Feladni a szoptatást vagy küzdeni? Van itt valaki, aki hasonló cipőben járt?

A nagyfiammal ez volt a helyzet. Már a korházban bömbölt, ahogy hozzáért a mellem a szájához. Be se kapta vagy elhuzta a fejét, sírt bömbölt. Én persze roncs voltam. Mindenki mondta, menni fog, hajrá. 3 napig kb orditott benn a fiam. Itthon kezdődött elölről. A védőnő goromba volt, tépkedte a mellem, eroltette a gyereket.

Persze közben kapott pótlást, én pedig fejtem hetekig kb 10 ml annyi se. Aztán kb 8 hetes volt, mikor a párom kijelentette, hogy jo lenne, ha abbahagynam az onsanyargatast es elveznem vegre. Engedjem el a szoptatast. Pedig mindent kiprobaltam. Teakat, bogyokat, mindent. Aztan elengedtem, mert rajottem, hogy ha tovabb folytatom, akkor belerokkanok.

A fiam felnott cici es anyatej nelkul, 6 eves okos ertelmes es keveset beteg.

A kicsinel mar ugy alltam hozza, megprobalom, lesz, ami lesz. Nala volt trjem egybol racuppant, de nem eleg neki. Lassan 3 hos lesz, de mig van tejem, adom neki, es potolok. Nem dolt ossze a vilag, talan a nagyobb nem akart szopni, nem tudom. De nem banom, hogy akkor elengedtem, igy konnyebben alltam neki a kicsivel.

Nem az az anyaság mércéje, hogy tudod-e szoptatni.

Mondjuk én ennek ellenére azt mondom, hogy MINDEN esetben megpróbálnám cicire tenni a babát. Komfort-szopit próbáltatok már? Nem akkor tedd cicire, amikor éhes, mert akkor nyilván türelmetlen, felhergeli magát, amiért nem jön a tejcsi... hanem mondjuk etetés végén kicsit csak az összebújás miatt.

Császáros voltam, nehezen kapott rá a cicire a gyerek. Mondjuk kiegészítés nem kellett, mert mennyiség volt, viszont az első fél évben folyamatosan sebes mellbimbókkal küzdöttem (a bimbóvédőt még annyira sem fogadta el, mint a cumisüveget), és 5x volt mellgyulladásom is. Egészen egyszerűen kicsi volt a gyerek a mellbimbómhoz. Kb fél éves korára lett akkora a szája, hogy képes volt megfelelően bekapni, ráérzett a technikára és soha többet nem volt problémánk.

Szóval én azt mondom, kitartás! HA akarsz szoptatni, menni fog ;) De ne egy éhes, türelmetlen gyerekkel próbálkozz, mert attól te is csak feszülteb leszel.

Egyen, lakjon jól lefejt tejjel, tápszerrel is akár, sé utána mehet a cici.

(unokahugom 3 hónapos koráig tápszeres volt, minimális mennyiséget szopott csak mellé. DE ment folyamatosan a fejés, és 3-4 hónapos kora között egyszercsak elég lett a tej, megfelelő lett a technika, szóval nem lehetetlen!)

Egyik baratnomnel volt ez. O bevallalta a sirast 1 hetig, cserebe sokaig szopizott a gyereke. Ugy csinalta, hogy minden nem szoptatasbarat eszkozt azonnal megvont (jatszocumit, bimbovedot, cumisuveget), a tapszert pedig szoptatasbarat eszkozbol adta (sved itatopohar), es rengetegszer mellretette, ha kellett, akkor akar 10x is. Egy nagyon kemeny het volt, mire a baba rendesen megtanult szopizni, de o kitartott, es sikerult neki.

Nem mindenki vallal be ennyi sirast, mint o. Egy masik baratnomnek durvan begyulladt a csaszaros hege, amivel a korhazba kellett szaladgalnia, neki volt ennel nagyobb baja, o vegul feladta, mikor a baba sirt.

Mindketten csaszarosok voltak, mindket helyen cumizavaros volt a baba. Egyikuk sem jobb, vagy rosszabb anya a masiknal, en mindkettojuket megertem. Nekem mas jellegu gondom volt a szoptatassal, nagyon nehezen tudott vakuumot kepezni a gyerekem, alkalmankent 5-10x ugy kellett mellretennem, hogy hatarozott mozdulattal ravezettem a fejet a cicire, es akkor valahanyadik probalkozas utan reflexszeruen bekapta. Illetve a felalomban/alvas kozben szoptatas is nagyon sokat segitett, mert ilyenkor osztonosen jobban elfogadjak, nem szenvednek rajta, ha azonnal nem kezd omleni a szajukba, mint amit a cumisuvegbol megszoktak, meg az sem zavarja oket ilyenkor annyira, hogy mas a formaja, mig ebren igen. Nekem ez segitett meg nagyon sokat. A te dontesed, hogy mit vallalsz be, en sebes mellbimboval kuzdottem, sirtam mar elore, ahogy eszembe jutott, hogy mindjart lejar a 2 ora, es ujra kerni fogja (igeny szerint csak kesobb kezdtem szoptatni). Valahogy atveszeltuk, nem merult fel bennem, hogy abbahagyjam, mivel volt tejem, legalabbis a babam gyarapodott, hiaba alig tudtam fejni (nekem sem inditotta be a tejleadot). Nekem nagyon megerte kibirni azt a par hetet, ameddig jobb lett a helyzet. Ahogy megerosodott a gyerekem, mar sokkal ugyesebben szopizott, el kezdett elsore rakapni, egyszer csak azt vettem eszre, hogy mas pozokban is tudom mar szoptatni, es a mellbimbom sem faj. Vegul sokaig szoptattam, es az elvalasztas sem az o kezdemenyezesere tortent, hanem az enyemre.

Barmit is dontesz, mindnek meg lesz az elonye es a hatranya. Ha most adsz magatoknak mondjuk 2 hetet, amikor tenyleg mindent megteszel, elviseled a sirast, nem adsz tobbet cumisuveget, rengeteget mellreteszed, fekve szoptatsz az agyban, akkor sikerulhet atallni, ha megsem, utana meg mindig maradhat a tapszer. Az anyatejre utana visszaallni viszont mar nem fog, ha most feladod, cserebe megsporolsz magatoknak valoszinuleg sok sirast es 1-2 nehez hetet. Ezt neked kell eldonteni, hogy mennyire fontos neked a szoptatas, meddig vagy hajlando elmenni. A szoptatas kerdezz-felelek facebook csoportban sok olyan anyat talalhatsz, akik nagyon megkuzdottek a szopiert, ha tovabbi torteneteket szeretnel olvasni. Drukkolok, barhogy is dontesz!

Hasonlóan jártunk.

Császárral szültem, 26 óra múlva kaptam meg elsőnek a babát.

2.5 kg volt, kis súlyú, próbáltam cicire tenni de hiába, még csak arra sem fordult. 5 napot voltunk a kórházban, a baba kb 23 órát aludt megkövülten, nem érdekelte a cici. Ugye fogyni kezdett, már 2300 gramm volt, 48 óra után azt mondták a csecsemősök muszáj adni neki tápszert, nem várhatunk hogy 2 kilóra lemenjen. Azt nagy nehezen bele tudtam adni cumisüveggel, el is kezdett hízni.

Mire hazaértünk továbbra se érdekelte a cici, be sem kapta, ha kb már ráerőszakoltam csúnyán fogalmazva tehát rátettem én úgy igazán akkor üvöltött keservesen. Ez ment hetekig. Egy milit se evett belőle meg. Muszáj volt tápszer. Nem vagyok elvetemült, szép jó az anyatej, de azért nem fogom megvárni míg kiszárad-éhenhal. Első 2 hónapban folyton próbáltam rátenni meg fejtem. De kb napi 50 ml-t tudtam csak fejni, azt megkapta. Aztán feladtam, nem kínzom se őt se magam, így nem lehet élni hogy gyomoridegem meg hasmenésem van már attól is, ha a szoptatásra vagy a fejésre gondoltam. Meg a sok sírás. Én kiegyensúlyozottan akarom nevelni, nem stresszben, görcsben..Azóta csak tápszeres, szépen gyarapszik, 5 kg, minden rendben vele. Attól még az anyjának érzem magam.

Velem elfelejtette közölni bárki is, hogy mivel alig van mirigyállományom, aligha fog ömleni a tej.

4 hónap volt nálunk is a csúcs, utána szépen átálltunk acsak tápszerre. Már felnőtt és teljesen egészséges.