14 hónapos kisfiúnk kb.1 hete éjjelente szinte félóránként sírva kel. Betegség, fogzás nincs. Egy kis simogatás után azonnal visszaalszik, viszont sokszor vissza sem érünk a szobánkba és újra halljuk a sírást. Tapasztalatok? Tanácsok?

Szerintem szeparációs szorongásról van szó, ez többek között 1 éves kor körül szokott előjönni. (Vagy lehet 12 hónapos fejlődési ugrás is, de azon már talán túl vagytok és az általában nem is szokott olyan "feltűnő" lenni, mint a korábbiak.)

A kezelése igazából attól függ, ti hogyan álltok hozzá. Ha nem akarjátok őt közelebb venni magatokhoz, akkor továbbra is át kell járkálnotok és nyugtatgatnotok, amíg át nem lendül ezen az időszakon. (A Suttogó-féle "tréningezéseket" én nagyon nem ajánlom, szerintem csak a szülőknek használnak, a gyereknek nem.)

Ha viszont gyerekközpontúbb és kíméletesebb megoldást választotok, akkor - legalább átmenetileg - vigyétek őt közelebb magatokhoz éjszakára, hogy jobban érezze a közelségetek; mindenképp egy helyiségben legyetek, ha nem is egymás mellett(i ágyban). Így várhatóan ő is nyugodtabb lesz és nektek sem lesz annyira fárasztó a kelegetés. Ennél tutibb recept nincs, de csak átmeneti időszakról van szó. (Ami későbbi életkorokban még ismétlődik.)

Mi szinte végig együtt alszunk a lányunkkal, úgyhogy én soha nem tapasztaltam meg, hogy ez az "őrjáratozás" mennyire nehéz tud lenni. Persze én is észrevettem, ha elértünk egy-egy jellegzetes szakaszhoz, de soha nem okozott nagy problémát, mert mindig kéznél voltunk/vagyunk egymásnak. Márcsak ezért is örülök, hogy családi ágyazunk.