Miért van az, hogy sokan a szoptatás érdekében feláldozzák a baba és a család nyugalmát, egészségét? A 21. században.

Ezzel a mondattal nagyon egyetértek:

'Szoptatsz vagy nem, mindegy, csak SZERESS!!!'

Ezzel máris kapsz egy kis felmentést :) mert azt senki nem vonja kétségbe, hogy szereted a gyermekedet és megpróbálsz mindent megtenni azért, hogy jó legyen neki.

Az 'áldozat' szóval viszont látom, nem vagy túl jóban :) pedig egészen biztosan hoztál már áldozatot életed

Ezzel a mondattal nagyon egyetértek:

'Szoptatsz vagy nem, mindegy, csak SZERESS!!!'

Ezzel máris kapsz egy kis felmentést :) mert azt senki nem vonja kétségbe, hogy szereted a gyermekedet és megpróbálsz mindent megtenni azért, hogy jó legyen neki.

Az 'áldozat' szóval viszont látom, nem vagy túl jóban :) pedig egészen biztosan hoztál már áldozatot életed folyamán, amit vagy hasonló ellenérzéssel éltél meg, vagy, mivel a természetedhez közelebb állt, jobban elfogadtad.

A gyermekvállalás is egy áldozat, például bizonyos tevékenységeket meg kell szüntetni, amik addig maguktól értetődőek voltak és újakat beiktatni, amik még szokatlanok, amíg a baba eléri azt a fejlettségi szintet, amikor már ismét nagyobb lehet a szülő szabadsága.

Így megy ez, vagy megszüljük a gyermekünket azért, hogy felneveljük, megtegyük a fejlődése érdekében, ami megtehető, vagy az egészet úgy éljük meg, mint egy érzéstelentés nélküli foghúzást, amiben sem a gyermek nem fejlődik kielégítően, sem mi nem érezzük jól magunkat.

Egészen pontosan, ha valaki terhesnek

Ezzel a mondattal nagyon egyetértek:

'Szoptatsz vagy nem, mindegy, csak SZERESS!!!'

Ezzel máris kapsz egy kis felmentést :) mert azt senki nem vonja kétségbe, hogy szereted a gyermekedet és megpróbálsz mindent megtenni azért, hogy jó legyen neki.

Az 'áldozat' szóval viszont látom, nem vagy túl jóban :) pedig egészen biztosan hoztál már áldozatot életed folyamán, amit vagy hasonló ellenérzéssel éltél meg, vagy, mivel a természetedhez közelebb állt, jobban elfogadtad.

A gyermekvállalás is egy áldozat, például bizonyos tevékenységeket meg kell szüntetni, amik addig maguktól értetődőek voltak és újakat beiktatni, amik még szokatlanok, amíg a baba eléri azt a fejlettségi szintet, amikor már ismét nagyobb lehet a szülő szabadsága.

Így megy ez, vagy megszüljük a gyermekünket azért, hogy felneveljük, megtegyük a fejlődése érdekében, ami megtehető, vagy az egészet úgy éljük meg, mint egy érzéstelentés nélküli foghúzást, amiben sem a gyermek nem fejlődik kielégítően, sem mi nem érezzük jól magunkat.

Egészen pontosan, ha valaki terhesnek érzi, nem tudja átadni magát, jó szívvel belesimulni az új helyzetbe (amit egyébként jóval gyermekvállalás előtt érdemes tisztáznia magában), megteheti, hogy nem hozza meg az áldozatot.

Ekkor viszont egy felemás állapotba kerül; 'itt van a helyzet, de nem tudok vele mit kezdeni'

Nem tudom, hogy te milyen élethelyzetből váltál anyává, mik a gyermekkori élményeid, milyen a személyiséged... amit látok, hogy még mindig nem vagy kibékülve a szoptatás-tápszer kérdéssel, ezzel bizony nem is vagy egyedül, sokakat érint a kérdés.

Az írásodból egyértelműen kiderült, hogy fájt a lelkednek a kisfiad kétségbeesett, reménytelen táplálékkeresése, szó szerint megfogalmaztad, hogy 'még ma is bánt'.

Engedd el ezt a fájdalmat!

Muszáj kiiktatnod azoknak az embereknek a hatását, akiknek a véleménye lehúzza a kedélyállapotodat! Mert hiába a jószándékuk, hiába, hogy némelyikük akár hasznos tanácsot is hordoz, de nem tudja átadni neked vagy te nem tudod átvenni tőle... csak zavart okoz benned.

Az idegen, megbízhatatlan külvilág felől, ami nem ismer téged, vonj egy időre falat magad köré (a hozzád közel állókkal persze maradj kedves, nyitottabb), és figyelj csak magadra és a babádra. Merthogy ez elsősorban kettőtökről szól. Nem csak rólad és nem csak róla, hanem Kettőtökről. Amikor köztetek kialakul az a fajta kapcsolat, amit a szívében minden anya és gyermek kíván, akkor már elég erősek lesztek elmesélni, hogy 'igen, volt egy időszak, amikor nem tudtunk együtt enni, de már túlvagyunk rajta'.

És teljesen természetes, hogy amíg nincs tejed, addig mást kell ennie a babának. Mert különben mi lenne vele, veszne éhen? Mindenképpen kell biztosítani számára egy forrást, amiből átmenetileg fedezi legalább a testi szükségleteit - emelett egyedül az a dolgod, hogy szeresd őt és ezt éreztesd vele, akár tettek, szavak nélkül is. Egy mély, hosszú, csöndes ölelés mindennél többet érhet.

Arra mondjuk nem szavaznék, hogy idő előtt kapjon szilárd ételt. Legalább ennyiben hasonlítson a dolgok természetes menetére, hogy az első félévben csak anyatejhez hasonló táplálékot kapjon.

Túl vagy mindenféle praktikák sikertelen alkalmazásán, keserűségen, megjegyzéseken, önmarcangoláson, mások iránt érzett ellenszeveden - most eljött az ideje, hogy mindezeken lépj túl, lelj békét önmagadban, gyermekeddel, férjeddel és végül a világgal.