Lassan vissza kell mennem dolgozni, mi legyen a szoptatással, ha?

Kezdem az elején. 2 kislányom van, az egyik 5 éves, a másik 9 hónapos múlt. A két eset valamelyest hasonlít, ezért írom le mindkettőt. 1. lányommal a hozzátáplálást 4.5 hósan kezdtük, de csak kóstolgatással, komolyabban inkább 6 hótól. Majdnem 8 hós volt, mikor beteg lett először és nem volt hajlandó mást enni, csak szopizni. Abban a hónapban nem is hízott semmit, s a védőnő jól rám ijesztett. Megpróbáltam kíméletesen leválasztani, lassan, hogy ne legyen olyan rossz neki, de amíg kapott cicit, nem volt hajlandó enni, ezért drasztikusan 2 hét alatt teljesen elvettem tőle. Aztán szépen evett is, hízott is. 9 hós és 1 hetes volt akkor. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy kábé 30 ml volt alkalmanként 2 ciciből és óránként ráraktam a cicire.

Második lányom kísértetiesen hasonlít abban, hogy nála is jelentkezik probléma pont ilyen idősen. Vele később kezdtük a kóstolgatást, majdnem 6 hós volt. Nála a szoptatásra se görcsöltem annyira rá, hogy jajj, nincs tejem. Kábé ugyanolyan gyakran szopizott, mint a nővére. 2 óránként. Neki nagyobb az étvágya, többet eszik, evéssel nincs is gond. 7.5 hós volt, mikor meglátogattuk 6 hétre a családot. Nem Magyarországon élünk. Nagyon fel lett kapva, csak kézben volt el, végén már ott se volt jó, mozdulni se tudtam tőle, ha látott, nem tarthatta senki a kezében, és csak cicin nyugodott meg. Éjjelente cicin aludt, nem csak azon aludt el, de rajta is maradt. Én kénytelen voltam hagyni, mert vendégségbe voltunk, nem üvölthet a gyerek. Hazajöttünk 2 hete. Próbáltam szép lassan lecsökkenteni a szopikat, mert napközben is többször szopizott otthon. Nagyon nehéz, mert folyton csak kézben akar lenni, meg cicin. Én így alig tudom csinálni a dolgomat. 3-ra le tudtam venni, de nagyon nehezen, még napközben kérné, de nem adok neki többször. Tegnap már csak reggel és este kapott, de napközben kérte volna 3x is. Ma találkozok a dadával, hogy megbeszéljük, hogy elkezdi látogatni a kicsi pár órákra. De nagyon félek, hogy nincs rá készen, pedig vissza kell lassan így is úgy is mennem. November végén kell legkésőbb visszamennem, de váltani szeretnék melót, így hamarabb el kezdek munkát keresni. Terveim szerint októbertől el kezdem a dadához beszoktatni, először napi 3 órára, mert annyi legalább kell nekem. Minden nap járnom kell a szomszéd városokba busszal, hogy bemenjek a munkaközvetítőkhöz-ha nem járok be minden nap, nem fognak munkát adni. Azt érzem, hogy amíg teljesen le nem választom, nem nyugszik meg, addig nem lehet kezelni. Apjával sincs el, csak ha éppen nem akar cicit. Nővére nagyon hasonló volt, ő is csak utána tudott elszakadni tőlem, miután teljesen elválasztottam, addig tőle se tudtam moccanni se. Neki se volt már jó és ugyanezt érzem a picinél is, de most nagyobb a lelkiismeret furdalásom, mert most meg van tej. Nővérénél nem volt már. Nővére azután tápot kapott még másfél éves koráig. Elég nehezen, de rá tudtam szoktatni. Mit tennél?