Hogyan lehet egy közel kétéves fiút az éjszakai szopásról leszoktatni?

Én biztosan nem hagynám sírni. Ha (túl) hosszú időbe telik, mire megszokja, hogy nincs szopi, az azt is jelentheti, hogy talán még szüksége lenne rá - vagy legalábbis a fizikai közelségedre mindenképp. Én ilyenkor is rögtön reagálnék, vigasztalnám, átölelném, felvenném, ha szükséges. Ha viszont rólam csakis a szopi jutna eszébe, akkor lehet, hogy pár éjszakára én is az apát kérném meg, hogy helyettesítsen. Az itatás és az elmagyarázás is jó tipp.

De arra azért készülj fel, hogy eseleg több időbe fog telni, mire elhagyja, mert mostanra valószínűleg nagyon hozzászokott. De az is lehet, hogy pikkpakk elfelejti.

Gyereke válogatja, hogy kinél mi a hatásos. Amit mi a megmagyarázásról írtunk, az csak 1 lehetőség, de nyilván nem mindenkinél működik. Ezen kívül még több javaslat is elhangzott a témában. Úgy gondolom, az anyuka dolga és feladata, hogy eldöntse, melyiket és hogyan próbálja ki - a gyerkőce temperamentumához és reakcióihoz mérten.

Az én lányom egyébként 26 hónapos és nagyobb fennakadás nélkül haladunk előre (lassan) az elválasztással, pedig pár héttel ezelőttig még mindkét elalvás szopival történt. Az elején - a lányomat ismerve - még babatejjel és ölben elalvással kísérleteztem, de napokon át nem volt siker. Egyik nap aztán hirtelenjében azt a verziót próbáltam ki, aminek a legkisebb esélyt adtam korábban: rögtön a kiságyba raktam a lányomat a "tentepárnájára" - és már egy hete különösebb nyügi nélkül elalszik. Ha pedig napközben nyafizik és (nagyon ritkán) tejcsit kér, azt mondom, hogy most nincs, mert alszik, és ő simán elfogadja és megy tovább a dolgára.

Abban egyetértek, hogy nagyobb korban már jobban ragaszkodnak a szopihoz (is) és ez megnehezítHETi, lelassítHATja az elválasztást; de nem gondolom, hogy megoldhatatlan a helyzet és hogy ezért minél kisebb korban el kéne kezdeni elhagyni a szopizást.