Hogy kezelitek Anyós hasonló "kedves" megjegyzését: minek erölteted ezt a hülye szoptatást?

Anya vagy, felnőtt ember ha nem nála laksz egyszerű a dolog ha meg igen, akkor is megoldható. Példák: Mari néni, nagyon zavarnak a megjegyzései, szépen kérem ne mondjon ilyeneket.

Mari néni, köszönöm a jótanácsot de azt hiszem képes vagyok megoldani ezt a dolgot egyedül is.

Mari néni ha mégegyszer szoptatási tanácsot tetszik adni, elviszem magát egy hatalmas kosaras négerhez, ahol majd maga is megtanul szopni.

Mari néni, maga nemsokára meghal, ne velem fogalakozzon, töltse azt a kevés időt értelmesebb dologgal.

Mari néni szerintem az okoskodás helyett gyűjtögesse inkább az erejét, hogy holnap is ki tudjon mászni az ágyból.

Vagy ártatlanul: Olyan furcsán tetszik kinézni, nincs baj? Nincs? Ó de jó! Azért tessék elmenni egy teljes kivizsgálásra, annyira aggódok magáért. Nemrég lett (rákos, aids-es, ebolás,) az x-y rokonom, ő is olyan furán nézett ki. Már nem él. Tessék csak elmenni az orvoshoz, nehogy baj legyen! Ahányszor elkezdi osztani az észt, te finoman és jóindulattal felfedezel rajta valamilyen tünetet:)

Megoldható úgy is, hogy kérdezel tőle olyan dolgokat, amikhez ért. PL főzés, gyerekruha varrás, bármi. Miután a kérdés által önmagadtól alárendeltté válsz ő pedig fölénybe, már sokkal nehezebben fog basztatni, mert nem akar majd kényszeresen mindent jobban tudni ha te ezt eleve megadod neki egy szűkebb területen.

Átérzem teljesen a helyzeted, nekem volt olyan, hogy a védőnő szerelte le az anyósomat- aki megjegyzem alig tudott szoptatni. Szerintem ha már 3 hónapos, akkor nagyon érdekli a világ és lehet hogy minden jobban érdekli mint a szopi- legalább is mi így voltunk, vagyunk vele még mindig. Mondd azt, hogy társaságban kevesebbet eszik, legyen szíves mindenki hagyjon magatokra titeket. Ha szerencséd van nem nagyon hallatszik ki a nyöszörgés, sírás, ami attól is lehet, ugye, hogy kifárasztották a rokonok- legfőképp természetesen az anyósod- és a fáradság miatt sír, lehet hogy inkább aludna mint enne inkább. Ha ezt csinálod és mondod biztos hogy igazat fogsz mondani- rólunk... Bár nincs testvére, aki hozzászoktathatta volna a ricsajhoz, de az biztos hogy nagyon könnyen el lehet terelni a figyelmét.

Ne borulj ki, inkább mosolyogj, mindig készülj előre miket fogsz mondani az idióta kérdéseire, mert rámehet a tejed!

Remélem hamarosan rendeződik köztetek a dolog, én eleinte a férjemmel is sokat vitáztam emiatt, nem bírta elviselni hogy egymásra panaszkodunk folytun az anyósommal neki. EGyébként ha éjjel alszik 7 órát is, akkor biztos hogy elég a tejed, ezzel is példálózhatsz neki, mert akkor ugyanúgy kérné mint nappal.

Hajrá sorstárs!

Az én helyzetem teljesen ugyanez VOLT! S pont 3 hónapos volt a babám. Először, természetesen :(, én is nagyon kiakadtam, s igyekeztem kultúráltan lereagálni a folyamatos csesztetését. Merthogy az ő fia (a párom :)) sem akart szopizni, s ezért ő tiszteletben tartotta a fia egyinéségét és döntését és nem erőltette. Miért nem veszem észre, hogy kevés a tejem, stb.

Szóval tűrtem elég sokáig, már tápszeres kiegészítést is kellett adnom, mert annyira valóban lecsökkent a tejem!, mire - végre - betelt a pohár. Leültem, a párommal is és az anyóssal is (külön- külön), s nagyon határozottan elmondtam, hogy a tanács jöhet, ha kérem, egyébként én vagyok az édesanyja, s ezt tessék tiszteletben tartani, ha tetszik, ha nem. Tudom, hogy a szándék jóindulatú, de ebben a formájában nekem és a picinek árt.

Én talán túl sokáig nyeltem, ezért nekem a nagyon egyértelmű és kemény verzió hatott csak. Volt utána orr- felhúzás anyós pajtás részéről, de erről majd ő fog írni ezeken az oldalakon :)) Lényeg, hogy azóta nem szól bele, nincs a cicimtől 2 cm- re, hogy nézze, hogy nyel- e a gyerek, így még a tejleadó reflexem is képes volt újra beindulni. Azóta is szoptatom az 5,5 hónapos kisfiamat, aki 8 kiló.

Sőt, azóta a párom még jobban tisztel, s az anyós is csak kérdez, én meg bátrabban tudom azt mondani, hogy igen, én így csinálom. Pont.

Kitartást, s gondolj arra, hogy ezt nem a magad szeszélye miatt KELL megtenned, hanem egyrészt a gyermek érdekében, másrészt te most már anya vagy, ennek minden felelősségével és jogával. S úgy látszik, ezeket neked is ki kell harcolnod, mert aztán nem lesz megállás, mindenbe bele fog szólni.

Drukkolok!

Egyszerű: Miért ne?

Kérdezd meg és ha talál valami okot, ami elfogadható és nyomós, akkor majd keress gyorsan más választ:)

Tényleg a legjobb, ha nem elotte szoptatsz - így nem látja, és jo esetben nem is tér ki rá.

nálunk pont a fordított eset állt elo - sajnos kevés volt a tejem, potolni kellett. Az anyosom csak buggyogetett, hogy de a szopi a legjobb a gyereknek,meg bezzeg o annak idején hány honapig tudott, és mintha én szándékosan óriási rosszat csinálnék a kicsinek azzal, hogy tápszert is kap. Pedig pont, hogy végre jollakott és megnyugodott..Kesobb, a hozzátáplálással kapcsolatban viszont nem volt ilyen modern felfogásu, és honapokon keresztul cikiztek, hogy mit miért nem adok még a gyerkocnek...

Nyugi, sok turelmet és sikeres szoptatást:)