy szívószállal adott amikor már nem bírtam felkelni, fogta a kezem és a végén is segített tartani a lábamat. Végül a legszebb az volt amikor a kezébe vette a kislányunkát és az amit akkor az arcán láttam csodálatos volt. :)
Ami még külön vicces, hogy megkértem hogy csináljon már egy képet az alfelemről mert kiváncsi vagyok hogy a fenébe nézhetek ki és le is fotózott de nem biztos hogy a te feleséged is kiváncsi lesz ilyenekre. 😂
Így van, ahogy első írja. Fogd a kezét, éreztesd hogy mellette vagy, nekem is nagyon segítőkész volt a párom, de én nagyon aktív terhes voltam, utolsó napig dolgoztam, mert bírtam. Szerencsére elkerült minden rosszullét(kivéve az első három hónap, az katasztrófa volt), vérnyomás probléma stb. ami a terhesség alatt elő szokott jönni, viszont lelki támasz nagyon kellett, sok sok beszélgetés mert nagyon paráztam folyamatosan nehogy baj legyen a gyerekkel (nagyon sokan vetéltek körülöttem akkoriban), tehát nekem inkább az volt a segítség és attól jó férjem és jó apja a gyerekemnek a férjem hogy tudok vele kicsit lelkizni, kiönteni neki azt a sok sok érzelmet ami bennem van, érezteti a törődést, figyelmes és tudom hogy bármikor számíthatok rá.
Na most a szülés nem úgy alakult ahogy terveztük, mert én nem akartam hogy bent legyen, lásson szenvedni stb., ő se nagyon harcolt hogy bejöjjön, mert félt a látványtól.
Aztán ahogy eljött a szülés napja, és beindult végre két adag oxi után a vajúdás (😂), egyszerűen egyértelmű volt hogy marad, fogta a kezem, annyira biztonságban éreztem magam ettől, semmit nem látott, a fejemet simogatta, fogta a kezem és kész, de nekem a világot jelentette hogy ott van.
Maga a szülés rettenetes fájdalom, de egyben nagyon jó élmény, így utólag legalábbis, ott helyben borzalmas volt, azt hittem meghalok a fájdalomtól, de megkönnyebbülés is.
Viszont, ami utána jön ahhoz képest a szülés kutya f..sza hogy őszinte legyek.
Az első csodálatos volt. Alig fájt, pici gátmetszés, kb 3 nyomásra kinn volt a baba. Tényleg szuper volt.
A másodikról nem beszélek...
Kíváncsi vagyok akkor is ilyen lelkes leszel-e mikor hallucinálni fogsz a kialvatlanságtól, idegroncs a gyereksírástól ès már azt kìvánod, bárcsak sosem dugtad volna meg az asszonyt 😅
Az elsőnél nálunk ez volt (bár mivel én vagyok a nő milliószor kívántam màr és álmodom is róla, hogy bárcsak védekeztünk volna!).
Szülésnél annyit tudsz tenni, hogy teljesíted a kívánsàgait, aztán 50%-ban kiveszed a részed mindenből, aminek köze van a gyerekhez - legyen az hányàs takarítás, szülői értekezlet stb
Nekem a szülés borzalmas volt, eljött az a pont, amikor már nem akartam gyereket, csak azt, hogy otthon legyek és legyen minden úgy, mint 1 évvel ezelőtt! Mikor kint volt sem neki örültem, hogy vérge megszületett, hanem annak, hogy lassan vége a rémálomnak, a szülès nehezén túl vagyok (nekem itt nem szűntek meg a fájdalmak, mint ahogy írják)
Szia. Gratulálok!
Minden szülés más, így valakitől azt fogod hallani hogy soha többet, valakitől pedig h a fájdalom ellenére gyönyörű volt.
Amit mint apa tenni tudsz szülés alatt: ne legyél láb alatt, ne legyél túlbuzgó, figyeld a feleséged reakcióit, lehet hogy azt sem akarja majd hogy hozzáérj vagy megszolalj. Ez természetes, ezen kár sértődni, ne is essen rosszul. Viszont lehet hogy hihetetlenül kellesz majd neki, hogy masszírozd a derekát, hogy legyezd vagy csak hogy a kezét fogd.
Szülés alatt itatni is lehet mert a vajúdó nő magától általában nem kér inni /erre nincs vagy ideje vagy energiája/
Szülés után amit tehetsz:dicserd! Hogy milyen ügyes volt, hogy milyen gyönyörű a baba, hogy mennyire büszke vagy rá. Hogy ők a legfontosabbak neked!
Főzz! Finomat! Levest is! Sok folyadékot!! Szolgáld ki a feleseged abban az időben amíg otthon vagy, mert hulla fáradt lesz (ahogy te is, de hidd el más, te lehet hogy felébredsz segitesz pelenkazni stb de vissza alszol negyed óra múlva, viszont a friss anyuka ringat etet bufiztet elmegy egy csomó idő es 2-3 óra Múlva kezdi az egészet elölről amikor te lehet fel sem kelsz majd)
Moss, mosogass, vásárolj, ha kell vasalj. Egyszóval minden mást csinalj te, hogy neki addig csak a babával kelljen foglalkoznia amíg te otthon vagy velük, hogy amikor majd újra dolgozni mész addigra valamennyire összeszokjanak a babával.
Nem lesz könnyű... De senki sem mondta hogy az lesz. Valószínűleg sokat fog sírni a feleséged, ha nem is látod majd. A rózsaszín köd nem fog elsőre jönni nyilván boldogok lesztek de az első pár hét /hónap nagyon nagyon nehéz!!
De napról napra könnyebb lesz es egy igazi szerelemgombóc születik aki a legtöbb szeretetet adja majd nektek
#5 jesszus...micsoda szerencse, hogy nem vagyok a gyereked, nem irigylem.
Szerintem ez az adott személy ingerküszöbétől függ. Vannak nők, akik 4-5 gyereket is szültek és nevelik őket, és vannak, akik már pár álmatlan éjszakától azt is bánják, hogy eszükbe jutott családot alapítani. A gyakorit olvasgatva, lassan olyan érzésem van, hogy egyszerűbb dolog lenne egy T-rexszel megküzdeni, mint gyereket szülni/nevelni :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!