Aki 1 évnél idősebb gyerekét is még mindig szoptatja, ott mi az, ami motivál?

Nekem nincs gyerekem,tehát nem tapasztalatból írok.

A munkám miatt sokszor át kellett rágnom magam a WHO cikkein,ajánlásain,kutatási eredményein,és jelenleg az a modern orvostudomány álláspontja,hogy a kisbabát 6 hónapos korig kizárólagosan szoptatni kell,majd hozzátáplálás mellet még szoptatni kell 2 éves korig,aztán a gyerek magától leválik.

Aki a sokáig szoptató nőkbe beleköt,az az egész Egészségügyi Világszervezetbe köt bele,és nézi le az orvosaik kutatási eredményeit,és ebből levont szakmai véleményüket..ami több mint nevetséges tekintve,hogy olyan orvosok dolgoznak együtt a WHO-val,akik a rák ellenszerét keresik,akiknek az AIDS gyógyszereket köszönhetjük,aminek hála már akár 80 éves koráig is élhet egy AIDS-es beteg,akik éppen most hoznak létre "okos" antibiotikumot(ha valaki olvas BBC-t az tudja miről beszélek) ,és akiknek valószínűleg még sok ember köszönheti a jövőben az életét,az új gyógyszerek,oltóanyagok kifejlesztése miatt..

Már elég sok hosszan szoptatós anyuka szólt hozzá.

Engem úgy érdekelne, hogy vajon hogyan fognak hozzáállni a gyerekeik önállósodásához? Vajon mennyire fogják elvárni, hogy elköltözzenek hazulról, így a jövőről beszélve?

Mert az idősebb gyerekek szülei már 18 évesen, vagy legfeljebb egyetem után már terhesnek tartják az otthon lakó gyerekeket. Mások meg elítélik a "mamahotelben" lakókat.

Az utolsó kérdésére reagálnék.

A szoptatás és a későbbi dolgok szerintem úgy függnek össze, hogy nem akarata ellenére választjuk le a gyereket minél gyorsabban, tehát tiszteletben tartjuk az ő érdekeit is, de nyilván szabunk egy határt.

Nálunk a későbbiekben is ez várható. A gyerekem 16 éves korától részmunkaidőben fog diákmunkázni vagy közhasznú munkát végezni, ha utóbbit választja, velem együtt, extra zsebpénzért.

Amíg tanul, eltartom minimálisan, szaktól és képességeitől függően zsebpénzelem.

34: A legkisebb ugyan még szopik, de a legnagyobb már kamasz.

Ő egy nagyon önálló, akaratos, céltudatos srác. Nem anyucipicifia, aki megmukkanni se mer.

Nagyon nem úgy néz ki, hogy a szoknyám mellett akar majd maradni felnőtt korában is. :)

Én is a 34-es kérdésre reagálnék:

A szoptatás és az önállóság szerintem nem összefüggő dolog. A legnagyobb gyermekem 10 éves lesz, így már van fogalmam az önállóság kialakulásában. (a 3 gyerek közül ő szopott a legtovább, 28 hónapos koráig)

Középsős kora óta focizik, ahová elvisszük, és hazahozzuk, de a köztes időben nem számíthat ránk. A meccsekre sem tudunk minden esetben kimenni, hisz ez mostanában akár 100 km távolságot és egész napos távollétet is jelenthet. (ha külföldre mennek, oda mindig megy valamelyikünk). Középsős kora óta van 7 napos táborban, nincs rám nőve a szoptatás miatt. 1 éve önállóan jár iskolába kerékpárral, mert egy nyugodt, békés kisvárosban élünk, biciklizni jól tud, az egyetlen forgalmas úton pedig polgárőr kíséri át minden reggel a gyerekeket. Szintén 1 éve az edzésre is önállóan jár. Vannak állandó és alkalmi feladatai itthon, ezért nem jár külön juttatás, ez a dolga (ahogy én sem kérek pénzt a mosásért vasalásért, stb)

6 éves kora óta van zsebpénze, mára már komoly összeget gyűjtött össze, most bankszámlát szeretne. :)

Tudja, hogy 16 éves korától dolgozni fog nyáron, mert ez az élet rendje (szerencsére sok unokatestvére van, mindtől ezt a példát látja).

Nemrég kérdezte meg, hogy ha egyetemet/főiskolát végez, lakhat-e itthon, tudja, hogy igen, de akkor is elvárjuk, hogy a pénzéből takarékoskodjon. Mondjuk azt is tudja, hogy bármelyik városba megy tanulni, ott lakást veszünk (nem az ő nevére), mert ha a mai viszonyok maradnak, nem kap kollégiumot.

A középsővel más lesz, mert ő kevésbé megbízhatónak tűnik egyelőre, hamar megy a saját feje után. Persze nem hagyjuk rá, következetesen neveljük őt is. Ő jövőre lesz középsős, vele most kezdünk bele ebbe a világba.

A kicsivel vagyok jelenleg gyeden, még hosszú időnk van a felnőtté válásukig, de tudatosan készülünk rá.

Attól, hogy egy gyerek még másfél-két évesen szopik, azért elég valószínű, hogy nem fog hazajárni az egyetemről cigiszünetben is ezért. Ugyanúgy, hogy ha 16-18 hónaposan indul csak önállóan, sem kell azon aggódni már egy évesen, hogy négykézláb fog járni egész életében.

Szerintem sokkal nagyobb az esélye, hogy valaki azért marad otthon sokáig, mert nincs annyit fizető munkája, mint azért, mert sokáig szopott és ettől elkényeztetett személyiség lett. De írj ki egy kérdést, kinek mi a tapasztalata saját felnőtt gyerekkel vagy saját gyerekkorából és hátha kijön valami érdekes statisztika :)

11.49.

Persze, gondoltam a külön kérdésre, de akarom én, hogy letámadjanak?

Én teljesen normális dolognak tartom a nagycsaládi együttélést, nem csak felnőtt gyerekekkel hanem a családjaikkal is. De látom, hogy a túlnyomó többség nem, sőt a tanulmányok végeztével még az egyedülálló gyereket is szívesebben látják külön. Bár könnyen lehet, azok nem a szoptatós anyák, nem tudom.

Viszont a szoptatást már rágófogas, járó, szaladgáló gyereknél és problémamentes pszichikummal nem tartom hasznosnak; bocsánat az ellenvéleményért. Megnyugtatásra, biztonságérzetre szerintem elég lenne az ölelés, simogatás, beszéd is. Hiszen már beszél is gyerek, mindent ért is. 1-2 éves korra más emlékszik is az ember felnőtten. És nem tudom, hogy mi a kevesebb rossz, ha még eszik is a nagyobb gyerek szopás közben, vagy csak a szopó mozgást használja önnyugtatásra. Evésre meg már a 2 éves is képes teljesen önállóan, még a hűtőhöz is fölmászik, ha hagyják, hogy kivegye magának, amire gondolt, hogy megenné. Meg is mondja, sőt. A kertben is leleget, amit csak engednek neki.

Tényleg nem tudom. A baj az, hogy amiről valaki meg van győződva, hogy hogyan helyes, már nehéz bármi ellenérvet figyelembe vennie, inkább csak magát igazolja mindenki. Nem tud elfogulatlan lenni.